Betiltott meleg-felvonulás…

Egy másik internetes oldalon olvastam egy rövid írást, miszerint Tóth Gábor, Budapest rendőrfőkapitánya a "tömegközlekedési és közúti járműforgalom ellehetetlenítése" miatt elutasította a „melegek” ezévi felvonulását.

A blogbejegyzés utáni hozzászólásokat olvasva egyre jobban megdöbbentettek az emberekből kitörő indulatok. Káromkodás, személyeskedés, felületes közhelyek, a politika színteréről már ismert üres beszédpanelek, de legalább mély meggyőződéssel, alátámasztás nélkül pro és kontra…. Ezek voltak a jellemzők.

A homoszexualitás kérdése egy örökérvényű probléma, gond, ferde hajlam, állapot, jog, bűn, betegség, életforma, más viselkedés, önmegvalósulás…

És el is érkeztünk a fő gondolatnak szánt témakör indítójához: mi is voltaképpen a homoszexualitás? Értelmezés szerint a szexuálisan azonos neműekhez vonzódó személyeket hívjuk ennek. Ez azért tartottam fontosnak leírni, mert ez visszafelé is igaz. Tehát: az azonos neműekhez vonzódó személyeket homoszexuálisaknak hívjuk.

A hétköznapokban ennek ellenére több elnevezés is elterjedt, mint „meleg” és „más”. Vannak más elnevezések is, itt a trágár kifejezésekre gondolok, ennek a felsorolásától eltekintek, hiszen a hozzászólásokban majd úgyis megteszitek…

Én úgy érzem, hogy egyik sem helyes. Mindkettő változat a fogalom lényegétől távolít el. A káromkodós variáció egyszerűen emberek ellen uszít, de a másozás, melegezés sem jobb. Az előbbi megpróbálja kényeskedő hangsúllyal elvenni a szó igazi jelentésének az élét. A homoszexuális szó „túl brutálisan” hangzik a „más” emberek, vagy azokkal szimpatizálók számára. Így a szó lágyul, sokkal emészthetőbbé válónak tűnik a táradalom számára.

Igaz, hogy a magyar nyelv színességében nagy szerepe van a szinonímáknak, de jelen esetben nem tartom helyesnek, de hogy miért, ez írásom végére fog igazából kiderülni.
Mint már látszik, a homoszexualitást mi emberek nagyon eltérő módon ítéljük meg. Sőt maguk, akik azonos neműekhez vonzódnak, különféleképp látják helyzetüket: dicsekedve, magukat mutogatva vállalják („kámmingáut”, büszkeség napja), sőt, szinte erényt kovácsolnak belőle, mások titkon, de örülnek, megint mások szégyenben, lelkiismeret-furdalás közepette élik meg.

És mi, kívülállók is ennek megfelelően a legkülönfélébb véleményen vagyunk: támogatjuk, elítéljük, indokkal vagy nélküle, passzívan elfordulunk. A megnyilvánulások: joga van hozzá, gusztustalan, köztük is vannak rendes emberek, „hiszen én is ismerek egyet” –>(tipikus szégyellős rasszista duma), csak így tovább, csak a gyerekem ne lássa őket, stb.
És a leggyakoribb: tőlem nyugodtan - mondja - de közben arra gondol, hogy csak ne költözzön a szomszédba az „éccese”, mert a végén még megfertőzi a kutyámat!

És mindenkinek megvan a személyes hozzáállása. Így megvannak a véleményeik az egyházaknak is. Ezt a maguk módján ki is fejtik, általában elég erőtlenül, pontos érveket fel nem sorolva, főként nem alátámasztva. A (ha jól emlékszem), tavalyi felvonuláson vonagló pali (vagy nő?) a rózsaszín bibliaimitációval azért már sokaknál kiverte a biztosítékot. És a felvonulók felháborodtak, hogy ezért őket bírálták. A liberális korszellem fő ellentmondása az, hogy szerintük az egyénnek mindent szabad, csak őket ebben kritizálni nem….

Nem értem az egyházak képviselőinek sokszor semmitmondó megnyilatkozásait sem. Nagyrészt csak üres frázisokkal dobálóznak ahelyett, hogy amire alapozniuk kéne, Isten szavára, a Bibliára, csukva marad. Isten világosan állást foglal a kérdésről.

A homoszexualitást egyértelműen bűnnek ítéli meg. Sőt nem is akármilyennek: förtelmes bűnnek. Jogásznyelven minősített eset.

Pár idézet:

3Mózes 18,22: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.”

Utána rögtön a következmény: 3Mózes 18,25: „Mert tisztátalanná vált az a föld, ezért számon kérem rajta a bűnét, és kihányja az a föld a lakosait”

Erről eszembe jutott pár éve New Orleans-ban az árvíz után az embereknek nem az jutott az eszébe, hátha Isten figyelmeztet, hanem még fel sem száradt a víz rögtön kirohantak büszkeség napját tartani…

3Mózes 20,13: „Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk.”

Isten egy kategóriába teszi a homoszexuálisokat az állatokkal fajtalankodókkal és a saját szüleikkel vagy gyerekükkel közösülőkkel. Valami módon az utóbbit már a mostani világi törvények is elítélik. A világi, emberek által kreált törvények sok esetben nem egyeznek Isten által jónak látott törvényekkel, más esetekben fedik egymást. De le kell szögeznünk, hogy a homoszexualitást a mai magyar törvények pár kivételtől eltekintve engedik.

Így a jogszabályok szerint nincs jogunk az ezzel élő személyeket bírálni, sértegetni, kiközösíteni. És talán nem is kell.

Eszembe jutott ezzel kapcsolatban egy történet. Nemrég ment a Viasat3-on a Luzer FC. Az egyik részben meglátogattak egy templomot, ahol logikusan a hitről volt szó. Az egyik szereplő nyíltan vállalta a homoszexualitását. Ő nem ment be a templomba, arra hivatkozva, hogy ő olyan helyre nem megy, ahonnan kiközösítik. Nem tudom, érezhető-e a gubanc. Az egyházak nem őt közösítik ki, hanem ő közösíti ki magát az egyházból. Természetesen mindenkinek szíve joga, és személyes döntése, hogy milyen templomba megy be, vagy nem megy be. Az nekem sem tetszett, hogy egy ilyen műsor keretében becibálnak embereket a templomba, fura volt… De itt az érvelésre akartam utalni.

És itt szeretnék egy óriási tévedést, tévhitet szétoszlatni. Mi, a Bibliához, így Istenhez hű emberek a homoszexuálisokat nem közösítjük ki! Nem ítéljük el az embert! Jézus is a bűnösökkel vacsorázott, és szerette őket! De nem vállalt közösséget a bűneikkel. Nem támogatta őket benne. Mi sem a homoszexuális embert ítéljük el, hanem a homoxexualitását.

A következő a tolerancia szó félreértelmezése. Én az előbb említetteket tolerálom, elviselem, beszélgetek velük, nem baj, ha a szomszédba költözik, stb. De nem tolerálom a bűnét. Tehát: az embert igen, de a bűnét nem! Ez azt jelenti, hogy bármikor szívesen fogadom, nem küldöm el, de nem fogom helyeselni, támogatni, bíztatni, hogy csak így tovább, csak melegedj fiam!

A felvonulásokkal egyidőben lévő ellentüntetéseken is kivehetőek szép számmal azok, akik nem a homoszexualitás ellen vannak, hanem kifejezetten az embert gyűlölik. Ők dobálnak, mocskos b…-znak. Ők az indulatosságukkal ugyanolyan bűnt követnek el, ráadásul utána a felvonulók még sajnáltani is tudják magukat a médiában, hogy őket bántják, támadják, kiközösítik, stb.

Közben elfeledkezünk arról, hogy a saját neméhez vonzódó mit gondolhat az egészről, meg erről az irományról is… Nem tudhatom. Van, aki azt mondja, hogy fiú létére már 4 éves korában a nővére harisnyáját próbálgatta sutyiban, és neki ez a természetes, így sem nem bűnös, sem nem beteg. Nehéz kérdés, nem vitás. Kicsit furcsa párhuzam, mint amikor egy alkoholistát szembesítünk azzal, hogy ő piás, és nem kicsit. De ő „akkor áll le, amikor akar”. De nem akar, mert „neki ez így jó”! Tudjuk azt, hogy magától nem tud leállni, valószínű nem is akar, de legfőképpen ez az állapot neki nem jó. De ezt csak mi tudjuk. Ő nem.

A bűn kérdés pedig a legtöbb ember számára nehezen értelmezhető dolog. Általában a B.T.K. által retorzióval fenyegetett dolgokra gondolunk. Természetesen ezeket is bűnöknek hívjuk. De a bűn nem csak ezt jelenti. A bűn egy állapot. Az emberiség egésze születik ebbe az állapotba Ádám bűnbeesése óta. Ezt nehéz lenyelni, tudom, de a Biblia ezt mondja. A bűn az emberiség Istentől való eltávolodottságának az állapota. És ennek a következményei a bűnök, amiket konkrétan elkövetünk. Ennek a következménye az összes rossz, amiket a hírekben naponta látunk. Az is amiket elkövetünk olyan emberekkel szemben, akiket voltaképpen nagyon szeretünk, de mégis megbántunk. És végtelen lehetne most a felsorolás. Isten szerint már az is bűn, ha a rossz még csak a gondolatunkban született meg, és ott elhal. De ha mindezt őszinte szívvel megbánjuk, akkor van bocsánat, és a különböző rabságokból, (dohányzás, ivás, stb.), szabadulás is. Én személyesen több szenvedélynek voltam a súlyos rabja, és szempillantás alatt eltűntek az életemből úgy, hogy nem kellett megszenvednem érte. Gyorsan, hatékonyan, véglegesen.

Meggyőződésem, hogy a homoszexualitás is az emberiség Istentől való eltávolodásának következménye. Nyílt lázadás Istennel szemben. Hát innen a rózsaszín bibliautánzat. És azzal, hogy egyes azonos neműek templomban próbálják összeadatni magukat, nem fogják elnyerni Isten áldását a „frigyükre”.

Hogy mit kell tennünk? Nem tudom. Mindenki döntse el maga! Én csak a véleményemet írtam le. Biztos lesznek, akik hasonlóan látják, talán többen, akik nem. A leginkább arra számítok, hogy az emberek álláspontja, véleménye marad: joga van hozzá, mocskos b…-k; amíg nem bántanak, én sem bántom őket, a gyerekemet ne tanítsa ilyen, akkor is Béla marad a barátnőm, stb…