Ciki a cigi. Ja. És a honlap?

(webérték) A Dunántúli Napló egyik publicisztikája hívta fel a figyelmemet egy honlapra, a Ciki a cigi elnevezésű projektre.

Mint a nevéből is kiderül, az oldal létrehozói a dohányzásra való rászokás megelőzése érdekében indították el programjukat. Önmagában ezzel a szándékkal – erős dohányos lévén – jómagam teljes mértékben egyetértek, s szívből támogatom is az ilyen kezdeményezéseket. Ám a módszereket illetően már vitatkoznék néhány megoldással – fenntartva azt a meggyőződésemet, hogy dohányzás démonizálása nem fogja visszatartani a felnövő generációkat a rászokástól (ahogy azt a saját esetemben is tapasztalhattam), ez azért bonyolultabb probléma.

A tiniknek és a felnőtteknek készített egységekkel most nem foglalkozom, ott nem is nagyon találni olyasmit, ami ne volna már ismerős valahonnan, s egyébként is, a kamaszok és a felnőttek befolyásolása más ügy, mint a kicsiké (5–8 évesek), akiknek szintén van egy külön részegységük a honlapon – s ennek néhány momentuma az igazán érdekes számomra.

Kezdjük a dicsérettel. Kifejezetten ügyes, szellemes s feltehetően hatékony megoldásokkal is lehet itt találkozni – igaz, ezek jórészt nem a dohányzás elleni kampány miatt jók, hanem azért, mert olyan módon használják az internet adta lehetőségeket, melyek már vagy jól beváltak, vagy pedig egy gyerekek számára készült oldalon nagyszerűen működnek. Ilyen például a hangfelismerő játék, a képernyővédők és háttérképek kínálata, valamint a játékrovatban szereplő három egyszerű, de ügyes netes játék.

A probléma sajnos épp azokkal a menüpontokkal van, amelyek elsősorban a megelőzést szolgálják. Szerepelnek itt tanmesék, melyek azonban gyalázatos minőségűek – kivéve talán az egyébként is kiemelt helyen szereplő Csukás István szövegét –, s ha a szövegek célzatosságát nem vesszük figyelembe – nincs egyébként kétségem, hogy hatásosak lehetnek, hiszen az óvodáskorú gyerekekben nagyon erős a mintakövetési hajlandóság –, akkor mint mesék kifejezetten ízlésrombolóak. Szepes Mária (khm… khm…) meséje például így végződik: „Gyerekek! Malenkának valóban tündér és gyerek-angyalka szaga van. De egészséges, mint a makk és biztos vagyok benne, hogy sem ő, sem ti nem fogtok soha életetekben dohányozni. Ki is írjuk a Pöttyös óvodára a jelszót: »Egészség vagy dohányzás«.” Most persze megkérdezhetném, hogy vajon ezt jelszót hogyan fogják majd elolvasni az óvodások, mint ahogy a honlap esetében is kérdéses, ki fogja a gyerekeknek szóló meséket olvasni – igaz, a belépés után természetesen azonnal elindul a felolvasás, ám ennek minősége is hagy maga után némi kívánnivalót (Szepes Mária meséjét például néhány mondat után zavartan újrakezdi a felolvasó, s ez a baki benn maradt a felvételben…). Ebben a mesében egyébként mindenki egészségtelenül él a családban, még a nagymama is alkoholista, s amikor a leszoktatás során kiöntik a vécébe a nagypapa díszkardjának hüvelyében rejtegetett dugi barackpálinkát, akkor „a nagymamám egészen csendes és szomorú lett”…

De talán még ez is elmegy, a tanmese az tanmese. Ám a Buksi kutya és a dohányzó Apa közötti konfliktus enyhén szólva elnagyoltra sikeredett. A dohányzás hátrányait ismertető animációban az egészségügyi károkat bemutató rajzfilm egészen kiváló, egyszerűen és plasztikusan ábrázolja a dohányzás legfontosabb egészségügyi hátrányait. Igen, de mit keres itt az a minimum debilnek mondható rajzpár, mely a dohányzás gazdasági hátulütőit a következőképpen ábrázolja:

A Tények, tévhitek menüben található animációs sorozat nem is érdemel említést: nem sikerült.

S a végén a legdurvább: a Mi van a dohányfüstben? című menüpont alatt található animáció/játék teljességgel érthetetlen. Egy rémisztő koponyába, halálfejbe, Terminátorba vagy mibe kell beledobálni mindenféle dolgokat, amik állítólag a cigifüstben megtalálhatóak (patkányméreg, rovarirtó, befőttesüvegbe zárt varangy, radioaktív polónium(?), WC-tisztító és Michael Jacksont ábrázoló kép [bőrfehérítő!]), majd ha minden belekerült, akkor kijön egy szál cigi a rém száján, aki ezek után felrobban, összeomlik.

Ezek után átadom a szót a Dunántúli Napló újságírójának, Cseri Lászlónak – ennél pontosabban én sem tudnám megfogalmazni az érzéseimet:

„A honlap elkészítésére nyilvánvalóan sok millió forintot áldoztak, de az egészen biztosnak tűnik, hogy teljesen értelmetlenül. Az óvodások csak felidegesítik magukat rajta, és ebben a feszült állapotban inkább sodornak maguknak egy cigit, rágyújtanak, a jobb szívűek megkínálják bölcsődés testvéreiket. Így, ha nem is tudják meg, legalább érzik, mit tartalmazhat a cigi füstje.”