Crysis bemutató

A CryTek a Far Cry című remek akciójátékkal robbant be a köztudatba 2004-ben. Ahogy annak idején az Epicet ünnepelte mindenki, hogy az Unreallel végre megtörte az id software hegemóniáját a grafikus enginek piacán, úgy örültünk a Far Crynak. Az eleinte GeForce 3 techdemonak indult dzsungeles lövölde, csodaszép grafikájával megáldott dzsungelkörnyezetben játszódó, szabad játékmenetével jött, látott, és lenyűgözött.

Utána

...és aztán csend lett a csapat körül. A Far Cry megjelenése után, amikor a következő játékukon töprengtek, számba vették, hogy abban mi volt jó, és mi volt rossz. Az első rubrikába a mesterséges intelligenciát és a hatalmas, nyílt területeket sorolták, utóbbiba pedig olyan dolgokat, mint a banális sztori, a mutánsok, a quicksave hiánya és a netkód meglehetős optimalizálatlansága. A megoldások egyszerűek, legalábbis utóbbi két esetben: bárhol lehet menteni, a hálózati programkódot pedig a nulláról indulva készítették el. A sztorit tekintve is lépniük kellett, egy hollywoodi forgatókönyvírót szerződtettek, elmondták neki az alapokat - dzsungel, idegenek, akció - és ő előállt a sztorival...

Történetünk a nem túl távoli jövőben játszódik, mikor is az USA és Észak-Korea már hosszú ideje tartó ellenségeskedése nyílt csetepatéba csap át a Dél-Kínai tengeren. A tét egy amerikai régészcsapat által felfedezett, titokzatos és ősi artifakt. Az Észak-Koreai kormány gyorsan megszállja a területet. Az amcsik erre beküldenek egy speciális kommandót, hogy kimentsék a régészeket. De mit sem érne pár elszánt fickó egy egész hadsereg ellen, így aztán spéci nanoruhával indulunk harcba a siker érdekében. Négy alaptulajdonsága (erő, gyorsaság, láthatatlanság, páncélzat) és egyéb kiegészítő funkciói az emberi teljesítőképességet a valóság határai fölé emelik és különleges védelmi eszközei életet menthetnek egy-egy éles szituációban. Az ostrom alatt hamar kiderül az artifakt igazi rendeltetése. Nyilvánvalóvá válik, hogy idegen civilizáció küldöttei rejtőznek már jó régen a Földön. Úgy döntenek, hogy itt az idő egy masszív invázióra. Lefagyasztják a teljes trópusi területet. Megkezdődik a végső harc az emberiség megmentéséért.

2020. augusztus 14. Lingshan-szigetek, Molocco tenger.: Egy repülőgép szeli át az óceánt. Főszereplőnk, a néma és arctalan Jake Dunn maroknyi hű emberével készen áll, hogy belevethessék magukat az éjszakába, és kifüstöljön onnét minden csúnya észak-koreait, akit csak fellel, és hogy hamarosan rájöjjön, a meteorban nem igazán barátságos szándékú valakik csak a megfelelő alkalomra várnak… Az introt illetően elképesztően hangulatosra sikeredett (mint valami A-kategóriás film), csak néztem ki a fejemből. Ugrás közben egy megmagyarázhatatlan dolog tűnik elő a felhők közül, nekünk jön, és a tengerbe csapódunk. Hamar rádöbbenünk, hogy nem az észak-koreaiak tartogatják a legnagyobb veszélyt számunkra a szigeten. Csapatunk tagjai sorra hullani kezdenek mint a legyek, de fogalmunk sincs az események mivoltáról. Annyi biztos, hogy nem az észak-koreaiak keze van a dologban, ugyanis őket is írtja valami, tehát valami másnak kell művelnie ezeket a dolgokat. De ki, ha nem az észak-koreaiak? Hamarosan megtudjuk, mi is az pontosan. Innentől kezdve beindul a harc a túlélésért. Mostmár semmi más nem érdekel, csak hogy minél hamarabb eltűnhessünk erről az átkozott szigetről...

Első pillantásra melegség töltött el a sziget láttán, szívmelengető látvány ahogy a Nap feltűnik a tenger horizontján és aranyhidat ver a vízen. Ebben a békés, nyugodt világban, ahol a természet az úr, el sem tudnánk képzelni, hogy egyszer majd alig várjuk, hogy itt hagyhassuk ezt a gyönyörű helyet ahelyett, hogy leheverednénk a fűbe és gyönyörködnénk a CryEngine 2 által életre keltett táj gyönyörűségében, ahol szinte érezni lehet a tenger illatát. Ha már itt tartunk, akkor legyen szó a grafikáról is, ugyanis ez a játék legnagyobb erénye. Hihetetlen, mit sikerült művelniük a grafikusoknak, a környezet oly mértékig kidolgozott, hogy az már megközelíti a fotorealisztikusságot, legalább két évvel előzi meg a korát. E mögött bármely eddigi engine szürkének tűnik, és a közeljövőben sem valószínű, hogy lesz ennél szebb, vagy egyáltalán ilyen szép játék. A tenger fenekén csillogó és a leveleken átszűrődő napfény, a púpos kavicsok, az alacsonyan járó nap hatására megnyúló és elhalványodó árnyékok mind magasan az eddigi játékok felé emeli a látványvilágot. De az arcok részletessége is szinte a végletekig kidolgozott. Ráadásul az egyetlen játék ahol jól működik a HDR, és nem vakít el.

Miután kigyönyörködtük magunkat, kezdődhet a játék. Alapvetően kétféle stílus határozza meg a játékot, az egyik a durrbele féle, a másik pedig a bokorról bokorra való lopakodás. Mindenki maga dönti el, hogyan játszik, a lehetőségek minden szempontból adottak, közelharchoz ott van például a shotgun, amit gránátvetővel is felszerelhetünk, és lecserélhetjük a célzót nyílt vagy reflexirányzékra, vagy lopakodáshoz ott a nanoruha által nyújtott álcázás. Fegyvereinket tuningolhatjuk mesterlövész távcsővel is ilyen célra, vagy hangtompítóval is upgradelhetjük, bár ilyenkor jócskán csökkenni fog a fegyverünk erőssége, a sebzésmodellt is jól eltalálták, bár jó lenne, ha egy-két futás közben bekapott golyótól elbotolnának mint a CoD4-ben. Nagy kedvencem a TAC fegyver, ami akár egy kisebb atombomba kilövésére is alkalmas, ezzel pillanatok alatt elpusztítva egy egész bázist. A mozgás is kiválóan lemodellezett, szinte a kezemben érzem a fegyvert, nagyon jó ahogyan reagál a mozgásainkra. De az NPC-k mozgása is ott van a szeren, nem járnak darabosan a lépcsőn. Emellett a mimika is lenyűgöző, amit legtöbbször az átvezetőkben csodálhatunk meg társaink hihetetlenül kidolgozott arcán, a másik meg a motion capture alkalmazása, ezt biztosan profi színészekkel vették fel.
A már említett nanoruha négy alaptulajdonsága mellett alkalmas az infravörös tartományban látó idegenek elől elrejteni a tulajdonosát, mágneses talpának köszönhetően elképesztő helyekre eljuttatni a főhősünket (pl. felmászni a Hunterre és vezetni azt) és gravitációs teret képezni maga körül, így például az anyaűrhajó belsejében járkálni tudunk. Képes ellenállni a fagynak, a lehűlt szervezetet felmelegíteni, ugyanakkor gondok adódnak ha megsérül. Próféta nevű főnökünk is jól megszívta volna, ha mi nem visszük mindig hőforrás közelébe az egyik lefagyasztott pályán, ahol a -200 fokos hőmérsékletnek nem tudott volna huzamosabb ideig ellenálni.
A játék nagy részét most is egyedül töltjük, de sokszor kerülünk csapatba, és megmaradt társainkkal kisebb osztagot alkotva haladunk előre, vagy kivisznek minket a harcmezőre egy VTOL repülőgéppel, a legnagyobb csaták sűrűjébe. Ilyenkor tapasztaljuk meg igazán, milyen egy apró homokszemnek lenni a hatalmas gépezetben. Tankos ütközetben is részt veszünk, és szemtanúi lehetünk egy hegy összeomlásának, ezek igen szép pillanatok. Még egy tornádó is az utunkba kerül amikor a VTOL-t kell vezetnünk. Megjegyezném, hogy ahhoz képest, amennyire könnyen letudnak szállni vele pilótáink, nekünk annyira nehéz irányítani. Szerencsére a többi jármű irányításával minden a legnagyobb rendben van, az autók irányítása sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a Pro Streetben... Összességében ezek a járművezetős pályák is izgalmasak, de én főleg az elsőket kedvelem, ott még inkább a dzsungelharcokon volt a hangsúly.
Ezek az események valamennyire megtörik a néha már unalomba fulladó, sablonos és nem túl változatos küldetéseket. A pályáknak sem mindegyike sikerült egyformán, a játék első felében ötletesek és jól kihasználhatóak taktikai szempontból, a környezet interaktivitása is igen jól kihasználható a pályák felépítése miatt. Többször is becsalogattam az ellenséget egy házba vagy éppen a fák közé, amit aztán rájük döntöttem, de hasonlóan hozzánk, ők is ellenünk fordíthatják a környezetet. Sajnos a játék második felébe bekerült néhány elég ötlettelen pálya, például az alien űrhajóban csak bolyongunk össze-vissza, néha már fel is húzott, mert nem találtam az utat, és a későbbi pályákban sincs meg az a varázs, ami az elsőket jellemezte, elég fantáziátlan némelyik.
Minden, amivel interaktivitásba kerülünk, úgy mozog, ahogy kell, többé neme kell attól tartanunk, hogy fennakadunk a Hummerrel egy bokron, a tank úgy hajt át a legsűrűbb fáson, mintha ott se lenne.
Multiban sokszor csak úgy vettem észre valakit az erdőben, hogy mozgott a bokor felette, amibe aztán jól eleresztettem egy sorozatot. Az összes növény ott hajlik be, ahol belelövök, érezhető tárgyként kezel minden objektumot a program. Az MI összességében jól viselkedik, többször is bekerítenek, megpróbálnak összezavarni, együttdolgoznak, úgyhogy a Far Cryjal ellentétben jól működik a csapatmunka, de sajnos került pár ostobaság is bele. A legelején elvétettem egy lövést, amit az egyik tag észrevett és nagy ordítozva rohant a hang irányába, a mellette levő társa pedig csak vizelt tovább.

Nekem nagyon tetszett a játék hangulata, az NPC-k békeidőben beszélgetnek egymással, pihennek a fűben, vagy épp a horgászásnak élnek. Zajlik a természet, állatok lakják be az erdőket, a mélytengerben cápák leselkednek ránk, a parton rákok és teknősök élnek. Az átvezetők profi rendezésűek, egész jópofák benne a párbeszédek, társaink karakteresek, nem egy üres papírfigurák.Sokat dob a hangulaton még a jól megkomponált zenei aláfestés, a fegyverek nagyon eredeti hangja, és az erdő sejtelmes suhogása is képes éreztetni velünk, hogy nem vagyunk egyedül, és hogy itt nincs minden rendben. És persze a grafika, amiről csak szuperlatívokban lehet szót emelni. Ez a filmszerű beütés az egész játékot jellemzi, talán szándékosan el akartak térni a Far Cry meseszerűségétől.
Úgy általában véve az a véleményem, hogy a néhány becsúszott unalmasabb részt leszámítva kétségtelenül jó a játék hangulata, engem nagyon megfogott. A játék kellően nehéz még alacsonyabb szinteken is, a harcok néha igen nagy kihívást jelentenek. Persze nem minden fenékig tejfel, a már említett MI bugon kívül még a fizikai motor művel néha igen érdekes dolgokat. Kicsit illúzióromboló, hogy olyan dolgokra nem figyeltek, minthogy a fa úszik a vízen, a tárgyak meg nem pattognak rajta. Hiányolom még a vért meg a rag-dollt, ezt a részt nem értem miért nem lehetett átültetni a Far Cry motorjából. Mégsem sikerült olyan jól az optimalizálás, mint ahogy ígérték, sajnos nem igen van olyan mai gép, amivel folyamatosan elfogadható sebességet produkál, viszont a minimum gépigény már elfogadható, bár így már nem nyújtja azt a látványt, amit a készítők megálmodtak, így a játékélmény is sokat romlik.
Hogy legyen szó egy kicsit a többszemélyes mókáról is, két játékmód van, hagyományos team deathmatch és a területfoglalós. Utóbbiban szerezhetünk különféle járműveket is, kicsit a BF-re hajaz. Teljesítményünk függvényében szerzünk rangokat, és pénzt, amiből fegyvereket, upgrade cuccokat és járműveket vehetünk, ezek minden forduló elején nullázódnak. Nekem ez a része is tetszett a játéknak, el lehet vele szórakozni.

Összegezve nagyon jó a játék, pont azt kaptam tőle, amit vártam, gyönyörű grafika, jó játszhatóság és hangulat. Minden a helyén van benne, az aláfestőzenéktől az atmoszféráig, számomra az év single FPS-e. Nem hiába rendeltem elő a Collector's-t.