Emlékfolyam

Kellemes meleg van. A füstölő erős és tömény illata elnyomja minden lappangó gondolatom. Hajnali négy körül járhat az idő. Lassacskán kinyílik a szemem. Nehéz a takaró, de kibújni alóla még nehezebb. Ébredezem.
De nocsak? Mit ölelek én át? A sötétben nem képes a szemem a gyenge fényviszonyokhoz alkalmazkodni. Lassan erőt gyűjtök, majd számat szólásra kerekítem. Hangom megtöri az éjszaka ránk boruló csendjét, és ridegen, félelem nélkül, határozottan verődik vissza a falakról és könyörtelenül szíven vág. A félelmem egyre csak gyarapszik. Elindulnak a gondolataim – de minek? Hisz úgyis csak bántanak, és nem hagynak nyugodni. Küzdök ellenük, és a fülem válaszra várva kémlel, és fókuszál minden egyes neszre.
Megmozdult. Határozottan láttam! Mi történik? Hol vagyok?Hogy kerültem én ide?
Érzem, hogy lágyan, de mégis határozottan mozog a nehéz takaró fel s alá. Mi történik?
Lassan nyílik az elmém, és ébredezem. Férfiszokás, nem tehetek róla. Ilyen a természetem.
Az ágyamban fekszem. A test, ami eddig nyugodtan mellettem feküdt most megmozdul hirtelen és felém fordul, megcsókol, és hőn szeretve átölel. Megnyugvás fog el.
- Szerelmem te vagy az? – csendül fel a hangom ismét megtörve az éj csendjét.
- Hogyan kérdezhetsz tőlem ilyet?! – zeng a válasz azon a gyönyörű és végtelenül megnyugtató, régen ismert hangon, aminek megőrzéséjért akár ölni is képes volnék, és amit mindennél jobban szeretek.
Magamhoz szorítom. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon.
- Sajnálom cicám! Nem értem, hogy lehetek ilyen hülye… Szeretlek nagyon, mindennél és mindenkinél jobban! Kérlek, soha ne hagyj el!
- Nem vagy hülye! – dörren rám rosszallóan, majd folytatja szeretet teljesen: Én is szeretlek macim hihetetlenül, és mindenkinél jobban. De most már nyugodj meg, csak rosszat álmodtál! Nyugalom. Itt vagyok melletted. Ölelj és szoríts magadhoz jobban kérlek.
Megtettem, ám legbelül pironkodtam erősen, hogy hogyan lehettem ilyen balga és, hogy felébresztettem. Az öleléséből végtelen nyugalom áradt és ez engem is elöntött. Ahogyan ölelt szerelmesen, és csókolt, végre alkalmazkodott a szemem a gyér megvilágításhoz.
Olyan gyönyörű. Hogy szerethetek valakit ennyire? Ezen ábrándozom egy pillanatig, majd gyorsan elhessegetem magamtól a gondolatot és élvezem a helyzetet.
Fekszünk, és egymás szemébe nézünk. Álmosan pislog, sajnálom, hogy felébresztettem a butaságommal. Az ölelésében elveszek. Bele nézek a szemébe és látom ahogyan a hold fénye gyönyörű kék fényben megcsillan amely a redőny fogai között lágyan beszűrődik.
Ismét elbóbiskolok és érzem, ahogy a hirtelen rideggé vált szoba most lágyan körénk borul és védelmezően közre fog minket. Félelmetes dolog az érzés, hogy tudod, elveszítheted akit szeretsz. Ismét elkezd pörögni az agyam, de már félálomba szenderedem, és csak néhány ábránd képes áttörni az álmom kapuját és érvényt szerezni magának. Mégis ott lebeg a szemem előtt tisztán a cél. Mindent megteszek, hogy ne így történjen. Mégis, el tudok vonatkoztatni magamtól, és felülemelkedve ki tudom mondani:
- Te vagy számomra a legfontosabb, és mindörökké szeretni foglak Az egyetlen vágyam mióta szeretlek, hogy te boldog légy!
Válaszul egy forró csókot kapok, mely nagyon jól esett.
Ismét merülni kezd a vitorlásom az álmok tengerében. A szerelmem átkarolása és lágy, megnyugtató szuszogása álomba ringat és ismét fellobbantja az iránta érzett, ám sosem apadó szerelmem tüzét.
Sosem éreztem még ilyet, ilyen erősen meg főleg nem. A hold ránk kacsint és álomra hajtja ő is lassan ősz fejét. Távolról kutyák hektikus csaholása szűrődik be, de a közvetlen környezetünk megvéd, átölel, és érezteti velünk: nincs fontosabb dolog a világon számára sem a szerelmünknél.
Lassan hajnalodik, de minket ez egy cseppet sem zavar. Egymást átkarolva fekszünk nyugodtan, és biztosak vagyunk benne ez az érzés nem enged minket jódarabig.

Szabadon:
Körülbelül így zajlott az első együtt alvásunk. Buta vagyok, tudom, de tehetek róla? Hisz férfi vagyok, fiatal, no meg menthetetlenül szerelmes. :) Az érzés most mindent eltörölt és felborította az életemben eddig felállított fontossági sorrendet, de nem bánom, elhiheted! életem legnagyobb ajándéka vagy, és nálad szebbet és jobbat nem kívánok soha, hisz olyan nem is létezik.

Szeretlek! ♥♥♥

Nagy Ervintől (Eddie141)
Fabók M.-nak akit mindenkinél jobban szeretek!

Remélem más is képes a helyzettel azonosulni, és így máshoz is képes szólni. Mindenkinek nagyon sok boldogságot kívánok!