- Nem lesz ez igy jó - csóválta fejét Harzax rosszallóan.
Valhy közelebb hajolt a monitorhoz, és megvakarta az állát. Erősen törte a fejét.
A képernyőkön egy kis falu látszott, ahol kézműves, halászó-vadászó emberek éltek, családot és közösséget alapitottak, látszólag minden zökkenőmentesen haladt. Egy dolog azonban nem kódolható bele a génekbe: az erkölcs.
- Kihagytuk a számitásból... - morfondirozott tovább Harzax.
Évek óta azt figyelték, hogyan csúszik egyre lejjebb az Ember az erkölcstelen mélységekbe. Ez erősen befolyásolta szellemi, technikai és társadalmi fejlődésüket, ami nagyon zavarta a két tudóst. Igazán gyorsan és hatékonyan csak egy olyan közösség fejlődhet, amely mentes minden erőszaktól, tisztelet és kultúra virágzik az emberek között.
Amit láttak azonban teljesen ellentétes volt ezzel. Teljes anarchia uralkodott, ha valakinek kellett valami, hát elvette a másiktól, lett légyen az állat, eszköz, lakhely, vagy asszony, netán kislány. Feszültség, rosszkedv, morális válság volt az emberek között, mármár állati szinten - az erősebb marad életben - elven éltek.
- Be kell avatkoznunk, bármennyire is nem akartuk! - csapott az asztalra Valhy, és felszürcsölte a maradék pángalaktikus gégepukkasztóját. A zöld lötty végigégette torkát, majd jóleső érzéssel melengette belülröl.
- Igy lesz! - állt fel Harzax - Készitsd a neutron ágyúkat.
- Oké. De előtte azért beszélek azzal a jámbor fajtával... azthiszem Noénak hivják?

Egy kis levegősikló állt meg a falu szélén, majd a vibráló szürke alak kiszállt, és elindult a falu szélén álló házikó felé. Mikor odaért, átlebegett a falon, majd megállt a szuszogó, horkoló szakállas alak előtt. A szoba közepén egy kiskutya ugyan felkapta a fejét, de a szürke alak egy intéssel elnémitotta. A kutya hang nélkül nyitogatta száját, mintha ugatott volna. A kisérteties alak rákapcsolódott az ember agyhullámaira, és röviden összefoglalta neki az elkövetkező hetek tennivalóit. Túl sokat nem árult el neki, nehogy a többiek - a rosszak - megneszeljék a veszélyt. Dolga végeztével sietve távozott, majd félúton visszafordult, és egy apró mozdulattal visszaadta a kutya hangját - aki erre fellármázta a fél házat.
Másnap a falusiak megrökönyödésére a szakállas Noé hatalmas projektbe kezdett: egy óriási bárkát akart épiteni.

Nemsokkal később távvezérelt robotűrhajók jelentek meg a világ minden pontján, és hatalmas tűzgolyókat köpködtek minden emberlakta, és igy erkölcsileg fertőzött területre. A Holt tenger déli végén fekvő Szodoma és Gomorra nevü faluk voltak az elsők között, és a pusztitás egyre haladt észak felé. Időközben a közeli tengerek és óceánok felett egy-egy óriási űhajó várakozott, hogy az adott jelre ledobják halálos bombájukat, mely akkora cunamit indít el, hogy a viz többszáz kilométer mélyen behatol majd a szárazföldre, elsöpörve mindent ami útjába kerül. Noé az utolsó pillanatban lett kész bárkájával. Nem volt ez ünnep sem az emberiség, sem a két tudós számára. De elhatározták, hogy az új kezdet már sokkal okosabb tervezéssel párosul. A megmaradt embercsoportokat megpróbálták olyan szabályrendszerrel ellátni, kihasználva félelmeiket és tudatlanságukat, hogy az erkölcsös társadalom irányába terelgesség őket.

Ilyen mértékű bevatkozás ezután már nem történt, a két tudós megelégedve figyelte amint az új társadalom a jó irányba haladva egyre fejlődik. Néhány apró lökéssel mindig segitették őket, kezdve a keréktől a különböző hasznos eszközökig, ha látták, hogy hosszú évszázadokra lehorgonyzott a fejlődés. Valhy kedvenc szórakozása volt, hogy a kisebb csetepaték alkalmával segitette a számára kedves felet. Igy például Jerikó ostrománál, aholis ugye Józsué seregei már hetek óta mindhiába ostromolták a falakat egy hatalmas teljesitményü alacsony-frekvenciájú hangágyút ajándékozott az ostromló seregnek. Ezzel aztán gyerekjáték volt törmelékké rezegtetni a falakat, amiről a történelem is megemlékezett, igaz a tudatlanságuk miatt holmi egyszerü harsonának titulálták később a többezer decibeles ágyúkat.

Bármilyen jól is alakult a technikai és erkölcsi fejlődés, valami nagyon hiányzott az emberiségből: egy összetartó erő, ami egységes, testvéri nemzetté kovácsolná legalább a nagy részüket. A két tudós saját történelméből tudta, hogy ez csakis egy olyan mély lelki dolog lehet, amit Hitnek hivnak.
- Találjunk ki valamit, amiben mindannyian hihetnek, és reményt ad nekik a haladásra, folytatásra! - lelkendezett Valhy. - mondjuk egy hatalmas hadvezér, aki leigázza a fél világot, és félnek majd tőle, de ugyanakkor tisztelik is! Aztán azt a pofát majd mi jól irányitgatjuk.
- Túl erőszakos terveid vannak - fortyant fel Harzax - legutóbb is micsoda hüjeség volt ez meteorzápor, sáskajárás, meg egyebek? Túllőttél a célon barátom!
- Ugyanmár, csak kis területre koncentráltam!
- Nembaj. Most békés eszközökkel fogunk élni. A vezér gondolata tökéletes. Kiemelünk közülük egyet, és szépen leirjuk nekik mit kell csinálniuk. Aztán majd ez a vezér szépen megtanitja öket a Hitre.
- És hogy képzeled? - kérdezte Valhy makacsul, és feltette lábát az irányitópultra.
- Szépen leirjuk nekik az alapelveket. Ami minden normális társadalomnak alapkövei a galaxisban. Aztán nagy látványos show keretein belül átnyújtjuk nekik. Ez már eleve ok lesz a hitre.
- Tán adsz nekik egy holonoteszt? - röhögött fel Valhy hangosan.
- Nem. Az ő módszerüket használjuk! Kőbe gravirozunk!

Nemsokkal ezután egy kisebb embercsoport éppen átvonulóban volt egyik területről a másikra, mikor Harzax egy régi siklómodellel leszállt egy szomszédos hegyre. Ez a modell még éghető üzemanyaggal müködött, igy leszálláskor hatalmas tüz- és füstfelhőt okádott, felégetve a fél hegyoldalt - ugyanakkor mély csodálatot és félelmet keltve a szomszédban táborozó emberek között. Harzax utasitotta a vezetőjüket, hogy jöjjön közelebb, majd átadta neki a kőbevésett parancsolatokat. Ezekután gégepukkasztóval kinálta, amitől a szakállas fószer teljesen bekómált, és nem emlékezett a részletekre. Másnap mikor magához tért, már csak parázslott egy-egy bokor körülötte, de a táblát a hóna alá véve leballagott és a megilletődöttségtől fogékonnyá vált emberek közé, majd elkezdte hirdetni az erkölcsi normákat, amiket azóta is jó lenne szem előtt tartanunk.

- Megmondtam, hogy nem lesz elég hatásos! - zúgolódott Valhy nemsokkal később.
- Pedig már több ezren magukévá tették a tanokat - akarta fejét gondterhelten társa.
- Jó, de akkor sem elég hatásos. Néhány száz ember látta csak a show-dat, és lassan már ezeknek sem hisznek. Hiába volt az a tengerszétválasztós trükköd is. A szemtanúk mind egy szálig vizbefúltak. És egyébkéntis, miért lennének kezesbárányok csak azért, mert valaki valamikor azt mondta, hogy az jó? Sokkal egyszerübb ellopniuk egymástól a javakat, mint becsületesen megdolgozni érte. Van egy újfajta neutronbombám...
- Haggyál! - ugrott fel Harzax, és elrobogott.
Nemsokkal később új ötlettel állt elő.
- Elküldünk közéjük valakit... közülünk!
- Ezt nem mondod komolyan. - hitetlenkedett Valhy. - Nem is fog nekik feltűnni egy feleakkora, vékony, nagyfejü, szürke bőrü lény. Az első sarkon agyonütik. Egyébként is, kit küldenél? Öcsédet?
- Nem, nemúgy gondoltam. Létrehozunk egy klónt, akiben van néhány speciális gén belőlünk is. Ez igen hatékony meggyőző erővel fog birni közöttük!
A gondolatot tett követte. Egy csendes éjszaka leszálltak egy Betlehem nevezetü kis falu mellett. Rövid úton elraboltak egy védtelen hölgyeményt, majd beültettek méhébe egy előre elkészitett embriót, aki néhány %-ban idegen géneket is hordozott szervezetében. Pár hónappal később szegény Mária nem értette, hogyan lehet ő terhes, mikor annyira nagyon vigyázott leányságára - bármilyen jóképü srác is ez az ácslegény.
A két tudós, hogy biztositsa a jövevény hirét, a környező vezetőkkel tudatta, most nagy esemény fog történni, egy olyan ember születik, aki nagyban előremozditja az emberiség sorsát.
- De hogy találnak oda ebbe a porfészekbe? - kekeckedett Valhy - nincs navigációs holomonitorjuk!
- Az nincs... - törte a fejét Harzax - de majd én irányitom őket!
Erre a kis sikló összes fényét bekapcsolva, mintegy jelző fényként mutatta az utat a falu felé a vezetőknek, majd dolga végeztével elszáguldott.

Tervük bevált. A jövevény jónéhány dologgal túlszárnyalta embertársait. Olvasott a gondolatokban, mentális erejével igen meggyőző tudott lenni, és néhány apróbb trükkel sorra meggyőzte az embereket, érdemes hallgatniuk rá, tanaira, és eszméire. Mikor öt kenyérből és két halból duplikálással megetetett egy egész falut, az emberek számára eloszlott minden kétség. Ő egy akkora próféta, akire érdemes hallgatni.
Ténykedését persze az aktuális politikai hatalom nem nézte jószemmel, igy rövid időn belül kiiktatták az egyre erősebb ellenézket, addigra azonban már akkora tábora volt az új Hitnek, hogy tettükkel épp az ellenkezőjét érték el - mártirrá tették a vezetőt, igy exponenciálisan kezdett duzzadni a hivő tábor.
A hit pedig óriási hatalom. Erősebb minden államformánál, triumvirátusnál és diktatúránál. Az embereknek reményt ad, bizalmat és kiutat a problémákból, bajokból. Központositott rendszert épitettek ki, épületeket szenteltek immár az egy és egyetlen istennek, aki egyértelmű, hogy az ő sorsukat irányitja - többnyire jó irányba.
Elfelejtették, hogy annakidején pont ezek az istenek kergették őket erre a sárgolyóra, amiért elcsavarogtak a keltető-teremből, és véletlen benyitottak az irányitószobába (tudás fája), aztán meg vibráló elektrosokkolóval hajtották le őket a teherhajó fedélzetéről, egy szál falevélben. Elfelejtették, hogy ezek az istenek pusztitották ki majdnem teljesen -nem egy alkalommal- fajukat, a saját tervezési hibáik miatt. Arra is csak néhányan emlékeznek halványan, hogy már pusztán a gondolatért - hogy megközelitsék az isteneiket - lerombolták a kor legcsodálatosabb tornyát - pedig teljesen ártalmatlan épitmény lett volna.
Csak a jó marad meg az emlékezetben, és amiért nem lehetnek elég hálásak - feladtak tudás- és hatalomféltésükkel a nagy istenek, és tanitották, terelgették az új teremtményeiket az általuk jónak itélt úton. Beavatkozásra immár nincs szükség, a tudás tudást szül, az emberiség száguldva rohan a fejlődés útján, egyre sebesebben, és isteni magaslatokba tör. Annak idején a tudást választották, és a tudással rövidesen elérhető a másik vágy is, az örökélet. Istenek leszünk, reszkessetek istenek!

- Vége ? -