Fegyelmi? Neviccelj…

Utolsó éves gimnazista vagyok. Barátom is, osztálytársak vagyunk. De nála elég valószínű volt december 20.-ig, hogy talán nem itt fog érettségizni. Mért? A cím árulkodik, de ezt a nevetséges „sztorit” szeretném megosztani veletek, kíváncsi vagyok rá, hogy vajon csak a főszereplővel van baj, vagy mi kanászodtunk el nagyon.

A kezdet…

Novemberben egy nap a suliban a kezünkbe nyomtak egy Szülői Kérdőívet amit a szülőkkel ki kellett töltetni, melyben ilyen kérdések voltak, hogy „Ön szerint megfelelő-e az órai számonkérések száma?” meg „Megvan-e elégedve az oktatási módszerekkel?” stb…
Na itt álljunk meg egy kicsit. Tudom, hogy ez teljesen szubjektív dolog, de akkor sem hagyom szó nélkül. A kérdőív olyan szerencsétlenül volt összeállítva, hogy ritkaság az ilyen. Ezt nemcsak arra értem, hogy olyan kérdések szerepeltek benne amikről a szülő manapság, valljuk be, azt se tudja mit gondoljon, egyebek közt azért mert nem ő van ott órákon és nem neki magyaráznak érthetetlenül sokszor, ha egyáltalán magyaráznak. (Mert a legtöbbször egy könyv simán helyettesíthetné a tanárokat és akkor nem kéne bejárni órákra. Főleg hogy sok tanár könyv nélkül egyszerűen nem tud mit kezdeni. Oké, azért vannak a könyvek hogy legyen valami tematika azért az oktatásban, de nem kéne csakis arra támaszkodni – tisztelet a kivételnek) Hanem azért is, mert a válaszadási lehetőségek is furcsák voltak, mivel a válaszok közt voltak olyanok is hogy: „kicsit vagyok elégedett”, „több írásbeli kéne”, „nem elég alapos” stb… Pontosan nem emlékszek, de arra igen, hogy egyes kérdések lehetséges válaszait elolvasva jókat nevettünk.
(Erről eszembe jutott most egy másik kérdőíves dolog, ami a községben ahol lakom fellázította a szülőket. Általános iskolásoknak adták oda a suliban, és olyanokat kérdeztek hogy: „Drogozol-e?”, „Ha igen, hol szerzed és kitől?”, „Mennyit fogyasztasz?”, „Milyen drogokat használsz?”… Hát, ki-ki döntse el maga, hogy mennyi esze volt annak aki ezt összeállította)
Na de ne térjünk el ennyire. Szóval ezt a kérdőívet aznap adták oda amikor már be kellett volna adni, de szólt az ofő, hogy holnapra töltsék ki a szülők. Jó, oké, jókor szólsz, köszike… Hazavittük, anyám bőszen töltögeti és olyanokra ad választ amiről fogalma sincs (csak egy példa: volt olyan nap, hogy 7 órából 4 témazárót írtunk, a maradék 3-on pedig „írásbeli felelet”. De muter azért bejelölte, hogy kevés az írásbeli számonkérés. Mert Ő tudja!).
A lényeg, hogy barátom elfelejtette odaadni és másnap a suliban jutott eszébe. Sebaj, egy statisztikával kevesebb. Aztán volt egy megjegyzés rész. Azt poénból teleírtuk olyanokkal, hogy „az iskola egy nagy selejt, fel kéne gyújtani aztán meg ledózerolni, a tanárokat pedig kirúgni az összest, majd az iskola helyét bevetni sóval”. Nem adtuk be természetesen, de szünetben valami buzgó osztálytársunk összegyűjtötte az összes többivel, mikor mi már rég lent öltöztünk tesire.
Ja, azt ki ne hagyjam, hogy az összes kérdőív névtelenül ment (volna)!!

A következmény…

Igazgatói intőt kapott a srác. De ekkor megfogalmazódott bennünk egy kérdés, mégpedig az, hogyha a kérdőív névtelen akkor honnan tudták, hogy ki írta? Hoppá! Nyilvánvaló, hogy megkérte az igazgató a tanárokat, hogy aki felismeri az írást az szóljon. Erről annyit, hogy ilyesmit csak grafológusok hitelesíthetnek, mindegy… Hiába mondta, hogy nem ő adta be, egyértelmű, hogy úgyse hitték el.

A folytatás…

Még ősszel vittem egy tükröt a terembe a falra, felragasztottuk, nagy sikere van azóta is, lányok-fiúk egyaránt ott sündörögnek, elsuhanva előtte belekacsintanak és igazítanak egyet a frizurán. Sőt, másik osztályból is ide jártak szépítkezni :) Ki is írtuk a nevünket a tükör mellé.
Aztán mikor megkapta az intőt jött egy újabb hülye ötlet. Behoztam a tavalyi ellenőrzőmet amiben volt egy-két figyelmeztetés, és kiraktuk a tükör alá az ő igazgatóijával együtt, és viccből odaírtuk fölé, hogy: „Akikre büszkék vagyunk”.
Teltek a napok, hetek. Mindenki mosolygott rajta, volt aki hozta volna a sajátját is. Fontos megjegyeznem, hogy a tanárok is jót nevettek rajta, de ekkor még senki nem szólt hogy ez sérti az ő „méltóságukat”. Mindjárt kiderül ez mér fontos.
Nos, egyik nap eltűntek a falról. Feljön ofő, mondjuk, hogy barátomnak ez az idei ellenőrzője volt, nézze már meg nem vitték-e el a takarítók. Visszajön 2 óra múlva. Mondja, hogy vár minket az irodában az igazgató. Nézünk ilyen WTF fejjel, suli után lemegyünk. Várunk 20 percet, megjelent a kemény ember. Bemegyünk. Előveszi az ellenőrzőinket a falról, leteszi a 25 méter hosszú asztalra és elkezd mesélni.
Megkérdi miért tettük ki? –„Poénból”. –„Jaj ezt már eljátszottad a kérdőívnél, őszintén megbántam, hogy akkor megúsztad egy intővel. Osztálytársaitok mit szóltak hozzá? „
Itt inkább nem mondtuk, hogy még a tanárok is nevettek rajta, mert akkor azt is kiforgatta volna. Azért mondom, hogy kiforgatta volna, mert a tükröt is csak úgy hívta, hogy „Dicsőségtábla”… :)
Itt a legszánalmasabb az volt, hogy az ofő is ott volt és megkérdezi, hogy mióta van kint. Ez kétszínűség, mivel a saját szemünkkel láttuk mikor olvasta biosdolgozat írásnál és egy kurva szót nem szólt, hogy ez sértené a „méltóságát”.
Mér pont a méltóságát? Mindjárt, mindjárt.
Még prédikált vagy 15 percet az igazgató, én bevallom alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam mikor harmadjára is jött azzal, hogy Dicsőségtábla. Én mondom neki, hogy szerintem normális ember nem veszi komolyan azt, hogy erre tényleg büszkék lennénk, de ő meg erre azt mondta, hogy az nem úgy van, mert a normális emberek azok pont hogy komolyan veszik amit látnak. Hmm, szegény, hány filmet látott vajon? Meg mesélt még valamit a logikáról, ami azért volt vicces mer utána mondta, hogy az sem tetszik neki, hogy nincsenek beírva a jegyeink, és írjam be majd írassam alá szülőkkel másnap pedig mutassam be neki. Közben meg ide se adta, mert be kell írja az intőt. Ergó nemigen tudtam hazavinni. Ehhez képest mutassam be neki másnap mer különben beír még egyet. Nézek rá bambán. Nem értettem mér mondja ezt ha az előbb ő beszélt nekem a logikáról…

Az újabb következmény…

Megkaptam a szép intőmet (van mit kitenni a tükör alá), alá is írattam. Anyám eléggé konzervatív és minden ilyesmit komolyan szokott venni. Ahhoz képest ő is jót nevetett mikor olvasta: „Tisztelt Szülő! Bálint, a tavalyi ellenőrzőjében szereplő intőt az osztályteremben dicsőségtáblán hirdette! Igazgatói intésben részesítem.”
Másnap ez volt a téma a suliban, mindenki az igazgatón röhögött.
Barátom viszont nem úszta meg ennyivel. Igazgató ilyet szól, hogy neki összehívnak egy fegyelmi tárgyalást. Hmm. (MUHAHAAAHAHAAA) Ez még lent volt az irodában, itt már nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne lepje el egy nagy vigyor az arcom. Elkezdtem gondolkodni, és mellesleg felháborodást is keltett, hogy mi is volt az a súlyos bűntett amiért tárgyalása lehetne? (Esetleg az hogy még anno egy névtelen kérdőívet jogtalanul lenyomoztak?)
Tárgyalás előtt beszélgetünk a tanárokkal erről. Volt aki most hirtelen megsértve érezte magát, hogy ki volt téve a falra az ellenőrzőnk, mások most is nevettek, volt aki velünk volt a szívével viszont féltette az állását, ezért nyomta a sablonszöveget, hogy ez milyen csúnya dolog volt. Ekkor szánalmat éreztem irántuk. Amikor olvasták, akkor mért nem baszta a csőrüket? Mindegy. Megkapta a behívót, amiben fel volt sorolva 3 pont amit „súlyosan” megsértett a házirendből. Az egyik az volt, hogy nem rendeltetésszerűen használta a felszerelését, magyarul kitette az ellenőrzőt a falra. Ja, szerintem is súlyos. Másik, az volt, hogy nem vezette a jegyeit. Oké, de kérdem én, mi van a másik 400 gyerekkel a 800-ból aki szintén nem írja? A harmadik pont úgy hangzott, hogy nem tartotta tiszteletben az osztálytársai és tanárai méltóságát. Lehet vitatkozni ki az aki emiatt megsértve érzi magát, hogy valaki kiteszi a saját cuccát a falra, de mindenesetre az igazgató szerint így történt.
Továbbá ugye vannak fokozatok is, a fegyelmi a legsúlyosabb. Tudom lehetnek kivételek amiket persze a diri szab meg, de elmondanám, hogy olyanok még mindig a suliba járnak, akik felgyújtották a wc ajtót, széket kidobták az ablakon és hasonlók. De meg is értem, hiszen az hogy kiteszi valaki az ellenőrzőt a falra, az sokkal súlyosabb bűntett, sokkal több anyagi kárt is okoztunk vele.
Dec. 20.-án volt a tárgyalás, igazgató mindenképp ki akarta rúgni szegény barátomat, olyan tanárokat hívott meg akiknek a fele nem is tanít minket, volt aki olvasott a tárgyaláson.
Kezdetben felolvasták a fél törvénykönyvet, majd a halálbüntetést érdemlő bűnlajstromot. Utána volt lehetőség megvédenie magát. Ugye ez csak a látszat miatt kell, senkit sem érdekelt. Ott volt az apja is, ez volt a szerencséje és az igazgató pechje. Megkérte a fiát, hogy menjen ki, mert szeretne négyszemközt beszélni az igazgatóval. 20 percig ordibált az igazgatóval, hogy mi a ***** képzel magáról, mért teszi magát nevetségessé, oltotta rendesen, 3 ajtón keresztül tisztán lehetett érteni kint. Utána visszahívták barátomat, és meghozták a döntést, de az igazgató köpni-nyelni nem tudott, szerintem kissé meglepődött, hogy igenis van aki megmondta neki az igazat, remélem el is gondolkodott ezen. Végül „szigorú megrovás” lett a végeredmény.

Most már az üggyel kapcsolatban csak egy kérdésem maradt: megérte az igazgatónak? Hogy kétszeresen lejáratja magát? Én elhiszem, hogy nem mehetett csak úgy el a hülyeségünk mellett, de mielőtt cselekedett, át kellett volna gondolja ezt a kis „megtorlást”, mert ha szerinte erről nem süt, hogy az ő személyes indíttatása irányította az egészet, akkor szerintem meg neki kéne másik suliba mennie, nem a barátomnak 4 hónappal az érettségi előtt…

(az írás személyes, szubjektív vélemény, de kétlem, hogy csak én fogom fel hasonlóan)