Fujitsu-Siemens N560 – funkciógazdag

Annak örömére, hogy már 2 éve kapható az írásom tárgya, jómagam pedig kerek 1 éve használom (használtan vettem, pár hónaposan), érdemesnek tartok egy röpke beszámolót erről a mai napig egyedülálló készülékről. Nem egy hagyományos tesztet tervezek írni, hanem inkább a tapasztalataimat mutatnám be.

Hogy mitől is egyedülálló? A mai napig ez az egyetlen olyan klasszikus PDA, mely a beépített GPS vevő mellett VGA, azaz 480x640 pixel felbontású kijelzőt is magáénak tud, amely nagyon jó fényerővel rendelkezik, így végeredményben a 3,5” átmérőjű kijelzőn gyönyörű képet kapunk. (Érdekességképp leírom, hogy VGA kijelzős PDA már 2003-ban is létezett.)

Hogy mindez mire jó? Navigációhoz, például. Mert nem csak szép, pixelmentes képet kapunk, de még látjuk is, nyáron, napsütésben. Nem hiába mondják: ha egyszer láttál VGA felbontású kijelzőt, a QVGA kijelzős gépekre már más szemmel fogsz nézni. A két szabvány közti négyszeres képpontbeli különbség minden egyéb programban nagyon jól jön. PDA viszonylatban kifejezetten élmény pl. pdf file-okat olvasni, internetezni, Word és Excel file-okat megnyitni, alapszinten szerkeszteni. Az éleslátás – ahogy az élet más területein is – persze elkél, de a csúnyán egybemosott QVGA és a gyönyörűen olvasható VGA közötti különbség ég és föld.

A minőségi kijelző csúcs processzorral társul, egy 624 mhz-es Intel XScale személyében – ez a mai napig csúcskategória, talán csak az idei HP iPaq 214 tud többet. Minden feltétel adott tehát a filmnézéshez, a mindenki által ismert és kedvelt DivX és XviD formátumú DVD biztonsági másolatok gyönyörűen futnak kb. 1500 kbps bitrátáig, átkódolásra nincs szükség, sőt szerintem nem is szabad.

Ami miatt igazán vonzó ez a tudás, az a méret, amibe bele sikerült zsúfolni. Napjaink divattermékétől, az iPhone-tól csak szélességében tér el kemény 1 cm-rel, ezért kárpótol a praktikus süllyesztett képernyő. Lényegesen kisebb tehát, mint a korábbi VGA kijelzős PDA-k. Zsebben hordva is teljesen rendben van, én pl. gyakran használom zenehallgatásra. Hálistennek 3,5mm-es jack dugasszal rendelkezik és a normális méretű gomboknak köszönhetően zseben keresztül is vezérelhető.

Nagy felbontású, fényes kijelző, gyors proci, kompakt méret, na, mi következik ebből? Az akkumulátoros üzemidő sajnos elmarad a készülék tudásától. Csodák nincsenek, egy 1200 mAh kapacitású akksi bizony kevés ezekhez az összetevőkhöz. Szóval kb. egy notebook üzemidejét kapjuk, ami azt jelenti, hogy WiFi vagy GPS használat mellet bizony 2-2,5 óra alatt elérjük a fekete képernyőt, mivel lemerül a készülékünk. Filmnézésnél megvan a 3 óra, ha mondjuk csak pdf-et vagy html oldalakat olvasunk, talán több is, kikapcsolt kijelző melletti zenehallgatásnál kb. 6-7. Sajnos az akksi töltöttségjelzője sem túl pontos, tehát nem lineáris a kapacitást jelző százalékok csökkenése: kb. ugyanannyi használat után csökken 100-ról 90-re, mint 60-ról 30-ra. Én már megtanultam ezzel együtt élni, ha nem is merül le kritikus szintre, minden nap, amikor intenzíven használtam, kap enni. Az akksi még viszonylag jól bírja a rendszeres képzést, talán csak minimális mértékben csökkent a teljes kapacitása.

A készülék dizájnja leginkább funkcionális, semmi extra, nem fog senki sem vizuális orgazmust kapni, de nekem bejön. Az iránygombok/OK középső kezelőszerv két oldalán 4 teljesen szabadon konfigurálható gomb, melyek rövid nyomásra és nyomvatartásra máshogy reagálnak, különféle programokat, funkciókat rendelhetünk hozzájuk. Érdemes mondjuk a start, OK/close, minimize, és „alt-tab” (alkalmazásváltás) funkciókat rögzíteni. Ezen felül csak baloldalt találunk egy kicsit nehezebb benyomható gombot, az elődmodell 720 jog dial-je sajnos lemaradt. Az anyaghasználat egyrészt nagyon jó, értem ezalatt azt, hogy a nyúzást nagyon jól bírja, rengeteget hordtam csak úgy zsebben, sehol egy karc, lekopás vagy horpadás. Ugyanakkor egy férfias nyomogatástól kicsit nyekereg, főleg a hátsó része. Fóliát felrakni kötelező a kijelzőre.

A készülék egyik fő vonzereje a beépített GPS vevő, vizsgáljuk is meg. Az első negatív tapasztalatok ezzel kapcsolatban értek. Miután hozzám került, az első dolgom egy hard reset volt (majd a pánikba esés, hogy mi a biztonsági kód, amit ezt követően kért). Kimentem a szabadba, kézben fogva próbáltam „hódokat” találni, látott is párat, de csak nem érte el a szükséges szintet a jelerősség. Lényeg a lényeg, a GPS rész első használatakor javallott kimenni valami nagyon nyílt placcra és egy tök stabil helyre lerakni (nem kézben fogni, járkálni vele!) és úgy hagyni negyed órát. Ezen rituálét követően lesz egy közepesen jó erősségű vevőnk, ami, valljuk be, elmarad mondjuk egy Mio PNA-tól, mind feléledés (fixálás), mind vételi erősség szempontjából. Ennek ellenére tökéletesen használható, egy perc alatt alatt feléled és csak extrém esetben zavarodik össze. Használat közben érhet még minket egy olyan meglepetés is, hogy meglehetősen felmelegszik, ezért akár a töltést is lekapcsolja (autóban ugye ajánlatos szivargyújtós töltőről üzemeltetni). Nem túl elegáns dolog, de kezelhető. Az előugró figyelmeztetést leokézzuk, iGo megy szépen tovább, majd ha kellően lehűlt, visszakapcsol a töltés.

Tartozékok terén nem vagyunk túlságosan elkényeztetve, a bölcső mindenképp pozitív dolog, a bumszli szinkronizáló/USB host kábel viszont nem túl utazóbarát. Én beszereztem egy extra szinkronizáló kábelt és egy tök alap autós tartót és töltőt.

A Windows Mobile alapokon túl semmi igazán érdemleges szoftvert nem kapunk, van egy pár saját FuSi alkalmazás, említésre sem méltóak, leszámítva az E2C nevű WiFi kapcsolatokat kezelőt, ami sokak állítása szerint annyira elcseszi a beállításokat, hogy csak a hard reset teszi helyre. Nem tudom megerősíteni, mert nem voltam olyan bátor, hogy elindítsam. Az operációs rendszerre szinte végtelen „third party” szoftver létezik, igazi gyöngyszemeket lehet találni mp3 lejátszótól képnézegetőn át fejlett naptárkezelőkig, amik tényleg nagyon hasznosak, ezek adják a PDA-k használhatóságának a lényegét. Sajnos a FuSi teljesen leépítette a PDA vonalát, minimális a terméktámogatás, frissítés. Lelkes orosz pajtások persze készítettek hozzá Windows Mobile 6-ot, de a nagyon hullámzó vélemények miatt inkább nem bolygattam a témát. A beépített RAM mérete sajnos csak 64MB (2 éve ez bőven jónak számított), amiből induláskor 30MB szabad nálam úgy, hogy pár today plugin is betöltődik, ahogy az egyik képen látható. Memóriakártyák közül a szabvány SD-ket kezeli, a HC változatot nem. Sikerült találnom egy nem HC-s 4 GB-os darabot, ami viszont nem teljesen szabványos (a 4 gigás SD kártyák elvileg már csak HC-k lehetnek), a fényképezőm és a notebook-om kártyaolvasója nem is tudja kezelni.

Ha már szóba került a Windows Mobile, véleményem szerint összességében nagyon jól használható, teljesen logikus, átlátható. Igen, vannak racionálisan nem indokolható lassulások, igen, szivárog a memória, és igen, fagyott már le a PDA-m, feltehetően a nem tökéletesen megírt szoftverek miatt, de bennem mindenképp pozitív az összkép, sokkal szimpatikusabb ez a fajta nyitottság, mint amit az iCég képvisel és számomra az sem katasztrófa, hogy ceruzával és gombokkal irányítom az eszközt és nem az ujjammal tapicskolom a képernyőt.

Az írásom végén még egy kis elgondolkodás a klasszikus, azaz telefon-mentes PDA-król: sokak szerint ez egy kihaló állatfaj, a telefonok egyre okosabbak, terjedőben a GPS, előbb-utóbb a VGA kijelzők is. Meggyőződésem, hogy két külön termékcsoportról, felhasználói szokásról, hozzáállásról beszélünk. Továbbá a 3,5”-es kijelzőnek igenis megvannak az előnyei, és örülök, hogy nincs benne telefon, az legyen csak egy külön eszköz. Van egy bizonyos fílingje ahogy szeretett kütyünk az asztalunkon ott csücsül a bölcsőben (klasszikus PDA-ról beszélünk, ugyebár).

Végül, ahogy szoktam, pár hasznos link:
PDAMánia teszt: [link]
Vonatkozó topik a PDAMánia fórumon: [link] (van itt mit tanulni!)
Ugyanez a ph!-n (kicsit kevesebb hsz-szel): [link]