Kanada, ha csak 24 órád van

Indulás

Nem is tudom, hol kezdjem régi álmom volt, hogy meg kéne látogatni a Niagara Vízesést, és arra gondoltam, jó lenne ezt még idén megtenni. Két barátom is szólt, hogy mindenképpen jönnének, egyeztessünk egy időpontot, ami lehetőleg három napos hétvégére esik és vágjunk bele. Ha már oda megyünk, akkor a kanadai oldalra kell mennünk, mert onnan a legszebb, és, ha már ott vagyunk, kicsit körül is nézhetnénk arrafelé.

Gyakorlatilag az egész nyár szép lassan eltelt, mert vagy egyiküknek, vagy a másikunknak nem volt jó az időpont, mire végre úgy tűnt, hogy minden összeállt a tervhez, megvolt az időpont, mindenki örült, kb. 2 napig...
Mikor is az egyik srác megkérdezte, hogy szerintünk gond-e, hogy neki nincs útlevele, hát hirtelen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Megkérdeztem a másik srácot mi a terve a hétvégére, neki megint nem volt jó a hétvége, és itt jött el a pillanat, amikor rájöttem, hogy néha bizony jobb egyedül. Csütörtökön este megint megnéztem az előrejelzést, nem is tudom hányadszor nyár eleje óta. Következő öt nap: napsütés és 28 fok, az ilyenkor megszokott 15 helyett. Hoppá !
Szálláskeresés, kocsi gyors átnézése, tankolás, 80 literes a tank (viszont csak 190 forint a benzin), pár apróság a boltból az útra, néhány dolog egy hátizsákba tömködése, rövid, de sikertelen pihenés, este 11, indulás. GPS beállít, gép tervez, 449 mérföld 8:38 perc.El is kapott a nevetés, lefényképezem a kijelzőt, csatalom mailbe az otthon maradt barátoknak a következő fejléccel: Almost there!

Nem tart sokáig mire kiérek az autópályára és meg is lep a forgalom, azt hittem, hogy sehol senki erre mindenki javában igyekszik valamerre. Tempómat, beállítom 63 mérföld/órára, rádió felhangosít, két óra múlva teljesen kiürülnek az utak, szinte alig van forgalom, teljesen eseménytelenül telik el az idő úgy reggel háromig. Mikor hirtelen egy mosómedve szalad át előttem, mind a ketten meglepődünk, de szerencsére csattanás nélkül ússzuk meg az kalandot, viszont ez az a pont ahol elkap a fáradtság. El is határozom, hogy a követőző parkolóban félre is állok.

Túl fáradt vagyok, beállok az parkolóba és bevackolom magam a hátsó ülésre. Meglepő, de elférek rajta, egyre jobban tetszik ez a kocsi, nem csak a tágasságával-kényelmével lep meg, de a 8 liter körüli fogyasztásával is. Ránézek az órára, mindjárt reggel 4, de jó lenne, ha csak 1 órát tudnék aludni, majd leteszem a fejem és becsukom a szemem. Egy másodperc múlva fel is ébredek, hát ez nem fog menni, ránézek az órára, és megint elkap a nevetés: reggel 5 múlt pár perccel. A következő szakasz egy fizetős autópályát tartalmaz, a 710 kilométeres odaút egy megközelítőleg 100 km-es szakasza, azt hiszem 2,5 dollár volt. Még egy fizetős híd van közvetlen a vízesés előtt, ami ha jól emlékszem 2,5 dollárba került. Megtankolom még egyszer a kocsit az átkelés előtt, mert Kanadában nem csak az épületek és a mértékegységek európai beütésűek, hanem a benzinárak is.

Reggel 8 óra, közeledem a határhoz, kicsit izgulok, de nyugtatgatom magam, minden rendben lesz. Beadom az útlevelet, USA jogsit, zöldkártyát. Mennyi időre jött, hangzik a kérdés a bódéból. Egy napra, hangzik a válasz úgy, mint aki azt mondja, egy hónapra jött. Hogy mit mondott mennyire? Apa kezdődik, gondolom magamban. Egy napra, de csak a vízesés miatt jöttem. Aha, hangzik a válasz, és mennyi idő alatt ért ide, honnan és mit hozott magával? Marylandből, 8+1 óra alatt, egy laptop van nálam, valamint egy váltás ruha és egy fényképezőgép. És miért is jött? A vízesés miatt. Hja, igen, és hol fog tartózkodni? 500 méterre innen egy szállodában, itt a foglalási megerősítés és a cím. Akkor szép napot :)

Pár perc múlva a szálló parkolójában leállítom a kocsit. Becsattogok a recepcióra, ahol kedvesen fogadnak, tudom, hogy nem lehet még becsekkolni, de szeretném itt hagyni az autót a parkolóban, és elnézni a vízeséshez. Adják a parkolójegyet, közben a szokásos honnan jöttem, mire én: Marylandből. Hát az jó messze van, meddig is marad, kérdezik, egy teljes napig, felelem. Lehúzzák a kártyát, 103 dollár, ami majd csak a kicsekkoláskor kerül levonásra. Nem is rossz egy két francia ágyas szobáért, ami 4 személyre is ugyanennyibe került volna, most így jött össze.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!