Idén év elején beneveztem egy Xbox 360-ba, aminek nagyon szép képe volt a 41"-os plazma tv-n a nagyszobában, de mivel szüleim sokat néznek rajta TV-t, én meg sokszor egész nap ott voltam, így miután megtudtam, hogy a plazmára jellemző a tartós beégés, inkább megvártam amíg tudok magamnak venni egy LCD TV-t, addig pedig elraktam a gépet szépen a fiók mélyére. Aztán amikor itt a PH-n keresgéltem az apróhirdetések között jó ajánlat után kutatva, egyből le akartam csapni egy 80k-s, elvileg három hetesen árult 26 collos LG HDTV-re, de miután a jóember nem jött el a megbeszélt talira, elkezdtem nézegetni inkább a 32"-osakat, mivel a 26" és 32"-osak között árban legtöbbször csak 10-15k a különbség (vagy még annyi se), és azért 16 centiméter elég markáns különbség. Ezután már csak nagyker áruházakban nézelődtem, mert nem akartam többet csalódni. Szemezgetve az ajánlatok között, az LG 32LC51-et találtam a legjobb választásnak. Ugyan ez egy olcsó belépőmodell, nincs kép-a-képben, 100Hz, meg fejhallgató kimenet, és a beépített tunerje sem a legjobb, de ez csak akkor számítana, ha antennakábelem lenne, de mivel beltéri egységről megy, így lényegtelen. Viszont megy DVI-HDMI-n és RGB-RGB kábelről is az 1:1 Pixel Mapping, ami fontos szempont volt, mivel monitornak is szántam, és nem mindegyik tudja ezt ebben a kategóriában, tehát mindenképp jó vételnek láttam, fórumon is sok pozitív tapasztalatot olvastam erről a modellről, tehát 126e HUF-ért beruháztam egybe.

Nagyobb mérethez klikk a képre

Mikor rákötöttem a PC-t, jöhetett az állítgatás. A legszebb, legélesebb képminőséget RGB kábelen 1360*768-as felbontással tudtam elérni, 60 Hz-es képfrissítéssel, ezt a kettőt belőttem a vga driverében és a monitoron is. Ezt a felbontást a legtöbb játék gyönyörűen támogatja, általában még szélesvászonban is. De mivel még így sem találtam elég élesnek és színteltnek a képet, a TV-n belőttem a Phaset 27-es értékre, vga driverben pedig a Digital Vibranceot állítottam 50%-ra, így már olyan képet kaptam, ami másfél méterről tökéletes.

Nagyobb mérethez klikk a képre

Paraméterek

Látható, hogy a jobbféle játékokban, amik rendelkeznek 16:9 támogatással, nagyobb látószöget eredményez a szélesképernyő, ami nagy előny lehet egy fps-ben, amikor mondjuk épphogy elfordulunk egymás mellett, és az átlagos 4:3-ban játszó játékostársam nem lát, de én észreveszem őt a képernyő sarkában.

Nagyobb mérethez klikk a képre

A boxot komponens-audio kábelen kötöttem rá. Elméletileg HDMI kábelen keresztül lehet a legszebb képet kapni, mivel ez teljesen digitális jeleket visz át, de mivel se a gépen nincs a megfelelő csatlakozó, se kábelre nem akartam 6-7 ezret költeni azért az elhanyagolható látható különbségért, így maradt a komponens, a kép így is teljesen lenyűgöző. Szintén szebben mutat a PC DVI-HDMI kábelen keresztül elvileg, de ezzel fórumtapasztalatok szerint több a baj, és itt sincs számottevő minőségbeli különbség. Persze lehet mondani, hogy ekkora méretben már jobban mutatna full HD-ben, ami igaz is, ha az ember beleül a képernyőbe, de másfél méterről nézve már annyira egységesnek látni a pixeleket, hogy szinte mindegy. A másik meg, hogy ekkora felbontással csak a baj lenne.

Nagyobb mérethez klikk a képre

A monitor panelje a három jelenleg legelterjedtebb (TN, xVA, S-IPS) LCD technológia közül az S-IPS-t képviseli, előnyei a kiváló betekintési szögek, gyönyörű színek, és az egyenletes háttérfényeloszlás (nincs beszivárgás mint a TN-nél). Egyetlen hátránya a kissé gyenge fekete.
A TV-ben két, egyenként 7W-os hangszórópárocska kapott helyet, amik egészen jól szólnak amíg nem kezdem el üvöltetni a metálzenéimet, erre az esetre azért bekötöttem egy 2.1-es hangrendszert.

Egy igényes monitor reviewból nem maradhatnak ki a tesztek sem, de mivel mérőműszereim nincsenek ellenőrizni a színhelyességet, így a saját szememhez és az online monitor tesztekhez fordultam.

Nagyobb mérethez klikk a képre

Az első képen látható teszttel a monitor szürke szín árnyalatainak megjelenítési képességét ellenőrizhetjük. Egy jó megjelenítőn meg lehet különböztetni a százalékonként eltérő árnyalatú sötét színt, az igazán jó kijelzőkön pedig ugyanezt kell tapasztalni a sötét és a szürke árnyalatainál is. Bár az elég magas, 65%-70%-ra állított fényerő miatt a világos árnyalatoknál már nem ment annyira a megkülönböztetés, de ha lejjebb veszem 10-20%-kal, akkor normális távolságból (ebben az esetben ~1,5 m-ről) nézve szépen el lehet különíteni a sötét és világos árnyalatokat.

Nagyobb mérethez klikk a képre

A fenti tesztekkel a monitor színmegjelenítését lehet ellenőrizni és hogy az adott szín árnyalatain mennyire finomak az átmenetek. Ennél a tesztnél nem igazán értettem, hogy mikor számít jónak, így beszéljenek inkább a képek (már amennyire látszik).

Nagyobb mérethez klikk a képre

A következő tesztekkel a monitor háttérvilágításából fakadó beszivárgások mértékét lehet kiszűrni (fekete szín), és a különböző színek egyenletességét. A fekete az S-IPS panel miatt nem túl színhű, mint már említettem, viszont backlight bleeding (felhősödés) nem tapasztalható (a TN paneles Samu monitoromon bizony vannak beszivárgások rendesen), és a színek is szépen mennek át egymásba.

Ugyanezeket a teszteket elvégeztem 17"-os TN paneles társánál is, és elég szépen kijöttek a TN panel gyengeségei, a háttérfény beszivárgásaitól kezdve a gyenge látószögig, pedig az még csak 41 cm, annyira nem szúr szemet a gyenge látószög, de egy 24-26 collban már bánhatja az ember, ha olyat vesz. Főleg ha TV-t is néznek rajta és körbe üli a család.

Összegzésképpen nagyon jó vételnek bizonyult nálam az LG 32LC51, nem voltak túl nagy elvárásaim, mivel gondoltam, hogy öt évnyi TN panel bámulása után nem fogok csalódni, bátran mehet monitornak is, és akkor nem kell fél méterre a kijelző előtt görnyedni, úgyhogy most ár/értékben mindenképp kategóriájának egyik legjobb választása.