Kedves Olvasóim!

Megint eltelt pár hét újabb fordítások nélkül, de a várakozás nem volt hiába való. Utolsó felhívásomra többen is csatlakoztak a zmagos fordítók klubjába.
És ma örömmel mutathatom be egyik új fordítótársam első zmagos fordítását.
Remélem be néz majd a blogba, h személyesen is hozzászóljon a cikkről induló
beszélgetésünkhöz!

finest

Törvények az európai lobbizás átláthatóságáért

Pratap Chatterjee, CorpWatch
2007 október 17.
fordította: Sasvári Dávid

Az Európai Parlament acélból és üvegből épített brüsszeli épületei előtt, a körforgalomnál egy magányos fa áll. Alatta egy tábla, amit a Society of European Affairs Professionals ("Európai Ügyek Szakembereinek Társasága", SEAP) állított: "A fontos ügyeket vitázva és döntéseket hozva, eltökéltséggel, türelemmel és célzottan kell megoldani."

Október elején aktivisták egy kisebb csoportja arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy a lényeges kérdésekben ezeknél az erényeknél sokkal nagyobb szerepet kap a kenőpénz és a háttérbefolyásolás. Az ebédidő perceire a fát tucatnyi papíreuró bankjeggyel díszítették fel, tábláikon pedig ez állt: "Vessünk véget a titkos lobbizásnak!". Azzal vádolják a befolyásos ipari érdekköröket, köztük a SEAP-ot, amely több, mint 200 vállalati lobbistát tömörít, hogy túlzott ráhatással bírnak az európai törvényhozásra, működésük titkos és elkerülik az ellenőrzést.

"Senki sem tudja már, valójában ki kicsodának az érdekében lobbizik" - ad hangot aggodalmának Caroline Lucas, egy angol EP képviselő, aki - látva a tüntetést - kiment az épületből és csatlakozott az emberekhez. "Kőkemény nagyvállalati nyomásgyakorlás zajlik, ami ráadásul titkos, és képes úgy kitárni a Bizottság ajtajait, ahogyan arról mi, parlamenti képviselők csak álmodunk. Nincs semmiféle nyilvántartás - szerintem ez az alapvető probléma. Csakis így lehet elérni, hogy az emberek bizalommal legyenek az egész szisztéma iránt, az itt születő döntések iránt."

A rendszerben jelenleg 15 ezernél is több Brüsszelben tevékenykedő lobbista van, akik az eurómilliárdok felett döntő és a 27 tagállam számára szigorú környezetvédelmi, munkajogi és pénzügyi szabályokat alkotó tucatnyi uniós intézmény valamelyikét próbálják erőszakosan befolyásolni. Úgy tartják, hogy ezeknek az embereknek a 90 százaléka ipari érdekeket képvisel, míg civil szervezetek (például környezetvédők) vagy szakszervezetek oldalán csak a maradék 10 százalék dolgozik. Az Európai Unió bürokratáinak meggyőzésére becslések szerint évi 750 millió eurót (körülbelül 185 milliárd forintot) költenek.

Egy órával a fánál tartott demonstráció után az aktivisták csatlakoznak az EP többszáz munkatársához és lobbistákhoz, hogy a parlament egy termében kövessék nyomon, mi történik a legelső EP-vitán, amelyet az Unión belüli lobbizás szabályozásáról tartanak. A Daimler-Chrysler autógyártótól a Kraft élelmiszeripari óriásig terjedő skálán minden cég képviselője itt van, akik olyan szervezetekkel állnak most szemben, mint a Friends of the Earth ("Föld Barátai") és a Public Citizen (kb. "Világpolgár").

A parlamenti meghallgatás előzménye egy márciusi Bizottsági döntés, amely egy önkéntes lobbista-nyilvántartás létrehozásáról szólt. A terv szerint az önkéntes bejegyeztetés 2008 tavaszától lenne lehetséges az Európai Átláthatósági Kezdeményezés (European Transparency Initiative) keretében. Amennyiben az első évben nem bizonyul eredményesnek a program, a Bizottság fontolóra veszi a regisztráció kötelezővé tételét.

A Bizottságban a csalás elleni harc pápája, az észt Siim Kallas az ipar megregulázásának heves támogatója - az Európai Átláthatósági Kezdeményezést is ő indítványozta. "Brüsszelt Washingtonnal egyetemben a világ lobbizási fővárosaként tartják számon. Mindkét helyen emberek százmillióinak az életét és gazdasági érdekeit befolyásoló törvények születnek" - hívta fel a figyelmet a Wall Street Journal 2006 február 6.-i számában. "Arrogáns dolog lenne és a vakság jelének tűnne, ha azt állítaná bárki is, hogy európai politikusokat nem lehet korrumpálni."

A Bizottság transzparenciát hirdető indítványa azt is kezdeményezi, hogy a lobbisták pénzügyi kimutatásban becsüljék meg az éves bevételük összegét, százalékokra lebontva, melyik ügyféltől mekkora hányada érkezett a pénznek. "Ha a lobbizásban nincs semmi kivetnivaló, akkor bizonyára rejtegetnivaló sincs" -írja Kallas.

Sok kérdés azonban tisztázatlan: az Európai Átláthatósági Kezdeményezés lobbira és lobbistákra vonatkozó definíciója is elég tág. A lobbitevékenység hatásainak nyomonkövetése vagy felbecslése pedig majdnem lehetetlen, hiszen az kilincselőknek nem kötelességük tájékoztatni az EP-képviselőket és -hivatalnokokat, hogy melyik vállalatok állnak mögöttük.

Az Európai Bizottság kezdeményezése nem feltétlenül vonatkozik azokra a lobbizókra, akik az Európai Parlamentél az európai közigazgatási rendszerben kevésbé meghatározó, mégis kényes szerepet töltenek be. A Parlamentre vonatkozó szabályokat Alexander Stubb, az üzleti élettel engedékenyekebb finn EP-képviselő dolgozza ki, aki az EP Alkotmányügyi Bizottságában a lobbizás raportőre (azaz témafelelőse). Egy üzleti újságnak, a Public Affairs News-nak nemrég azt nyilatkozta, hogy nincs szükség kötelező regisztációs rendszer kiépítésére. "Az én véleményem a lobbizásról ugyanis az, hogy ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani."

A jelenlegi szabályok értelmében a lobbisták egyéves belépőt kapnak a Parlament épületeibe, miután aláírnak egy kapcsolódó etikai nyilatkozatot. Ez Stubb szerint elégséges. "Az itt töltött eddigi három évem alatt nagyjából 500 különböző lobbis járt az irodámban, és nem tapasztaltam még semmiféle áthágását az etikai korlátoknak, úgyhogy eddig szerintem jól működött a dolog" - mondja.

Az említett bizottság, amelynek Stubb is tagja, még idén szavazni fog egy jelentésről. Ez az átláthatósági indítvány mellékleteként taglalni fogja a törvényeket, amelyek a parlamenti lobbizásra vonatkoznak majd.

Az Egyesült Államok lobbistái

Lehet bármennyire kiterjedt és befolyásos az európai lobbi, mégis eltörpül amerikai megfelelője mellett. A washingtoni székhelyű Center for Responsible Politics ("Felősségteljes Politikáért Központ") nevű nonprofit szervezet adatai szerint az Egyesült Államokban 35 000 regisztrált lobbista dolgozik, akiknek a bevallott összkiadása 2006-ban 2,61 milliárd dollárra rúgott.

A Public Citizen regisztrált lobbistáját, Craig Holman-t is beidézték, hogy tanúskodjon az október nyolcadikai EP-meghallgatáson. Az 1995-ben kialakított amerikai rendszerre hivatkozott, ahol a lobbistát olyan személyként definiálják, aki jelentős fizetést kap lobbitevékenységért, egynél többször lép valakivel kapcsolatba ilyen célból hatévente, és munkaidejének legalább egyötödét arra fordítja, hogy valamilyen ügyfélnek az érdekeit érvényesítse. Aki ezzel foglalkozik, annak listát kell készítenie, kit kinek az érdekében keres meg, és azt is ki kell mutatnia, milyen forrásból mekkora jövedelme volt.

Egy szeptemberben elfogadott szövetségi törvény drámaian lekorlátozta, milyen anyagi juttatásokkal élhet a lobbiipar. Például egy reggelis találkozó esetén csak kávéra és fánkra, ebéd gyanánt csak "kézzel is ehető" ennivalóra hívhatják meg a másik felet, vacsorázás esetén pedig tilos beülős helyekre menni.

A Center for Public Integrity ("Becsületes Közéletet Központ"), egy másik, szintén washingtoni nonprofit alapítvány tanulmánya szerint az egyesült államokbeli lobbitörvényeknél lazábbak a világon csak maroknyi országban vannak. Példának okáért 37 ország is van, ahol a lobbisoktól részletes kimutatást kérnek a kiadásokról, szemben az amerikai kormány gyakorlatával. 24 országban működik lobbitörvényeket szorgalmazó és azokat vizsgáló független etikai bizottság civil, illetve visszavonult bíró tagokkal.

Érdekellentétek

Az elmúlt évek számos nagyobb amerikai politikai botrányában voltak erősen érintettek lobbisták, annak ellenére, hogy európai kollégáiknál sokkal szigorúbban szabályozzák a tevékenységüket. Csak tavaly 22 kongresszusi tagot vádoltak meg beosztottjaikkal együtt korrupcióval, ezek közül néhány ügyben a lobbizás kapcsán.

A leghírhedtebb példa Jack Abramoff nevéhez köthető, aki 2006 januárjában bűnösnek vallotta magát három rendbeli korrupciós bűncselekményben, amelyben közhivatalnokokat fizettek le és őslakos indiánokat károsítottak meg. Ráadásul 1995 és 2001 között Abramoff ügyvédi irodája közel 7 millió amerikai dollárt kapott az Északi-Mariana-szigetektől, amiért közreműködött, hogy sikerüljön kivívni politikai körökben az amerikai területnek számító szigetek kézművesei számára legkedvezőbb státust: ráírhatták termékeikre a "Made in USA" mondatot, de közben mentesültek az amerikai bevándorlási feltételek és munkaügyi előírások alól. Az Abramoff és egy orosz energetikai vállalat közti üzleti kapcsolat szintén részét képezte a Szövetségi Nyomozóiroda vizsgálatainak. A Naftasib vezetősége milliós összegekkel és Abramoff segítségével igyekezett befolyásolni a Kongresszus törvényhozását, így érve el, hogy az IMF segítsen Oroszországnak kilábalni a gazdasági botladozásból.

Bár ilyen méretű botrányok Európában még nem törtek ki, néhány kisebb incidens már éreztette a rendszer hibáit. Például számos európai parlamenti képviselőt és vezető EU-bürokratát vádoltak meg azzal, hogy miután lemondtak közéleti állásukról, mintegy átültek a másik oldal székébe, és az üzleti életben foglalkoznak hasonló területtel. Jean-Paul Mingasson azt követően lett az UNICE ("Európai Munkaadók Szövetsége") főtanácsosa, hogy előtte az EU Vállalkozási Főigazgatóságának igazgatója volt. Jim Currie, miután távozott az Környezetvédelmi Főigazgatóság éléről, a British Nuclear Fuels részvénytársaságnál helyezkedett el.

Januárban egy amszterdami székhelyű szervezet, a Corporate Europe Observatory ("Nagyvállalati Európa Figyelő", CEO) felhívta a figyelmet Rolf Linkohrra, aki 25 évnyi EP képviselői munka után egy hasonlóan kétes relációban váltott munkahelyet. Az energetikai kérdésekért felelős parlamenti bizottságban játszott aktív szerep után Linkohr egy lobbiiroda, a Center for European Energy Strategy ("Európai Energiastratégia Központ", CERES) igazgatójaként folytatta pályáját. A cég ügyfelei energetikai nagyvállalatok.

Linkohr már a CERES élén volt, amikor speciális tanácsadónak jelölték ki Andris Piebalgs, az EU energiaügyi biztosa mellé. "A CERES nagyvállalati ügyfelei várhatóan tanácsokat is kapnak majd Linkohr úrtól azzal kapcsolatban, hogy hogyan fejlesszék üzleti érdekeltségeiket az uniós energiapolitika ismeretében. Az ilyen jellegű információk és elemzések szolgáltatása bizonyára Linkohr úr legfőbb jövedelemforrását képezi" - írta a CEO egy nyílt levélben Piebalgs biztosnak címezve. "Ezzel párhuzamban Linkohr az, aki tanácsokat kell majd adjon az energiaügyi biztosnak, hogyan formálja a köz érdekében hatékonyan az európai energiapolitikát."

Miután Kallas, a csalásellenesség fő harcosa elolvasta a CEO által jegyzett nyílt levelet, felszólította mind az 55 tanácsadó szakembert az Európai Bizottságnál (némelyiküknek a kilétét kifejezetten titkosan kezelték!), hogy igazolják: nincs érdekbeli összeegyeztethetetlenség saját álláshelyeik között. Mivel Linkohrtól nem érkezett visszajelzés a megadott határidőn belül, kirúgták.

Másokról a public relations területén és a lobbiiparban az derült ki, hogy etikailag kétes módszereket alkalmaztak. A Cancer United ("Rákellenesek Egyesülete"), amely 2006 októberében jött létre Brüsszelben, felkért néhány európai parlamenti képviselőt, legyen tagja a szervezet tanácsadó testületének.Azt állították, hogy az Európai Unió területén a rák kezeléséhez való egyenlőbb hozzáférésért küzdő orvosok, ápolók és betegek szövetségeként született meg az egyesületük. Utóbb kiderült, hogy a Cancer United a Roche gyógyszeripari óriás fedőszervezete volt, amit a Weber Shandwick nevű PR tanácsadó cég dolgozott ki. (A Roche gyártja a Herceptin nevű mellrák elleni gyógyszert, továbbá az Avastin készítményt bélrák, a Tarcevát pedig tüdőrák ellen.) Amikor az angol Guardian napilap felfedte a Roche-t, a Cancer Union testületének tagjai sietve visszaléptek.

Lobbisták az indítvány ellen

Az októberi EP-meghallgatáson az üzleti szféra képviselői tagadták, hogy Európában is lehetnek az amerikaiakhoz hasonló botrányok. Többek közt azzal érveltek, hogy a parlamenti képviselők itt nem fogadhatnak el magánadományokat választási kampányuk finanszírozásához, ami a korrupció melegágya az Egyesült Államokban. (Ez így nem igaz, hiszen Európa számos országában, így például Finnországban vagy Hollandiában igenis érkezik pénz a magánszférából a választásokba, bár tény, hogy sokkal kisebb mértékben, mint Amerikában.)

Lyn Trytsman-Gray, a Kraft lobbistája és egyben a SEAP elnöke figyelmeztetett, hogy az amerikai jellegű szabályozási rendszer túlzott korlátokat állít az ipar számára. "40-60 munkanap arra megy el, hogy a szövetségi rendeletekhez igazodunk." (Craig Holman a Public Citizentől nyilvánosan is megkérdőjelezte ezt a becslést, mondván, neki félévente négy óráját rabolta el a szükséges papírok kitöltése.)

Thomas Tindemans az európai ügyvédi kamarák ernyőszervezete, a CCBE (Council of Bars and Law Societies of Europe) részéről nem helyesli a pénzügyi közlönyt, mert szerinte több európai ország adat- és titokvédelmi törvényével is ütközik. "Az jogászok ügyfeleinek pénzügyi közleményén finomítani kell még" - nyilatkozta.

Néhány üzleti érdekérvényesítő meglepő módon támogatja a lobbizás kötelező regisztráció általi szabályozását. "Nem vagyunk ellene az önkéntességi rendszernek, csak nem értjük, hogyan is működne" - mondja José Lalloum, az EPACA (European Public Affairs Consultancy Association), a legnagyobb brüsszeli érdekérvényesítő cégeket tömörítő lobbiszövetség részéről. Megjegyzése szerint a nyilvántartásba való bejegyeztetés megtagadása versenyhátrányba sodorná az adott lobbistákat.

Ez a furcsa megközelítés egy trükk Paul de Clerck szerint, aki a Friends of the Earth európai ágának tagjaként szintén részt vett a meghallgatáson. "A lobbisták ravasz játékot űznek. A kötelező rendszer ellen dolgoztak, de most, hogy önkéntes regisztrálás várható, már a másik verziót támogatják, hogy ezt megfúrják."

De Clerck képviselte a Lobbying Transparency and Ethics Regulation (Alter-EU, "Lobbizási Transzparencia és Etikai Szabályozás") nevű civil-aktivista szövetséget is, amelyik a fánál tartott demonstrációt megszervezte. A csoport reformok sorát követelte, beleértve a kötelező regisztáció rendszerét, etikai szabályokat az érdekérvényesítők számára, az Európai Unió hivatalnokai részére egy magatartási kódexet, valamint egy független ellenőrzőrendszert hatékony szankciókkal. Az Alter-EU továbbá az Európai Unió körülbelül ezer, jelenleg nagyvállalati lobbisták által befolyásolt tanácsadó testületében való kiegyensúlyozott reprezentáció mellett is kiállt. Végül de Clerk egy három éves "lehűlési" időszak bevezetését javasolta az uniós hivatalnokok részére, amelyet pozíciójukból történő távozásuktól számítanának, és amely időszak leteltét megelőzően az ilyen hivatalnokok nem vállalhatnának lobbitevékenységgel kapcsolatos munkát.

Miután a három és fél órás meghallgatás véget ért, Stubbs, a raportőr azt mondta, hajlik rá, hogy az aktivisták követeléseinek megfelelően erősebben szabályozzák a lobbiipart. A meghallgatás konklúzióinak levonásakor azért egy mosollyal hozzátette: "nyitott a lobbisták felé a kérdésben."

Nemzeti lobbi

Amíg az Európai Parlament Brüsszelben a szükséges átalakításokról vitázik, néhány európai ország cselekszik is. Magyarország, Litvánia és Lengyelország nemrég vezette be a kötelező regisztációt. Az ottani aktivisták szerint azonban a folyamat egyelőre nem valami sikeres.

Földes Ádám, a Társaság a Szabadságjogokért adatvédelmi programvezetőjének becslése szerint a magyarországi lobbistáknak a felénél is kevesebb jelentkezett a nyilvántartásba. "A kormány listáján mindösszesen 176 regisztált személy és szervezet van, akik állításuk szerint részt vettek az összesen 26 lobbitevékenységben. A többség üres formulát nyújtott be. És tudom, hogy az igazi lobbisták, akik a legaktívabbak, nem is regisztáltak" - mondta a CorpWatchnak. A magyar kormány akár 40 ezer eurós (10 milllió forintos) büntetést is kiszabhatna, de még egy esetben sem tett ilyet.

Pratap Chatterjee a Corporate Europe Observatory tanácsadó testületének tagja. A szervezet anyagi támogatásával juthatott el az EP-meghallgatásra. Emellett a CorpWatch főszerkesztője.

A cikk linkje a ZMAG-on - http://www.zmag.org/content/showarticle.cfm?ItemID=14062
Illetve a Corpwatch.org-on - http://www.corpwatch.org/article.php?id=14746