Notebook tuning I. bevezető

Egy több részes sorozatba szeretnék belefogni, aminek témája csúnyán feszeget egy íratlan szabályt, miszerint notebookot nem tuningolunk. Itt szeretném leszögetni, hogy a sorozat esetében a tuningot, az eredeti értelmében fogom használni: optimalizálás. Nem sebességnövelésről, túlhajtásról lesz szó, hanem inkább a bosszantó marketing húzások kicselezéséről, lassan haladva egy kósza ötletből az elmélet, majd a gyakorlati megvalósítás felé. Több hárombetüs rövidítés is megjelenik, amik nagy része bizonyára többeknek ismerős lesz, de amik nem, azokra szépen, sorban ki fogok térni.



Gondolom nagyon sokan beleestek a technikai fejlődés csapdájába, miután notebookot vettek. Frissülő generációk, gyorsuló processzor családok, újabb alaplapi chipsetek integrált videóval, vagy anélkül, újabb memória típusok, foglalatok. Ezek meghiusítják a folyamatos fejlesztés lehetőségét, de legalábbis csak minimális szabadságot adnak. Minden processzor családot egy meghatározott chipset generációval, memóriával, vezeték nélküli szabvánnyal társítanak. Legelőször az Intel által bevezetett Centrino volt ilyen, ami már a harmadik generációjánál is túl van. Minden generációra egy meghatározott chipset család, és processzor FSB, illetve csíkszélesség jellemző. Leginkább csak az Intel első két centrino generációjára szeretnék foglalkozni.

Kezdetben volt A Centrino, 855-ös (855GM/PM/GME) + ICH4-M chipset, becenevén Odem, az új, de még a netburst elötti korra visszavezethető Pentium M, Banias magos processzor 400 MHz-es FSB-vel, és 333 MHz-es DDR memóriával, és Intel WLAN vezérlő.
A második generációt, a forradalmi változást hozó i915-ös mobil chipset (i915PM/GM + ICH6-M) Alviso néven, 33%-kal megnövelt FSB újabb Pentium M generáció Sonoma maggal, PCI-express, SATA, Express Card foglalat, újabb Wlan vezérlő. Ezzel nem is szeretnék komolyabban foglalkozni, mert már több PH! cikk, és logout írás is született a témában, illetve felületesen, de a lényeg táblázatba sűrítve itt is megtalálható: [link] Inkább a kompatiblitásra, és a generációk vegyítésére szeretném a szavakat fecsérelni.


Az első Pentium M széria 130nm gyártástechnológiával készült, 1MB-os L1 cache, 400-as FSB, sokkal kisebb étvággyal, és hőtermeléssel mint a korábbi mobil Pentium 4 processzorok. A következő generáció fejlettebb 90nm-rel és 2MB-os cache-sel, és a visszafele kompatibilitás miatt (illetve ULV, és LV változatok esetében az alacsonyabb órajelek miatt) 400 és 533 FSB-s változatban került piacra. Ezenkívül még egy kis apróságban különböznek: a 400-as FSB-vel ellátott processzorokban nem található meg az Execute Disable Bitnek (végrehajtásgátló bit) nevezett ügyes kis feature, ami a gyártó, magyar nyelvű deffiniciója szerint ''Segíthet kivédeni a puffertúlcsordulás miatti sebezhetőséget kihasználó vírusok és férgek egyes fajtáinak támadását, ezáltal általánosságban javíthatja a rendszer biztonságát.''
Az egyszerű megkülönböztetés érdekében, az Intel a típusszámban észrevehetően jelölte a különbséget: 400-as FSB esetén 7x5, 533-as esetében pedig 7x0-val. Azonos órajelnél mindíg a kisebb FSB-jű változat 5-tel kisebb típusszám jelöli. [link]


Mivel a Pentium M-ek az FSB-n kívül alapjában teljesen kompatibilisek egymással, elvileg az ember olyan processzort pakolhatna a laptopjába amilyet akar (természetesen észszerű keretek közt). Sajnos ez nem így van. Amikor az első PM széria kijött, még csak egy tervező asztalon levő terv volt az 533-as FSB a mobil processzoroknál, így a noteszgép gyártók nem készítették fel lapjaikat a következő generáció fogadására. Vagy mégis?

Tulajdonképpen a notebook is ugyanazokból az elekemből épül fel mint egy asztali gép. Ugyanúgy kellenek neki a szabványos vezérlések Ugyanazt a memóriát pakoljuk bele, és a perifériacsatolói is megegyeznek, csak fizikálisan van különbség. Ezeket az elemeket, rendszerint asztali társaikból kölcsönzik, néha változtatás nélkül.
Itt jön a képbe a PLL (Phase-locked loop, magyar nevén fázisszár hurok áramkör). Minden bonyolultabb, digitális áramkörben megtalálható ez az egyszerű kapcsolás. TV-ben, rádióban, számítógépben. PLL segítségével lehet a legegyszerűbben megvalósítani a kis fogyasztású FM rádió tunereket PLL szintézeres vevővel. Természetesen, számítógépekben kicsit bonyolultabb, de a működési elv azonos.
Gondolom mindenki, aki egy picit is foglalkozott a számítógép felépítésével, működésével, azt tudja, hogy különböző részek különböző frekvenciákon működnek. PCI, AGP, PCI-Express USB, csak hogy a mindennap hallottakat említsem. A különböző frekvenciákat a PLL IC állítja elő, egy referencia alapján, amit többnyire egy quartz oszcillátorból (angolosan cristal-oscillator, amerikásan X-tal) nyerünk.
Ha valaki rakott már össze számítógépet alkatrészekből, mindenképpen találkozott vele, sőt, állítgatta is. Korábban jumperekkel, majd BIOS-ban, illetve újabban programokkal is. Ha állítgatja a processzor FSB-jét, a PCI/AGP órajelét, vagy csak egy gyorsabb memóriát pakol a számítógépbe, és ki is használja a sebesség növekedést, akkor akaratlanul is a PLL-t használja.

Az elektronika legszexisebb, illetve legerotikusabb kérdésére, miszerint a PLL IC-nek milyen lábai vannak, és mi van köztük, már a következő részben szeretnék válaszolni.