Eddig a Sony egy régebbi modelljét használtam az E-405-t. Remekül megvoltunk míg egy nap elhagytam. Valami más után kellett nézzek, mivel anyagilag nem voltam a toppon úgy döntöttem, hogy a telefonomat fogom be. Ehhez csak egy headset kellett illetve némi memória. Meg is vettem mindent ment flottul a dolog vigyorogtam és dörzsöltem a tenyerem. Sajnos kiábrándító eredményt tapasztaltam: az eddig megszokott könnyed kezelést felváltotta a S60 rendszer -tökölés, zsebbekutatás, elővakarás (közeben kétszer leütnek az utcán), szívás a szoftverrel... -E50- További borzalmak jelentkeztek hangminőség terén is. Abban maradtam, amíg nem lesz jobb majdcsak elkorcsolyázgatok ezzel a városban. A történet ott folytatódik, hogy a headsetet is elhagytam... -igen, tudom no komment...- Már rég kinéztem magamnak az új cuccost, a probléma viszont megint a pénzzel volt. Illetve csak részben mert sikerült magánvagyonom gyarapítanom, de az még messze állt az igazságtól.
Elkezdtem túrni a net különböző apróit hátha akad egy. Kábé egy hónap alatt sikerült rátalálni egyre. Zsííír! Ez KELL! A választás nem volt megalapozatlan, mivel már próbáltam a cuccost és meggyőzött. Meg is jött két nap alatt a posta. Cuki lilában:

Extrákkal nincs tele rakva a doboz, talán egyedüliként az „állványt” lehetne megemlíteni. Ezt nem értem igazán, hogy mire jó, de biztos nem véletlenül került bele. :) Egy tokot vagy legalább egy szütyőt el tudtam volna még képzelni hozzá, node egye fene, végül is zenét akarok nem kiállítást.

Maga lejátszó egy elég masszív darab és a minőség érzetét kelti. A főváz fémből készült recsegésnek, ropogásnak semmi jele. Súlya is megvan, a méretéhez képest, viszont nem akkora, hogy az már zavaró lenne, de azért érzi az ember, hogy fog valamit. A forma egyszerű mint a barlangrajz: hosszúkás mindkét oldalon domború. Samu is valami hasonlót patintott volna magának, ha bele tudta volna faragni a szilíciumot. A felülete elég csúszós tud lenni, ha az embernek izzadt vagy vizes egy kicsit a keze, ilyenkor nem árt a biztos markolás.

Letisztult formája miatt sznobisztikusabb arcok nyugodtan pakolgathatják mindenféle plázák kávézóinak asztalaira (de valszeg ilyen nem lesz mer' nem ájpod :) ). Kézbe illő kialakítását hál' Istennek nem rontották el mindenféle hülye helyre kényszerített funkció gombokkal. Nagyon jól kézre állnak. Általában a holdot sem szoktam bekapcsolni, ha zsebben hordom. A gombok jó kiosztása miatt nem nyomódtak még be véletlenül. Szám váltáshoz csak tekerni kell egyet rajta, ill. album váltásnál ki kell húzni a shuttle gombot. A play/stop-hangerő kombó is nagyon jól ki van találva. A nyomáspont végei megfelelően kiállnak az előlapból így akár nadrágon keresztül és lehet operálni vele.

Mint minden ilyen kütyü ez is usb-n csatlakozik a géphez. A Sony újabb sorozataiban úgy döntött, hogy megválik az eddig használt mini usb szabványtól és saját aljzatát integrálja. Ezt a lépést nem értem, miért kellett meghozni, hisz így még kevesebb az esély, hogy pendrájv ként használjam valahol.

Tovább haladva eljutunk a fülhallgatóhoz. Szemfülesek már észreveszik, hogy nem midennapi jelenséggel van dolgunk. A cuccos kapott egy Noise Cancelling neveztű csodát, aminek a lényege a háttérzajok kizárása. Na mármost ezt úgy próbálja elérni, hogy egy-egy mikrofont építettek a fülesbe ami nézi a külső zajokat és megpróbálja őket ellensúlyozni különböző hullámokkal. -lehet hülyeséget írok, ha valaki ért hozzá javítson ki- A zárt fülessel és az NC funkcióval tényleg meglehet szüntetni az utca zajait. (Mondjuk, azért nem légkalapáccsal kell próbálkozni :) ) Mivel az egység, ami feldolgoz nem a fülesben van, csak ezzel a lejátszóval használható. Ellenkező esetben nem tudjuk bedugni. Képen is látszik, a 3,5es jacken van két extra érintkező:

A Walkmanhez szoftver is jár még hozzá a Sony saját SonicStage nevezetű csodája. Sokan szidják, bugos program és az újabb verziók sem tökéletek. Viszont mással nem nagyon lehet feltenni zenét. A saját atrac formátumokat támogatja és .oma kiterjesztésben másolja fel a muzsikát. Bár a kiterjesztés atrac, a fájl -ha nem állítunk be valamit- mp3 kódolású marad. Alapjában véve megszerettem a SS-et, mert rendszerezi a zenéket és ha mondjuk sok időre utazom el akkor a programba integrált konverterrel sokkal több zenét tudok magammal vinni.
Utazás... hosszú időre! Ezzel sincs gond. Habár nem cserélhető akkus az üzem ideje 50 óra. Oké, tudom papíron mindenki jobban mutat, de közel áll az igazsághoz, ha nem is 50. Előbb unja meg az ember a számokat rajta, minthogy újra töltené.
A kijelzőről annyit érdemes tudni, hogy OLED dolgozik benne. Videózni nem lehet rajta -nem is kell- ellenben nem zabálja az akkut. Napfényben olvashatatlan, max tükörként használható.
FM tuner is van benne, ha az mp3 nem lenne elég. Ez 20 csatornát tud, ja és az órát is rádiósan állítja be.
Hangminőség: Ez egy kényes kérdés mivel erre nem lehet egzakt választ adni. Kinek mi jön be. Kiegyensúlyozott hangvilága, tiszta mélyekkel és a magasok sem vesznek el. Sokkal jobban tetszik mint az ipod digitális, kocka hangképe. Ráadásul egy elég korrekt fülhallgatót is adnak hozzá, így utólagos befektetés sem szükséges.