Sportszerűség

A mai délután elindultam focizni. Namondom focizok egy jót utána este meg egy jót pihenek. Ehhez képest nem rég jöttem haza a Klinikáról.

Miért is? Fejberugtak méghozzá nem kicsit (és nem a labdával). Rúgtak már fejbe, de ilyenből komoly sérülés még nem volt.
Most a rugást követően iránytváltoztatva terültem el és fogtam a fejem mert szét akart robbani. Egy pár pillanatig nem is hallottam a környezetem. Majd a fül belsejéből el kezdet szivárogni a vér és nem is a hallottam arra a fülemre (és még most se javult jelentősen). Ezek után nagynehezen összeszedtem magam, kimentem a teremből és hívtak egy mentőt. Bevittek a korházba itt pedig ment minden a maga útján (nem is ez a lényeg). Szerencsémre csapattársak is ott voltak majd szüleim is siettek befele.
Az állam meg van dagadva a számat nem tudom teljesen összezárni (az evés is szenvedés lesz) és fáj, a jobb fülemből enyén ugyan de még mindig szivárog a vér nagyon fáj és hallani sem hallok vele olyan jól.

Hogy ki rúgott fejbe még nem tudom nem jött oda, hogy legalább azt mondja bocs vagy ne haragudj. Kérdezem én ez sportszerű viselkedés? Mert szerintem nem és ezért nagyon DÜHÖS VAGYOK. Ennyi le se szarta. Én elhiszem, hogy véletlenül rúgott ekkorát a fejembe, de ennyi azért kijárna.
Most itthon ülők a fejem tropa és rohadtul fáj, elment az egész napom és a pénztárcám is könnyebb lett (és még lesz is).

Nos ez a sportszerűség, ma megízleltem. Nagyon bízok benne, hogy hamar visszaáll az eredeti állapot, az orvos szerint nyolc napon túl gyógyuló.
Az emberkét meg elő fogom még keríteni az biztos.