Tágra zárt szemek: a nemzetközi média Venezuelára tekint

A fordító bevezetője: Ha valaki rákeres a youtube-on a 2002-es coup d’etat-ra, amit Chavez és kormánya ellen az ellenzék kezében lévő média szervezett meg, olyan videókat találhat, amelyek az angol nyelvű kommentárt leszámítva szinte teljes egészében megegyeznek. A kommentárok viszont homlokegyenest egymás ellentétei –Érdemes lenne egy spanyolul tudónak végighallgatnia őket, hiszen a kormánytagok, szereplők nem mondhatták el nyilatkozataikban egyszerre mindennek az ellenkezőjét is.
[link]
A közgazdász és publicista szerző, Mike Weisbrot a washingtoni CEPR (Center for Economic and Policy Research) egyik alapító tagja és igazgatója. A CEPR egyfajta „agytröszt”, amelynek célja, hogy az emberek életét érintő legfontosabb gazdasági és politikai kérdésekben elősegítse az érdemi párbeszédeket. Célja megvalósítása érdekében a CEPR kutatásokat is végez a társadalmi és gazdasági problémák feltárására.



Tágra zárt szemek: a nemzetközi média Venezuelára tekint

Írta Mark Weisbrot
2007. augusztus 14.
International Business Times

A nemzetközi hírforrások fogyasztói meglepve tapasztalhatják, hogy a vita Venezuela legöregebb TV-adójáról, az RCTV-ről még mindig tombol. Mindeddig azt sulykolták belénk, hogy Hugo Chavez május 27-én „bezáratta” az adót. Azonban a TV-adót sosem „zárták be” – mivel Venezuelában nincsen cenzúra. Valójába az történt, hogy a venezuelai kormány nem újította meg az RCTV sugárzási engedélyét, amely az RCTV-nek számos köztulajdonban levő frekvencián monopóliumot biztosított.
Ezt a jelentős különbséget az USA és nemzetközi sajtó persze igyekezett eltitkolni. Miként azt Jose Miguel Insulza az Amerikai Államok Szervezetének elnöke a múlt hónapban megjegyezte: „a venezuelai kormánynak jogában állt azt tenni, amit tett (ti. nem megújítani a szerződést)” és idézte a brazil államfő Lula Da Silva állásfoglalását, hogy az RCTV engedélyének nem megújítása legalább annyira demokratikus lépés mint az engedélyezése. Insulza hozzáfűzte: ''Venezuelában nagyon is jól működik a demokrácia.''
Ezek a nyilatkozatok persze nem jelentek meg az Egyesült Államokban vagy bármely más jelentős nemzetközi médiumban. Ahogy Lula eredeti nyilatkozata sem jelent meg erről a témáról, ugyanúgy elhallgatták Lula elsőszámú külpolitikai tanácsadójának, Marco Aurelio Garcianak a közleményét is, miszerint „kevés olyan ország van a Földön, ahol a sajtószabadság akkora, mint Venezuelában.”
Az RCTV nem bocsátott el egyet sem 3000 alkalmazottja közül, illetve a lakosság felét továbbra is eléri kábelhálózaton és műholdas adásain keresztül. A TV-adó azonban újfent harcba száll a kormányzat ellen azzal érvelve, hogy nem akar kormányzati szabályozás alatt állni – beleértve ebbe azt a Chavez előtt született törvényi előírást is, hogy az elnöki beszédeket a belföldi csatornákon sugározni kell – mivel az RCTV nemzetközi adó. A kormányzat ezzel szemben azt hozza fel az előbbi érv ellen, hogy az RCTV működése és hallgatósága is szinte teljes egészében Venezuelára korlátozódik, ezért belföldi állomásnak minősül.
E hónapban a venezuelai legfelsőbb bíróság azért akadályozta meg, hogy életbe lépjen a kormány RCTV elleni rendelete, mert a „nemzeti audiovizuális rendező” terminust nem találta egyértelműnek.
Az RCTV tulajdonosa, Marcel Granier, az ellenzék vezetője, azon dolgozik, hogy a venezuelai kormányt illegitimmé tegye. Erőfeszítései néhány esetben már sikerrel is jártak, legfőképp akkor, amikor 2002 áprilisában állomása felvételeket hamisított meg, hogy úgy tűnjön Chavez-párti fegyveresek lőttek a demonstrálókra Caracasban. Ilyen és hasonló manipulációkkal segített a venezuelai média kiprovokálni a katonai puccsot a megválasztott kormány ellen. Ez egy a számos ok közül, amiért Venezuela kormánya megtagadta az RCTV sugárzási engedélyének megújítását.
Granier legutóbbi nemzetközi konspirációja is nagyon sikeres lett ez évben. A nemzetközi sajtó számos esetben segített szépítgetni az RCTV változatos kísérleteit a kormány megdöntésére azáltal, hogy a vitát a „sajtoszabadság” kérdéseként tálalta, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy egy ilyen állomás sem az USA-ban, sem más demokratikus országban nem kapna sugárzási engedélyt.
Granier arra apellál, hogy a nemzetközi média és más az USA által dominált intézmények jelenlegi csatározását is a „szólásszabadságról” folyó disputának minősítik, nem pedig egy jogi vitának arról, hogy a csatorna nemzeti TV-állomás-e, amelyre ezáltal ugyanúgy vonatkoznak a törvények, mint más venezuelai kábel-TV állomásokra. És erre jó eséllyel számíthat.
Azonban ott van a venezuelai valóság, ami Chavez és kormánya számára sokkal fontosabb. Míg a legtöbb amerikai és európai bedől saját egyoldalú médiájának, a venezuelaiak az érme mindkét oldalát ismerik. Ha a venezuelaiak bekapcsolják a TV-t, naponta hallhatják kormányuk szerfelett kíméletlen kritikáját. Ha bekapcsolják a rádiót, azt tapasztalják, hogy az étert szó szerint betölti a kormányellenes „hírek” sugárzása. Ha elmennek a legközelebbi kioszkba, láthatják, hogy a legnagyobb lapokat kormányellenes tudósítások vezetik.
Ezért a venezuelaiak tisztában vannak azzal, hogy országukban nincs veszélyben a „szólásszabadság”. Míg a jogállamiság betarttatásával problémák vannak, ideértve az utcai bűnözést - ahogy a régió más országaiban is – a venezuelaiak semmilyen szabadságjoga nem szenvedett csorbát a Chavez-kormány ideje alatt, szemben például a mieinkkel az USA-ban 2001 óta. Ez az egyik oka annak, hogy az ellenzék által uralt média ellenére, Hugo Chavez-t a legutóbbi 12 latin-amerikai elnökválasztást figyelembe véve a legnagyobb többséggel választották újra decemberben. ''Venezuelában nagyon is jól működik a demokrácia.''

Mark Weisbrot a washingtoni Gazdasági és Politikai Kutatóközpont (Center for Economic and Policy Research) társigazgatója (www.cepr.net).
A cikk angol eredetie itt olvasható:
[link]

(fordította: finest)