Előszó - jó ideig dolgoztam az Opel Magazinnak mint tesztelő újságíró, aztán sok minden változott körülöttem, abbamaradt az írás, de most a kezeim közé kaptam ezt a gyönyörűséget és újra kedvem támadt írni...

Idehaza lassan már két éve forgalmazzák ezt a bestiát, mégis kuriózumnak számít a mai napig, nemhogy a kipróbálása, de egyáltalán a jelenléte is! Én egy hétre a magaménak tudhattam, íme a tapasztalataim:

Először a száraz tények: az R32-es a valaha kiadott legerősebb széria Golf, a tesztpéldány kereken 250 lóerővel, négykerék meghajtással (4Motion) és a világ legjobb, kézzel is kapcsolható hatfokozatú szériaváltójával (DSG) rendelkezett.

Helyet foglalva a vezetőülésben, finoman elkezd pezsegni az adrenalin: az ülés, a kormány, a váltókar-fülek és a pedálok sokat sejtetnek. A kulcs elfordítására életre kel a kompakt kis V6-os, amibe egy pillanatig beleremeg mind a karosszéria, mind a sofőr. A motor dünnyög, szörcsög, prüszköl, puffog, kellemesen hátborzongató a repertoár.

Mondanom sem kell, a város üteme könnyedén túlszárnyalható az R32-vel. Nyirkos, nyálkás, kora őszi aszfalton is biztosan tapadnak meg a 18 colos alufelnikre húzott 225/40-es gumik, a végsőkig biztosan és kiszámíthatóan terelgethető a jól áttételezett és kellő erőt igénylő kormányművel az autó. A fékek pontosan adagolhatóak és megfelelően harapósak. A kézi kapcsolást is lehetővé tevő váltófülek talán csak a trend miatt kerültek a kormány mögé, mert ennél a DSG-nél maximum, ha a sofőrök 1%-a képes jobban váltani. D-ben (Drive) használva meglepett, hogy az komponensek abszolút sportosságra hangolása ellenére, teljesen hétköznap kompatibilis az autó, leszámítva talán a városban mért 16-18 literes átlagfogyasztást. (Masszív-agresszív használat mellett.)...

<em></em>

A teljes cikk, illetve további képek - [link]