Háát, én meg vagyok akkora lomis, hogy elvigyem 
[Re:] [Dyss:] Mikor az élet ad száz okot, hogy sírj, mutass neki ezret, amiért érdemes mosolyogni! - BLOGOUT fórum
üzenetek
hozzászólások
Az sose gond, ha valaki elvisz valamit. 
Lehet alkudni is nálam. Csak amikor nem értenek alapvető dolgokat az emberek, akkor kezdem azt érezni, amit a Nasa kijelentett: "Nem vagyunk egyedül!".
Az enyhe kifejezés!
Az alkudozósokat megértem, a cseréseket szintén. De az ilyeneknél számomra sehol nincs logika! 
westcoastog
(veterán)
Az ilyet elküldtem volna a halálba, ahogy ő én is úgy.
A szóhasználata meg a kedvessége csak az intelligenciájára utal, ami nem sok van neki. 
[ Szerkesztve ]
Még szép! Megadta a címét is, hogy biztosan megtaláljam.
Bár azt bánom, hogy nem írta meg mikor végez a munkával...
Majdnem Én is ezt tettem. De végül úgy döntöttem, hogy erre a szintre már nem érdemes lesüllyedni.
Én elviszem, de ez nem a hardverapró.
Velem ilyeneket még nem tettek, engem pű-ben zargattak rengeteged, de azt ugye nem szabad nyilvanossagra hozni... Pedig Háború és Béke hosszúságú könyvet tudnék írni eddigi pályafutásom alatti dolgokról. Ja, és tessék megnézni mióta vagyok fent!
Na ezért sem adok semmit ingyen.
Csak olyan jelentkezzen bármiért aki hajlandó legalább egy minimális pénzmagot adni cserébe.
De legalább sánta nem
(#17) darál0w: Ezen besírtam 
[ Szerkesztve ]
Ilyenek ezek a mai fiatalok. Állandóan trágár szavakat használnak úgy, hogy nem számít nekik, hogy az illetőt, akivel tárgyal ismeri-e vagy sem. Erre én egy "trágár" szót szoktam használni, de az pixelt nem tűrő..
Ha még fiatal lenne, akkor betudnám annak, hogy viszi az élet sodrása. Viszont Facebookon sikerült megnéznem az illetőt és kiderült, hogy egy 35 éves házas ember, két gyerekkel!
Viszont, ha ilyen az apjuk akkor vajon milyen lesznek szerencsétlen gyerekek? 
Nem elég, hogy így is elég elvetemült lett ez a világ, még az apjától is erre lát(hat) példát.
35 éves ember így fogalmazza meg a gondolatait? 
Hát gratulálok neki, hogy ennyi ész szorult belé. Lehet, hogy a gyerekeivel sem foglalkozik.
"nem tudsz árat mondani"
Erről egy ősrégi mondás jutott eszembe. "Van, akinek a ló**** sem elég nagy és az ingyen sem elég olcsó."
[ Szerkesztve ]
Nézd, rengeteg probléma állhat egy ilyen hangvételű levél mögött.
Lehet munkahelyi, családi és még számtalan egyéb probléma.
Sokan ilyenkor ingerülten visszaírnának vagy épp anyáznának. Az önuralom sokkal többet ér!
Lehet ez az illető bocsánatot kér, ha ráébred a tetteinek súlyára. Lehet nem!
Emberek vagyunk és hibázhatunk!
Nekem is volt az életemben nem egy pillanat amikor bizony ingerülten reagáltam a dolgokra. Természetesen nem úgy, mint az adott illető.
De idővel beláttam, hogy az állandó idegeskedéstől nem oldódnak meg a problémák.
Tény, hogy olykor ebben a rohanó világban megfeledkezünk dolgokról. De, ha olykor kicsit eltérünk az újvilági trendektől és képesek vagyunk higgadtan kezelni a szituációkat, akkor sokkal többet érhetünk el!
Legalábbis becsület és tisztelet terén mindenféleképp!
Nekem erről a következő vicc jutott eszembe:
A világutazó egy papagájjal érkezik a vámhoz. A vámtiszt hangosan böngészi a jegyzékét:
- Élő papagáj kétezer forint.....kitömött papagáj vámmentes...
A papagáj felhördül:
- Emberek, ne csináljatok őrültséget!
Persze, én nem ismerem azt a személyt, aki ilyen "szép" levéllel áldott meg, de feltételezem, hogy Te sem. Én erre azt szoktam mondani, hogy mindenki a haragját hagyja ott, ahol a harag elérte. Ha a munkahelyén, akkor ne vigye haza és ne a szerettein töltse ki a dühét, mert ők nem tehetnek róla. Ha a megbánást részesíti előnyben, akkor tényleg megbánta az illető a gondolatait. Ilyenkor jobb megbocsájtani, de szerintem akkor sem erkölcsös trágárul beszélni egy ismeretlen emberrel.
Pár idézet ugrott be ezzel kapcsolatban!
"A kiabálásnál a mosolygós irónia sokkal kegyetlenebb fegyver."
"Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket."
"A makacsság valójában jó emberi vonás, egy szintig, de egy szint után már nem segíti az önmegvalósítást, az önérvényesítést, hanem épp ellenkezőleg, sikerek helyett kudarcok érik az embert. Mínuszélmények, amelyek rombolják a tartást, az önértékelést, ezáltal az önbizalmat, de a meglévő büszkeséget is, ám ezek az emberek annyira makacsok, hogy nem akarják kimondani azt, hogy emberből vannak és nem istenek."
"Hiszen mindenki csak olyan életet élhet, amilyet csinált magának. Tehát mind emocionális, mind racionális szempontból azt kapja vissza, amit beletett az életbe."
"A hatékony megoldások egyszerűek. Csak annak az elfogadása bonyolult, hogy én mindent meg tudok tenni, mindent. Ha valahol határozott vagyok, akkor máshol is képes vagyok a határozottságra. Egy dolgot szükséges eldönteni: hogy szeretnék-e boldog lenni. Hogy szeretnék-e békében lenni. Mert ha szeretnék, akkor szívvel-lélekkel kell dolgozni, nem csak a munkámban, de az élet egyéb területein is."
Az agyát biztos nem. Csak a vákum tartja össze a hülye fejüket. Mi amikor panelba költöztünk kutyaházat, öreg elektromos fűnyírót, üstöt+üstházat, hordókat stb... hirdettünk meg anno egy újság ingyen elvihető rovatában. Felhívott egy cigánygyerek, hogy neki nagyon kellenének a hordók meg az üstház. Mondtam a címet délután három után lehet érte jönni. De ő nem tud. Nem vinnénk-e el neki? WTF? Nem. Fárasztott még vagy 2percig de mindig oda lyukadt ki, hogy vigyük el mi a szarokat neki persze ingyen mert fizetni nem tud. Itt nyomtam rá az emberre a telefont. Apja faszát az ilyennek. A kisujjad nyújtod és rögtön a karod kéne. Érdekes módon még aznap délután megjelentek egy Opel Omegával utánfutóval, hogy jöttek a cuccokért. A vak is rögtön levágta, hogy lomizásból élnek és csak bepróbálkoztak hátha olyan lúzert fogtak ki aki még házhoz is viszi a cuccokat. Mondtam, hogy lekéstek róla mert az előbb odaadtam a szomszédnak a vasakat. Rendesen fel voltak háborodva, hogy feleslegesen jöttek el idáig. 
[ Szerkesztve ]
Látom neked is "szerencséd" volt az ingyen dolgokkal.
Tényleg gusztustalan dolog, hogy az ember ingyen ad valamit és elvárnák egyesek, hogy még fizessenek is...
