Bocsánat, de meghatott a téma indítója, és gazdája, új vagyok, mégis rátaláltam erre a jó emberre. Lehet, hogy nem ide kellene írnom, de nem értek a házirendhez. Ha zavaró jelenségnek tartotok, kérlek írjátok meg, hogy tehetem jóvá. Ha nem fér meg az írásom itt, értesítsetek! Ha megfér, akkor köszönöm, hogy részese lehettem.

Adalbert1 #38 Nagyon rá éreztél. Egy olyan szervezet "tagja vagyok, akik arra hivatottak, hogy megakadályozzák, vagy helyre tegyék a "becsületes honfitársaink" ellen indított támadásokat. Ezek nagy szavak, és ritka események, így ennek hiányában, egyéb elfoglaltságunk, hasonlatos a védelmi szervezetek munkájához.

Témánál maradva, hogy helyem legyen az oldalon, minden évben kint vagyunk a temetőben. Nem 1.-én, hanem egész hétvégén. Nem a tömegben, hanem mikor már lenyugvóban az áradat, és azt követően.

Biztosíthatlak róla, előfordúl, hogy vasárnap azt a virágot veszed meg, amit szombaton már egyszer eladtak. (Ne általánosítsunk!!) Vannak "kereskedők" és "beszerzőik", akik ebből hozzák össze a karácsonyi Százezreket. A már egyszer eladott koszorúkat, virágokat, másnap "újra csomagolva" ismét eladják. Nyilván abból a megfontolásból, hogy aki szombaton ott járt, az vasárnap nem megy ki megnézni, hogy megvan-e még, amit tegnap vett a sírra. Ez igen szomorú. A gyertyák jelentős részével is ez történik, hiszen újrahasznosítható a viasz. 8 év termése, 12 tetten ért, elfogott személy. Csökkenő tendenciában. Az utóbbi két évben 0 fő. (Ezt nevezem javuló statisztikának ) Két éve kifigyeltük, hogy kifigyelnek. Ha ott vagyunk, elhúznak. Ma már szerencsére elég, ha dísznek ott vagyunk. Ha nem mennénk, azt is hamar kifigyelnék...
(Ez a kis történelem, sajnos, csak helyi adottságú, nem mindenhol van ez így.)

A kéregetőket illetően: Sajnos országos a tapasztalatom, majd egy helyi történet kicsiben:
A nagyok: 1/a. Van számlaszám, meg minden.
Senki nem tartja el a szervezetet, így az adományokból tartják fenn magukat. Van ismerősöm, aki alkalmazott az egyiknél. A dolga, hogy felveszi a csörgő telefont, és elfogadja amit adnak, ill. informál a számokról, hogy hova küld, amit akarsz.
(Ha 3 műszakban nyomnám a SZAKMÁM, akkor sem keresnék annyit, amennyit ő hazavisz, és melklékesen no diplomája)
1/b. A tárgyi adományokat kiválogatják, és az értékesebb cuccokból a megfelelő helyeken saját bevételre tesznek szert. (dolgozói juttatás ) A maradékot meghirdetik x napon lehet vinni "rászorulóknak". Másnap a megmaradt (öltönyök, cipők a kukában végzik, mintha nem kellene már a kutyának sem, pedig csak túl költséges tovább adni.)
1/c. A Magyaroknál biztosan jól megy minden mert a TE kis pénzed, "maradéka" olyan országokban végzi, ahová te soha nem jutsz el, még nyaralni sem, pedig akkor látnád, hogy nem is akarnak semmit csinálni, csak várják a mannát és más dolguk nemlévén szaporodnak. (Megjegyzem Afrikában lehetne bőségben élni, csak víz nincs, de az ott unatkozó semmittevők, ha akarnák építhetnének csatornát, és élhetnének normálisan. Ha minden légytengerben üldögelő naponta 10 lapát földet arrébb rakott volna, már lenne saját folyójuk. Semmi sem lehetetlen, lásd kinai nagy, már fal. Talán ahhoz is kellett némi összefogás, és akarat.) Nem akarásnak, meg nyögés a vége. Országos nem akarásnak, UNICEF a vége.
2. A középhatótávolságú gyüjtögetők: Ez a kategória, az önmagukat, esetleg társaságukat támogató, szervezetek gyülekezések. Apeh-ot nem kedvelő, de ismerő forma, már nem várja a sültgalambot, hanem lelövi. Többnyire árusítanak, semmit érő dolgokat, marha drágán. Annyit adsz amennyit gondolsz, de ott van a hátulján a "kitalált" magas ára. Ha újságot kapsz, az arról szól, hogy nekik milyen rosz, neked meg milyen jó. Ha könyvet, akkor arról, hogy milyen szép az élet közöttük, és te mekkora bűnben élsz, hogy nem nekik élsz, hanem haszonszerzés indokával dolgozol a családod megélhetéséért.
3/a. A kicsik: Budapest, vasúti szakasz: Drága cimborám, nem tudnál megszánni párszáz forintal, mert kiraboltak, és nem tudok hazautazni Debrecenbe, Romániába, stb. Nos neki azt mondtam, (4-en voltunk) összedobjuk neked a jegy árát, majd megvettük Debrecenbe a jegyet. Elmentünk, 10 perc múlva látom ám, okoskodik valakivel, aki otthagyta. Megállítottuk az illetőt, és megkérdeztük, mit akart. Válasz: Pénz kellett volna neki kajára, de nem adtam, aztán rám akart sózni egy Debreceni vonatjegyet, hogy ehessen. Mondtam neki váltsa vissza. Odamentünk az ablakhoz, kérdeztük a fickót, hogy mi van. Azt mondta nem váltottam vissza neki, mert úgy vettétek neki, hogy haza tudjon menni. Amúgy két hete itt van minden nap. Na szépen odamentünk a fickóhoz, aztán úgy döntött készségesen visszaadja a jegyet 4őnknek. Mi visszaváltottuk simán.
A Romániába cimborával is hasonló volt a helyzet, de ő elszúrta, mert elárulta, hogy 3 napja ott rostokol, hogy összegyüljön a jegy ára, mi meg azt mondtuk, hogy kipótoljuk a jegy árát, mutassa mennyivel száll be. Na erre már nem volt vevő, és elhúzott.
3/b. Itthoni eset: Nem-e lehetne-e, hogy aggyá egy 20-ast, vagyesetleg, ha má nyittal a buxa akkó 100-ast, mee má nagyon éhezem, és kenyérre köll. Hmm! Mondom neki nincs apróm, majd ha kifele jövök a boltból. Na meg is várt, de meglepődött. Akkó tucc adni? Persze, de mivel kártyával fizettem, mert mint mondtam, pénz nincs nálam, így vettem egy fél kiló friss kenyeret neked. Tessék. Viccesnek találtam a dolgot, azt viszont kevésbé, hogy a sarkon befordulva, visszanéztem, és pont akkor, dobda bele mérgesen a közeli kukába a kenyeret. Egy óra múlva arra mentem, üldögelt a padon, és emelgette, frissen vásárolt, félig kifogyott borosüvegét, hogy kinyerje a benne lévő életadó nedüt.

Milyen szerencse, hogy vannak emberek, akik még az éhező szegénylegény mesén nőttek fel, meg az aranyhal történeteken. Bár azthiszem az aranyhal története, jogilag, a Jogtalan haszonszerzés reményében, tett szándék. (legalábbis így oktatják, hozzátéve, hogy ez tövény, az ügyvéd pedig tiltakozhat, 1. Amennyiben a haszonszerző nem volt tudatában a későbi haszonnak. 2. Amennyiben azt bevalotta, mint ajándékozásból szerzett vagyon. )

Befejezésképpen, nálunk van hajléktalan szálló, üres ággyal. Van ingyen konyha rászorulóknak. Van "önkormányzatos munkalehetőség", Egyik helyre sem lehet, ittasan bemenni.
A lényeg, mindenki támogasson, ahogy akar, de tanulja meg, mi a különbség elesettek, és kirekesztettek között. Tanúljuk meg észrevenni, hogy ki az aki nem tud, és ki az aki nem akar. Mindenki döntsön, de ne ítékezzen!

Köszönjük, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat. Én kifejezetten hasznosnak találtam őket, bár megjegyzem, az átlagembernek se ideje, se türelme esettanulmányt folytatni a csalók kiszúrása végett.

Részemről annyi változás történt az utóbbi időben, hogy szinte már egyáltalán nem adok kéregetőknek. Részben a rossz tapasztalatok miatt, részben pedig azért, mert mindig eszembe jut, hogy magamnak is három kisgyerekről (és egy GYES-en lévő feleségről) kell gondoskodnom, és mivel a bruttó fizetésem több mint felét a közösbe fizetem (ha az ÁFA és egyéb későbbi jattolásokat nem számítom), illetve munkáltatóm még a tetejébe 32-33%-ot szintén becsenget, legyen letudott az én hozzájárulásom, és ne csak a szerencsétleneknek, hanem a társadalom összes vérszívójának is. Márpedig ez utóbbiból itthon az európai átlagnál lényegesen több van...
Tisztában vagyok vele, hogy az elosztás is csúnya anomáliákkal küzd, így gyakran nem azoknak jut a pénzből, akiknek igazán szükségük lenne rá, de ennek megváltoztatásához se erőm, se lehetőségem, se kedvem nincs.

Elröppent négy év (mint ahogyan felettünk az idő vasfoga) és lassan megint aktuális lesz a téma. Már sejtem, hogy holnapután csak 0 vagy 2 keréken szabad kimenni majd a városba...

De az idő nem csak vasfog gyanánt repül. Egy volt kollégám kedvenc mondása: "Repül az idő, ha boldog az ember!"

A noszvaji temetőben ma nem volt se tömeg, se felhajtás. Hajlok rá, hogy inkább ilyen helyre süllyesszenek el, ha feldobom a talpam...

Én már döntöttem ez ügyben. nem lesz szomszédom. :-)
Por, és be a Dunába... Legalább megnézem a fekete tengert is.

Nem kívánok sehol ott lenni, és nem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, hogy ki kell menni gazolni, mert nemsokára halottak napja, és mit szólnak a népek..

Ha valaki emlékezni akar, akkor az megteheti otthon is, bármikor.
Ehhez nem kell egy fix hely, amit aztán gondozni kell, meg fizetni a papoknak.
Nem beszélve arról, hogy párszáz év, és a homályba veszett sírra ráhúznak új sírokat.