Nyitó hsz.

Nem egyszeri gondolatot öntöttél szavakba, kiváltképp, ha az én életemről van szó. Egyszerűen úgy érzem, hogy egy csalódás vagyok, hogy a döntéseim nem lehetnek jók, és hogy ahányszor nekifutok valaminek, falba ütközöm. Legalábbis az élet egyes - ingoványos - területein rendre elsüllyedek.

Én is éreztem,sokszor leírtam,hogy csomószor csak a pofonok jönnek,és a szarból kell fölállni,újra,és újra,és jó lenne megfutamodni,de ez van,ezt kell szeretni,és örülni annak,hogy van mit enni,és van tető a fejünk felett.És ez fontos,hogy értékeljük ezeket az apró dolgokat,mivel természetes,de amikor nincs,akkor jön rá az ember,hogy mekkora kincs is valójában. Az általad említett problémákat volt,hogy úgy próbáltam orvosolni,hogy jól lealjasodtam haverokkal,csak az baj,hogy még több hülyeséget csináltam.

Szerintem minden embernek van olyan az életében, amit meg nem történté tenne, nekem is... de végül is ha azt nézem, lehet azok a dolgok is hozzátartoztak, hogy végül is eljussak egy olyan életre, amire vágytam. Ergo kellettek hibák, hogy tanuljak. Én ezt így fogom fel és megérte, elértem, amit akartam.
Persze célok vannak, mert azok mindig kellenek, de a fő cél az megvan.

Persze az ember hibázik,és ha nem hibázna,akkor tökéletes lenne,már pedig tökéletes ember nincsen szerintem.De mondjuk szokták mondani,hogy semmi sem történik ok nélkül,és minden rosszban van valami jó,csak a mostani történésekben sajnos nem igazán látom a jót,de ez van mindegy is,nem érdemes rajta rágódni.

Majd ezután jön a jó

Reméljük!Azt mondják isten nem bottal ver.

Én is ismerek 1 teljesen ilyen lányt, amit leírtál... de nem kaphat meg mindent az ember