Csak eszembe jutott ez a téma oszt gondoltam megosztom veletek.

Valahol olvastam, hogy egy átlag amerikai(USA) gyerek több időt tölt a TV előtt 6 éves korára, mint amennyit egész életében a szüleivel fog beszélgetni.

Elképzelhető. Főleg ha néma. Bár a 6 év nekem kicsit kevésnek tűnik ehhez, de a fene tudja.

Azután 15 éves koráig több időt tölt gép előtt mint amennyit egész életében a szüleivel fog beszélgetni. Sajnos itt tartunk.

Én szerencsés voltam. Utcahossznyi, utca szélességnyi udvarban laktam, két hatalmas bérház fogta közre. Logikus, hogy sokan voltunk gyerekek, és eszünk ágában se volt unatkozni. Egyérintő, trinyócica, hatalmas focicsaták. No meg a hunyó, kidobós, fogócska, adj király katonát. Meg még a fene se tudja.

Az a szomorú az egészben, hogy ha össze is jön pár srác, csak ücsörögnek, és nyafognak, hogy "oan uncsi van"...
Itt a sportliget egy köpésre, pingpong asztalok, teniszpályák, vagy bármi más lehetőség. Á, "oan uncsi van"...

Kistesóim napi 4-4 órát legeltetnek kecskét. Néha kicsit többet. Nincs más választásuk, olvasni kell, kishúgom most tolta ki az egyik Benedek Elek féle magyar mondás kötetet, kisöcsém meg a Toldi trilógiát kezdte el. (Azt mondja, azért, mert mivel versszakok vannak, hamarabb túlvan egy oldalon. ) Kisöcsém ezen kívül autodidakta kung-fut gyakorol a mezőn, kishúgom meg olvas mást, esetleg animét néz.

Mi az a trinyócica?

"Az a szomorú az egészben, hogy ha össze is jön pár srác, csak ücsörögnek, és nyafognak, hogy "oan uncsi van"...
Itt a sportliget egy köpésre, pingpong asztalok, teniszpályák, vagy bármi más lehetőség. Á, "oan uncsi van"..."

Ismerős jelenség. Unokaöcsém is ilyen. Ha nem játszhat a számítógéppel akkor unatkozik. Papírrepülőzés, olvasás (bár ehhez még fiatal), rajzolás, legózás meg sem fordul a fejében mint alternatíva.
A szülei mindent megvesznek neki. Hegyekben állnak neki a játékok. De nem játszik velük. Van amelyik még origi dobozban van. Ennyire nem érdekli őt.

Én gyerekkoromban seggemet vertem volna a földhöz ha ilyen játékaim lettek volna. De enélkül is el tudtam szórakoztatni magam. Pár órát simán el papír repülőztem egy-egy nap, ha épp nem volt más.

Felajánlottam neki hogy csináljunk párat, de "Á! Nehéz, unalmas, stb."

(#5) Crystalheart:
Hány évesek?

[ Szerkesztve ]

Emlékszem, mi földbe mélyített homokvárat építettünk, aztán szép kis vízszámlát kreálva elárasztottuk. Kis faág-darabkák voltak az emberek, akik elmerültek, akár Atlanstiszban. Szinkronizáltuk a halálsikolyaikat... Meg mikor tüzet raktunk, szintén... kis "emberkék", azoknak kinevezett akármik égtek el "élve". Vagy hangyák.

Gyerekkorban kissé szadista az ember.

(Kishúgom 12 pár napon belül, kisöcsém 15 lesz most a nyáron. Ez a videó öcsémről készült, mikor talán úgy 10-11 éves lehetett... )

[ Szerkesztve ]

"Gyerekkorban kissé szadista az ember."

A kisgyerekek és a dühös nők bosszújától kell csak igazán rettegni.

Én is égettem hangyákat. Ezen szerintem minden fiúgyerek átesik akit nem világosítanak fel a szülei, hogy ezt nem kéne. Aztán mikor rágyúrtam a morális erkölcs kialakítására, abbahagytam.

Én is csináltam mindenféle várat. Sőt terráriumot is. Homokból felépítettem egy kis völgyet és berendeztem mindenféle gazzal, gallyal meg levéllel. Volt benne kicsi tó is meg minden.
Aztán felöltöttem békákkal meg mindenféle rovarokkal.

No meg gyerekkoromban elég genya voltam. Rendszeresen csapdákat építettem. Pl patakparton, meredek lejtőn végig képes voltam lépcsőt vájni a földbe. Az utolsó viszont kamu lépcsőfok volt. Amint ráléptek összeomlott. Egy faszi be is zúgott a nádasba.
Lehettem vagy 10 éves.

szerk: Akkor azért már nem kilenc évesek. 12 és 15 évesen már hajlamosabb az ember olvasni. Ugye kilenc évesen általában még nem tud folyékonyan olvasni az ember és a szövegértése sem az igazi.

[ Szerkesztve ]

Én 17 évesen ha tethetném még mindig bújócskáznék a haverokkal ha lehetne Sokkal jobb szórakozás lenne mint 4.0 ás statot darálni Battlefield ben. De legalább painballozni évente 1x eljutok az kicsit hasonlít a bújócskához.

Ja, ja, ma már én sem égetem a hangyákat, sokkal hatékonyabb a mérgezett csalétek

Nekem amúgy kissrácként is a társadalommánia volt a rögeszmém, szinte a tudatalattimból fakad. Pl. sziklákból gátat építettem a patakra, hogy felfogja az arra úszó szemetet, meg kitakarítottam az erdőt, ismeretterjesztő plakátokat rajzoltam az iskola falára történelemből, vagy verset írtam arról, milyen jó is a csömöri suli.

Ui.: Én hét-nyolc évesen olvastam ki a Hetvenhét magyar népmesét, nagyon tetszett. Most azt fontolgatom, újra elő kellene venni és végignyálazni, melyik népmesét lehetne jól feldolgozni, mert azóta erősen elfelejtettem. 9-10 évesen ugye jött a Kincskereső kisködmön és a Dióbél királyfi. Szerintem valamikor akkor alakulhatott ki a dráma és tragédia iránti rajongásom.

Valakit ki kell számolni, sorsolni, ő lesz a trinyócica. Az a feladata, hogy elvegye a többiektől a lasztit, de kézzel természetesen nem szabad. Akit leszerel, vagy a passzát lefüleli, az a következő trinyócica. Fociedzéseken állandó program.

Mindig is utáltam a focit. Szóval nem csoda hogy még csak nem is hallottam erről.

Én sem. Igazából soha életemben nem is fociztam. Helyette bevonultam a szertárba súlyokat emelgetni. (Az túlzás, hogy gyúrni. )

[ Szerkesztve ]

Ja. Én gyerekkoromtól kezdve folyamatosan testedzek. Ez persze nem komolyan nyomott dolog volt. Egy hónapig csináltam míg tartott a lelkesedés majd 2 hónap pihi aztán újra egy hónap.
Kötélmászásból pl mindig ötös voltam.
Fociból meg egyes.

[ Szerkesztve ]

Pedig a Legyek ura c. könyv egy igen jó darab. Emlékszem,hogy nagyon nagy hatással volt rám és valahogy, habár szerintem több, mint 15 éve olvastam, de emlékszem rá, részleteire. És sajnos pont úgy vagyok, mint te. Már nehezen olvasok. Egyszerűen túl lassú az információ, túl türelmetlen lettem mindenhez. Sajnos. A legutolsó könyv ami le tudott kötni, de nagyon...éjszaka sem aludtam, csak olvastam, az Ken Follett A Katedrális két része.

Egyébként most, hogy köv. hónapban jön nálunk is az első baba, sokat gondolkodom ilyeneken, hogy hogy fogok könyvet adni a kezébe, hogy tudok neki egy normális értékrendet adni és az elmúlt hetek történései hatására, hogy fogom elengedni egyedül bárhová is.

Emlékszem én egy percig se ültem a seggemen. Mindig sportoltam, bringáztam a haverokkal, mentünk az erdőre gombászni, a patakra fürdeni, krumplit sütni, amit ott frissen húztunk ki a földből. Titokban cigarettáztunk is... Ejj régi szép idők, ott a Bálványosi hegyek alatt... sose lesz olyan szép idő már.

Most toltam egy óra csét, délelőtt is egyet, meg ebéd után is.

Lehet vissza kéne mennem, ezen gondolkodom.

izé, én 4 éves voltam amikor először a C+4 elé kerültem, 6 amikor pc elé, mégis felnőttem valahogy.

ettől még persze voltunk kint bőven rengeteget, olvastunk, rpgztünk, bicikliztünk, jól éreztük magunkat. ja és folyékonyak vagyunk angolból, mert lehetett tolni angolul, vagy sehogy. innentől a run parancsot előbb ismertem, mint az ABCt. baráti/rokoni körben két 2-3 közötti gyerek van, mindkettő magától tolja az angry birdset, a 3hoz közeli meg már a külső hddről indítja magának a disney filmeket az otthoni médiacenteren. eszméletlen ügyesek, még hozzánk képest is.

akik félnek hogy a gyerek nem fog olvasni: független, egy időben komoly könyvmoly voltam, bár utóbbi időben már inkább csak IT jellegű könyveket.

más: legyek ura: van kb 200-250 oldal, egy délután alatt lazán, kávé- és sütiszünetekkel meg némi szundival letolható. remek mű, bőven érdemes annyit rászánni. a szimbolikája pedig rendkívül érdekes.

könyv vs lassúság: hát, amikor a télen 30 óra alatt toltam le két, program architektúra/advanced programozás típusú könyvet angolul (~800 oldal), na ott utánna füstölt az agyam. mondjuk meg is maradt minden, meg remek, olvasmányos -ez a témában hatalmas szó- és érdekes művek voltak.

Huma: ó, én kvázi ragequiteltem, miután inferno a2re való felcuccolás 10-14 nap (nem annyira intenzív de legalább három a1 kör per nappal) a1 runnal nem sikerült.

azért a barbom még van, meg várom 1.1et, avagy ... and nerf for all!

papír alapú rpg: pedig az a legjobb, az az, amire számítógép addig nem lesz képes, amíg tökéletessé nem válik az AI. pcn voltak jó rpgk, de sehol nincs olyan szabadság, mint a papír alapúaknál. itt svédeknél egyébként még valami van, nálunk a fősuliban van rpgs kör (meg magices és táblás), egész aktív emberekkel.

[ Szerkesztve ]

Ken Follett ismerős. Több regényét is olvastam.
Engem legutoljára a Cherubion alkonya trilógia kötött le.

Mi történt az elmúlt hetekben? Nem szoktam figyelni a híreket.

"Emlékszem én egy percig se ültem a seggemen. Mindig sportoltam, bringáztam a haverokkal, mentünk az erdőre gombászni, a patakra fürdeni, krumplit sütni, amit ott frissen húztunk ki a földből. Titokban cigarettáztunk is... Ejj régi szép idők, ott a Bálványosi hegyek alatt... sose lesz olyan szép idő már."

Ez az igazi élet. (kivéve a cigi) És ez az amit sok mai fiatal már nem fog megtapasztalni. Penészednek a gép előtt naphosszat. Pont mint én.

(#16) Иван:
Én meg beletoltam kb 350 órát Diabló 3-ba (emlékeim szerint), pedig nem olyan rég jelent meg.

(#17) proci985:
Sajnos ma már a papír alapú RPG is haldoklik. Vannak még a régi motorosok illetve azok a fiatalok akiket valamilyen csoda útján sikerült megfertőzniük. Pedig az egyik legjobb kreatív időtöltés.

[ Szerkesztve ]

Mi történt? A szokásos gyilkolás, erőszakolás, zsidózás, nácizás.... csak a mindennapi dolgok. És még mindig nem hozzák vissza a halálbüntetést....röhej.

Hát igen, ettől tartok én is. Bár nagyon gondolkodom, hogy el kéne húzni innen a f.szba, fel valamelyik skandináv országba ha nagyobb lesz a gyerek.

A diablo 3 nekem is itt csücsül...manapság kevés türelmem van már ahhoz is.

ja igen, rpgvel meg megvan az a baj, hogy hiába tweakeli az ember pl a harcrendszert a sebességre, egy bossharc még egy szétoptimalizált Shadowrun (támadás/védekezés csak 1d6 + bónuszok) jellegű rendszerben is legalább 2 óra. ha nem 6 (ellentétben az első középfölde rendszerrel, amiben két farkas 16 óra volt pl 3 játékossal és további két npcvel).

eszméletlenül időigényes, és kell egy kreatív GM, aki lehetőleg még okos is.

V.Stryker: diablo3 eszméletlen grind, infernon nekem is elfogyott a türelmem. nem tudom kire lőtték be infernot, de nagyon abszurd lett a nehézsége. nehéz játékok ellen nincs kifogásom, de én nem fogok többszáz órát betolni egy játékba, hogy legyen gearem a végére. egész egyszerűen inferno nem "fun", nem kihívás, hanem idegesítő grind.

Kalandor: +1

[ Szerkesztve ]

Egyébként nem hiszitek el, de az elmúlt évben rengeteged gondoltam arra, hogy el kéne húzni valami tanyára, ahol állatokat tenyésztenék, zöldséget és minden mást termesztenék és mindenki bekaphatja. Lenne kútból víz, lenne emésztő és egyedüli közmű a villany lenne, aminek árát valami piacozásból fizetném ki. De hát az meg egyből a ló másik oldalára való fordulás.

Ja, azt hittem valami új dolog.

Én is szívesen megpattanék innen valami fejlettebb helyre.

A halálbüntetéssel viszont nem értek egyet. Igazi visszatartó ereje nincs és ártatlanok is bekerülhetnek a fogaskerekek közé. Akkor már inkább valós életfogytiglan + a rabok dolgoztatása.

(#20) proci985:
Nem tom hogy csináltátok. Nekünk jóval kevesebb ideig tartott egy-egy harc.
Mondjuk én általában nem a harc részét szerettem a játéknak. Én mindig intrikáztam, meg terveket szövögettem.
Párszor kitoltam a többi játékossal is mikor nem jó karakterrel voltam (és általában nem azzal voltam). Pl Elárultam őket egy ellenséges tolvajcéh fejének. Utána meg nem hitték el, hogy ez az ő érdekükben történt.

(#22) Kalandor:
Azért ez most más. Gyökeres, sosem tapasztalt változások vannak. Az utóbbi 100 évben többet változott a világ mint az ezt megelőző 5000 évben.

[ Szerkesztve ]

+1

azzal a kitétellel, hogy 1997 óta van gépem, és pontosan ekkora hagytam abba a "szabadidős" tevékenységek erőltetését is. lehet, hogy akad összefüggés

persze hozzá kell azt is tenni, hogy egyrészt szinte minden ügyességi sportban rettentő béna vagyok (1 méterről is képes vagyok a kuka mellé dobni a zsepit, a kosárlabda tudásom ebből kikövetkeztethető, soha nem tudtam kötelet mászni, focizni nem szeretek, stb), másrészt pedig sikerült úgy költöznünk, hogy míg az összes osztálytársam nagyjából egy kupacban lakott a város egy 70-80-as években kiépült városrészében, ahol szinte csak fiatal családok voltak, addig mi a város központjában laktunk, ahol szinte az egész környéken csak nyugdíjasok laktak (jah nem, mellettünk közvetlenül egy alkoholista volt), és a francnak volt kedve kibiciklizni fél órát a világ végére, meg persze így azért sok közösségi dologból ki is maradtam, mert nem igazán fordult elő, hogy "csókolom, a Ricsi kijöhet játszani?"

persze ez legalább annyira általánosíthatatlan példa, mint Crystalheart kollégáé, de abban biztos vagyok, hogy ha a gyerekek jobbnak, szórakoztatóbbnak találnák az egyérintőt a Crysisnál, akkor azt játszanák...

[ Szerkesztve ]

Ebben van valami. Mégis úgy gondolom, hogy azért van ennyi hülye bunkó paraszt fiatal, ezért van arányaiban több bűntény, mert ráérnek faszságokkal foglalkozni. Basszus, nekem valahogy nem volt időm ilyenekre, mert ha unatkoztam és apám észrevette, akkor rögtön lett feladatom, így jobb ha én foglaltam le magam. Az meg, hogy depresszió, ami mostanában annyira felkapott...na azt kellett volna kiejtenem a számon,hogy depis vagyok, mert két akkorát lebaszott volna, hogy rögtön elfelejtettem volna a depi szót is.

"...csókolom, a Ricsi kijöhet játszani?"

Nálunk ez úgy működött, hogy a kishaver becenevét akasztottuk a szülőkre, de nem szemtelenségből. Nem is haragudtak érte.
Például elhangzott ilyen, hogy "csókolom, Buffaló néni, a Buffaló kijöhet játszani?"

végére 3élő+3npcvel toltuk (2 tank, 2 dps, 2 mágus), lvl16-18 között, amikhez nagyon masszív bossok kellettek, mert a többhónapos kalandot mégse lehet úgy lezárni, hogy két körön belül a földön van (megtörtént eset, avagy menet közben kissé buffolni kellett a bosst).

harc része jó volt, bár az én feladatom általában a healer/counter volt (enyém volt a nagyobb mágus), illuzionista/healer speccel és némi tolvaj mentalitással (kasztot váltottam) meg az ember nem kavarodik harcba... legalábbis nem ha az elkerülhető. sebezni tudott valamennyire, de vége felé egyre kevésbé, csapatban sokkal fontosabb volt a masszív támogató karakter, mint mégegy direct damage.

mert ha unatkoztam és apám észrevette, akkor rögtön lett feladatom, így jobb ha én foglaltam le magam.

hehe. nem is tudom hányszor hangzott el a következő párbeszéd otthon:
-már megint a TV-t bámulod / számítógép előtt ülsz? miért nem mész ki és csinálsz valamit?
-mit?
-mittudomén, valamit.

mivel több ötlete egyikünknek se volt, így maradtam a gép előtt.

(#26) Vakegérke csókolom Buffaló néni

egyébként nálunk általában az idősebb testvér nevéből lettek származtatva a becenevek, az öcsém ezért volt egy darabig nemes egyszerűséggel "Ricsiöccse"

[ Szerkesztve ]

Na látod, valszeg van egy kis korkülönbség köztünk. Nekem tizenévesen lett egy CIP nevezetű, Basic 5 nyelvet ismerő comodore -hoz hasonló gépem, amire kazettával toltam rá, erős 20-30 perc alatt valami nagyon kezdetleges játékot. Habár szerettem, egy Szent Anna tói fürdéssel, bringázással nem ért fel soha.

[ Szerkesztve ]

Az én öcsém meg KisSolyka volt.

Kacsa becenevű kishaver öccse meg Kiskacsa.

[ Szerkesztve ]

Na, hát én a szakkönyveket sosem számítottam olvasásnak. Az tanulás. Ha olvasásról beszélek, akkor én irodalmat értek alatta. Például én évekig több gazdakönyvet, mezőgazdasági szakkönyvet olvastam, mint irodalmat (szépirodalmat), ergo nagyon keveset olvastam.

miért, én a nyaralásra vittem magamammal a Clean Code és az Essential Software Testing könyveket, és remekül szórakoztam rajtuk. nem éreztem tanulásnak, hiszen csak magamnak olvasgattam és élveztem... kb mint amikor az ember a ph!s tesztet olvasgatja gépbővítés előtt.

Semmiképp sem kulturális élmény. Attól még te lehet, hogy jól szórakoztál rajta, de akkor minden bizonnyal geek vagy.

15 éves vagyok,jelenleg cod2-zök.Ennek ellenére le szoktam menni legjobb barátommal,elmegyünk MediaMarktba tableteket nézegetni neki,vagy csak össze vissza megyünk.Nem vagyunk még elveszve...Nyugi.

"15 éves vagyok,jelenleg cod2-zök." + "le szoktam menni legjobb barátommal,elmegyünk MediaMarktba tableteket nézegetni" = kocka?

Legalább mást írtál volna tablet nézegetés helyett. Pl biciklizést, túrát, stb.

Az a baj, hogy mindig van kifogás (nekem pl. az, hogy nem sok olyan ismerősöm, barátom van, akikkel ki szoktam járni, és most mindenki nyaral), hogy miért ülnek a gép előtt. Meg a legtöbben úgy gondolkoznak, hogy minek menjenek ki a szabadba, ha f@szbúkon is lehet beszélgetni, játszani, és az kevésbé megerőltető. Tudom, ez nagyon elcsépelt, de igaz. Amikor meg kimozdulnak mégis, az sem sport, hanem vagy járják a plázát (fiúk, lányok detto), vagy mennek bulizni, ami megint nem olyan megerőltető, és értelmes (legalábbis szerintem) mint ha elmennének focizni/kosarazni/röpizni/akármi.

Btw ez is paradoxon, egy internetes fórumon beszélünk arról, hogy milyen lusták az emberek...

Szervezzünk PH-s túrát.
Vagy menjünk el az aktuális MATT-ra. Utána biztos vagy fél évig ki sem mozdulna senki.

Amúgy meg nem csupán lustaságról van szó hanem az érdeklődés hiányáról. Ma már lassan ott tartunk hogy a fiatalok nagyrészét csak a számítógép tudja tartósan lekötni.

Nem...Képzeld,van olyan is,hogy 3-4 órát céltalanul sétálunk és baromkodunk az utcán...

Cél nélkül lődörgő fiatalok... Ebből lesznek a galibák.

Mi is sokszor bolyongtunk céltalanul. Még 28 évesen is. Pl belógtunk a strandra éjjel. Aztán mikor meg arra mentek el a zsernyákok lapítottunk mint sz@r a fűben.

Szóval vigyázz a céltalan bolyongással.

jaja, az egy jó dolog

egyébként vittem magammal a galaxis útikalauzt is lazítani, de valahogy mindig visszajutottam ezekhez.

Nálunk csak ilyen Albán-Szerb-Macedón strand van...A neve patak.

"Ezt némiképp szégyellem is. A legyek ura is már itt porosodik nálam olvasatlanul már vagy egy hónapja."

A Legyek ura egy olyan könyv, amit érdemes elolvasnod, és utána olvass 1-2 elemzést is hozzá, elég mély tartalma van Mondjuk az első ötven oldal után erőt kellett venni magamon, hogy továbbolvassam, de eléggé megtetszett a végére.

Nincsen új a Nap alatt.