1. Hiszel Istenben? A hívők szerint nincs olyan, hogy sors.
2. A sors azt jelenti, hogy az egész élet ''meg van írva'' (predesztinálva van), de ez egy felsőbb szintű valami, amibe nem illhet bele ez a megváltoztathatom-nem-változtathatom-meg gondolkodásmód.

Tehát:
1. Elkezdheted Istent keresni, és egy új, talán jobb lelki életet kezdeni.
2. Élni tovább abban a tudatban, hogy bárhogy is vannak ''odafent'' a dolgok, azzal te nem csinálhatsz semmit, és mindent megtenni, hogy kikerülj a gödörből.

Hajrá...

Úgy gondolom, hogy ezekenek a kérdéseknek a megválaszolásakor alapvetően előtűnik a különbség a materialista és a hívő gondolkodásmód között.

Én úgy gondolom, hogy a való életben nincs semmi, ami a mi életünket irányítja. Magunkra vagyunk utalva, csak mi irányítjuk az életünket, mi ronthatjuk el és mi törekedhetünk a jobbátételére. Ennélfogva véletlenek is vannak: balesetek, pénznyeremény (ötöslottó), szerelem, stb stb még folytathatnám.

Amikor az ember nagyon szeretne valamit, és az bekövetkezik, hajlamos azt gondolni, hogy amiatt a tárgy miatt sikerült ez, például az ősközösségekben: különböző szép barlangrajzokat festettek, és így rituáltak, és (egy véletlen folytán) levadásztak egy medvét, akkor azt ennek a rituálénak tulajdonították.

Tehát te felelsz a saját érdekeidért & életedért. Véletlenek VANNAK (hívők mondják: NINCSENEK )

Mi emberek vagyunk, az evolúció része. Megszületünk, élünk, meghalunk. Ennyi. Hogy utána mi lesz? Senki nem tudja.



Persze ez szigorúan saját vélemény, kéretik nem megkövezni.

szerintem nincs sors. Miért lenne, mi céllal? Akkor felsleges lennék, hisz már be vagyok állítva, megvan az inicializálásom, megvannak a fügvényeim, a főprogramom, és majd egyszer determinálok. kész-slussz-passz.

Ha meg van, akkor tévedtem. Mindig is a saját elvárásaink a lényegesek (amit viszont mások formálnak meg) ==> attól függ az életünk, kikkel találkozunk, hol...Ez megint nem sors, mert mi döntünk, hogy hova megyünk (no azért nem mindig), kikkel találkozunk ismét (direktíve)...

Amiben tuti nem hiszek, az az evolúció puszta véletlenszerűsége, és a világ véletlen létrejötte (és a beállított fizikai állandók stb.).
Ha meg feltételezzük, hogy minden fizikai törvény érvényes, akkor is létezhet felsőbb írányítás. A kvantummechanika véletlenszerűségei pont annyira nem érhetnek semmit, mint amennyire ha csak egy picit is, de változtathatnak a világon.

Amiben tuti nem hiszek, az az evolúció puszta véletlenszerűsége, és a világ véletlen létrejötte (és a beállított fizikai állandók stb.).
A világegyetem is egy nagy ősrobbanásból alakult ki ilyenné, amilyenné most van. Létrejött rengeteg galaxis, sok csillagrendszer, köztük a mi centralised-NAP rendszerünk is, ahol kialakult egy Föld nevű bolygó, először mikroorganizmusok alakultak ki >> fejlődtünk >> fejlődtünk, és végül kialakult a komplexebb gondolkodásra képes faj, az ember...

Ez olyan hihetetlen?

Ha meg feltételezzük, hogy minden fizikai törvény érvényes, akkor is létezhet felsőbb írányítás.
Épp, hogy nem, mert így alakult ki. Bele sem tudunk gondolni, hogy a világ hogy működik > fizikai törvények, -szerűségek, -összefüggések halmaza melyek kapcsolatban van egyszerűen mindennel. Nincs olyan módszer amivel mindent tökéletesen és átláthatóan lehet jellemezni. Ma már nem.

Igen, pont ezért mondhatod azt, hogy mindez ''felsőbb irányítás'' nélkül elképzelhetetlen, vagy azt, hogy ennyi idő alatt magától kialakulhatott.

Félre ne érts, azért az özönvizet én se hiszem, meg hogy a világegyetem 8000 éves.

[Szerkesztve]

A topik címe idézet egy férfi piszoár fölül?

''felsőbb irányítás'' --> Isten --> sors
A sors akár egy istenség vagy Isten formájában is megvalósulhat hiszen mint mondani szokták: Isten útjai kifürkészhetetlenek.Persze ez is nézőpont kérdése.

Keleti vallásoknál ott van például a karma.
A karma szó cselekedetet jelent és az akció-reakció törvényét jelenti, persze kozmikus méretben . A törvény alapja az, hogy minden hatásra érkezik egy ellenhatás, minden tettnek van egy eredménye, bármilyen cselekedetre következik egy azonos nagyságú és töltésű ellen-cselekedet.
Ok-okozat. Összefüggések.

Én úgy gondolom, nincsenek véletlenek. Nincsenek, mert minden ok-okozat.
Egy baleset is. Vannak előzményei, max az ember nem igazán figyelt oda. Igen, nagyon sok dologgal ugy vagyunk, en is , hogy csak feluletesen foglalkozunk vele. Nem fogom pl. megegetni a kezem, ha rendesen odafigyelek, ha maximalisan odateszem magam minden cselekedetemhez.

Az pedig, hogy az emberrel megtortennek dolgok..Szinten nem veletlen. Van oka, amiert ugy, akkor tortennek amikor.

Talan ebbol kitunik, hogy a sorsot egy olyan dolognak tartom, ami tulajdonkeppen a mi kezunkben is van, de egyben ok okozat is. Minden , amit teszunk kihat tehat a jovonkre is.

Ideznek is:

A Véletlen szót általában csak,úgy mellékesen szoktuk kimondani:hiszen ez csak véletlenül történt .Nem szoktunk elgondolkozni azon,hogy egy látszólag érthetetlen dologra adott magyarázatunk elfogadható-e.

Hátha csak önmagunkat csapjuk be ,hogy ne keljen többé törődnünk a problémával?

Nos,vajon milyen mélyebb értelem rejtőzik a véletlen szócska mögött?

Ha elkezdenénk kérdezősködni embertársainkat mit értenek a véletlen szón kiderülne, a többségnek még sohasem jutott eszébe ,mit is jelent ez a szó,vagyis még nem próbálta meg kielemezni valódi értelmét.Pedig látszólag nagyon egyszerű a dolog.: olyasmi történik amit nem tudunk megmagyarázni. Pedig ez autómatikusan maga után vonná a kérdést: ki vagy,mi idézte elő a kérdéses esemény bekövetkeztét? A kérdésre az emberek többsége vagy a világnézete,vagy vallásos meggyőződése alapján válaszolna: a sors,vagy Isten.forras: [link]


[Szerkesztve]

Én nagyon sokat foglalkozok a csillagászattal, szóval nekem az egész istenes dolog egy umbukfuk, de soha nem bántottam azokat az embereket akik hisznek benne. A legtöbb hívő azért hisz istenbe mert erre nevelték vagy mert az életében bekövetkezett valami olyan változás ami miatt isten felé fordultak (például elvesztette a családját).
Tildy: Ha én most kikiabálok az ablakon akkor az a te életedre is kihatással lehet. Legalábbis azok szerint amit te most elmondtál. Ez szerintem is így igaz. Minden kapcsolatba van mindennel.
Daneey: Mi van a halál után? Az ami a születés előtt! Semmi, nem létezel, nem vagy, számodra az idő és a tér és te magad is megszűnsz létezni. Egyébként a kérdésen már én is sokszor elgondolkodtam. Nem tartom lehetetlennek, hogy újraszületünk. Ha esetleg ez így is van akkor nem emlékezhetsz semmire. Vajmi kevés eséllye van annak, hogy ember leszel, vagy hogy egyáltalán a Földre születsz, mert lássuk be, aki valamit is tud a világegyetemről az tudja, hogy nem csak a földön van élet. Az persze már egy másik kérdés, hogy van-e rajtunk kívül értelmes élet.

Én úgy gondolom, nincsenek véletlenek. Nincsenek, mert minden ok-okozat.
Egy baleset is. Vannak előzményei, max az ember nem igazán figyelt oda. Igen, nagyon sok dologgal ugy vagyunk, en is , hogy csak feluletesen foglalkozunk vele. Nem fogom pl. megegetni a kezem, ha rendesen odafigyelek, ha maximalisan odateszem magam minden cselekedetemhez.

Az pedig, hogy az emberrel megtortennek dolgok..Szinten nem veletlen. Van oka, amiert ugy, akkor tortennek amikor.

tildy, idáig tökéletesen egyetértek veled. De utána már nem, elmondom miért: mert akkor a sors NINCS. A sors akkor nincs, mert nem lenne értelme a létezésének... Ha miden ok-okozatra épül, akkor nincs sors. Maximum azt lehet sorsnak nevezni, ami megtörténik veled, de az már nem sors, hogy így történt... Ez történt, ez van, de nem, hogy ez a sorsod. Ez csupán a sors fogalom ultra nagy félredefiniálása.

A véletlen (ahogy idézted) egy fajta mód a problémák elkerülésére vagy megkönnyítése a problémák feldolgozásához.

Mi van a halál után? Az ami a születés előtt! Semmi, nem létezel, nem vagy, számodra az idő és a tér és te magad is megszűnsz létezni.
Igen, és az is igaz, hogy ezután újjászületünk semmi emlékezettel... Egy nagy körforgás... De ezek nagyon érdekes dolgok.

''Igen, és az is igaz, hogy ezután újjászületünk semmi emlékezettel... Egy nagy körforgás... De ezek nagyon érdekes dolgok.''
Inkább csak azt mondanám, hogy remélhetőleg.
Van egy barátom aki azt mondta, hogy semmi közünk a többi élőlényhez, meg hogy isten a mittudjam én hányadik napon teremtette a világegyetemet és hogy az állatokat a rendelkezésünkre teremtette. Ennek fejébe büszkélkedett, hogy mit csinált egy állattal. Azt is mondta, hogy most a Földön csak valami próbát teljesítünk vagy mi és utánna visszamegyünk a menyországba.
Tök jó neki!
Tulajdonképp neki nincs megmagyarázhatatlan, mert ő mindnt megmagyaráz istennel.

[Szerkesztve]

Sziasztok!
Aki azt gondolja hogy nincs sors, az még igazán sose gondolt bele hogy mit miért tesz, mi miért történik vele. Vanak dolgok amik fölött van hatalmunk és van ami fölött nincs. De a legtöbb dolog fölött nincs hatalmunk Persze attól függ mit értünk ''sors'' alatt. Szerintem sors az, ami akaratomtól független ''esemény'' ill az életemet befolyásoló ''korlát''. Szerintem van szabad akarat egy bizonyos korlátig, utána viszont a sors kerül előtérbe, vagy a véletlen Mondjuk szerintem nincsenek véletlenek.

''Mi van a halál után? Az ami a születés előtt! Semmi, nem létezel, nem vagy, számodra az idő és a tér és te magad is megszűnsz létezni.''

No és mi van akkor, ha elvonatkoztatunk az anyagtól, időtől és tértől? Elképzelhető-e, hogy egy olyan síkon létezzünk tovább, ami számunkra még ismeretlen, felfoghatatlan?

Jelenleg a testeddel azonosítod önmagad, de mi van akkor, ha a tested csak egy váz a jelen világban, hogy a szellemed megnyilvánulhasson?

Ha semmi emlékezettel születünk újjá, akkor felvetődik a kérdés, hogy mi értelme van a létezésnek?

Valahol belül a legtöbben úgy érezzük, hogy tartunk valahova, vagy legalábbis keressük az utat. Ergo van cél, valami tudatalatti motiváció... Szvsz azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk, majd az így gyűjtött információval ismét útra keljünk...

Szerintem... Meg a hangok is megmondták...

Jól irod. Kihatassal lehet. Foleg ha itt a forumon elmondod es en reagalok ra


Hogy is van az az allitas az emberi kapcsolatokkal, ismerosnek az ismerose, es igy tovabb ? Hany ember kell hozza? (talan 7 )

Sokféleképpen lehet vélekedni a sorsról és ez itt látszik is.A sors nem olyan ami van vagy nincs hanem amiben hiszünk vagy nem hiszünk.A hit segíthet de nem biztos hogy mindíg elég.Hiszem hogy az emberek akár én is tudnak változtatni a sorsukon.Persze ide szerintem már nem elég csak az hogy hiszek benne, már aki hisz egyáltalán valamiben.A hiten kívűl akarat kell és ez az amivel már nehezebben boldogulunk.A sors közbeszolhat már ha hiszünk benne.Ha nem akkor ott van a vélettlen de ez is egy olyan dolog amit igazán magyarázni nem lehet van és kész, elfogadjuk.

[Szerkesztve]

Meglehet félredefiniálom a sorsot, nálam utat , lehetőséget, választást jelent, mindamellett, hogy ugy gondolom, lehet ez csak latszat , ezt erzekelem, mikozben a hatterben ''mas erok is dolgoznak'', olyan, amiket emberi esz nehezen fog fel.
Végülis annzi mindent nem tudunk még, azt beszélk teljes agykapacitásunk kb. 10 százalékát használjuk.

Az ok-okozatban egyebkent szerinted miert ne lehetne benne, hogy annak ugy ott es akkor kell(ett) tortenie?

[Szerkesztve]

Epp tegnap neztem egy erdekes dokumentumfilmet: Mi a csudat tudunk a vilagrol!
Baratomtol kaptam, tudomasom szerint fajlcserelo halozatokon hozzaferheto.
Bovebb info: [link]

Eleg sok mindenrol szo van benne. Nyilatkozni nem szeretnek rola, inkabb megnezem megegyszer, elsore nem fogtam fel mindent.

Szerintem de ez csak az én véleményem, az utat magunk válsztjuk meg tehát van választási lehetőségünk(legalábbis legtöbbszőr).A sors pedig az ami már ki van jelölve csak mi nem tudjuk hogy mi az.

Nagyon jó az írás, elsősorban a témája miatt. Nagyon jól kifejthető, abszolút közösségi téma. Én is gondolkoztam egy hasonló eszmefuttatás írásán, de megelőztél. Ez azt bizonyítja, hogy -szerencsére - nem csak engem foglalkoztat mélyebben ez a téma.

Bevezetésképp:

Valljuk be őszintén, hogy akármennyire is azt gondoljuk magunkról, hogy mindenkinél felsőbbrendűek vagyunk e Földön, még mindig csak a töredékét tudjuk annak, hogy mi történik körülöttünk, miért történik, és, hogy egyáltalán kik vagyunk. És, ha már lettünk, mi célból lettünk, mi a létezésünk értelme. Ez már évezredekkel ezelőtt is foglalkoztatta az embert, és mind a mai napig nem születtek egybehangzó végkövetkeztetések.

Az íráshoz egy kicsit szorosabban kapcsolódva: én hiszek a sorsban. Nem mondom, hogy van sors, éppen ezért HISZEK benne. Nem gondolnám azt, hogy aki istenhívő, az feltétlenül tagadja a sors létezését. Bár én nem vagyok vallásos ember, mégis hiszem azt, hogy van valaki/valami, aki úgymond ''felettünk áll'' és néha igazgatja az életünket. Lehet, hogy ez most furcsán fog hangzani, de számomra a sors és ez a valami/valaki (akit a hívök talán Istennek neveznek) szoros összefüggésben van, mondhatni a sorsunkat ez a dolog irányítja. Nem úgy kell azonban értelmezni, hogy minden, ami csak történik, az valakinek az akarata folytán van, hanem inkább ritkán, úgymond fontosabb eseményekkor valamilyen irányba terelgetésről van szó.

Hozzászólásomból szerintem rájöttetek, hogy szerintem véletlenek sincsenek, hagyományos értelemben véve. Úgy gondolom, hogy mindennek van valami oka, előzménye, vagy célja. Semmi sincs véletlenül. Gondoljatok bele: Vajon tényleg véletlenül alakult ki az élet itt a Földön? Hozzá kell tennem, hogy én is sokat foglalkozom a csillagászattal, és mégsem hiszem azt, hogy csupán az atomok véletlen kapcsolatának köszönhetően alakult ki az élet. Hiszen kell, hogy legyen valami célja annak, hogy itt vagyunk. Sajnos valószínűnek tartom, hogy ezt még nagyon sokáig nem fogjuk megtudni.

Összegezve: nem elvakultan, nem feltételek nélkül, nem beletörődően az eseményekkel sodródva, úgy gondolom, hogy van valaki/valami, ami terelgeti a parányi kis életünket, ezáltal nagy körvonalakban mindenkinek egyénre szabott sorsot ad a kezébe.

Végezetül még egyszer ki szeretném emelni, hogy a tudomány jelenlegi álláspontja szerint vajmi keveset tudunk arról, hogy mi is történik itt valójában. Ennek tudatában, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, vagy elzárkózni a másik véleményétől. Az én véleményem teljesen személyes, mindenki azt gondol, amit akar. Ha valaki nem hozzám hasonlóan gondolkodik, kíváncsi vagyok az ő véleményére is, persze kultúrált keretek közt.

Na ha mindenki máshogy definiálja a sorsot, akkor igen nehéz lesz a kérdében dűlőre jutni.

''Akkor felsleges lennék, hisz már be vagyok állítva, megvan az inicializálásom, megvannak a fügvényeim, a főprogramom, és majd egyszer determinálok. kész-slussz-passz.''
Ezzel azt mondod, egy olyan játékban, ahol minden ellenfél viselkedése le van scriptelve, ott az ellenfelek feleslegesek. Pedig nem azok. Tudom kocka példa, de gondolj bele

3psilon:
reformátusok (kereszténység egyik ága) valják a predesztináltságot (eleve elrendelés), ami durván megfogalmazva arról szól, hogy az ember a ''nagy'' dolgokba nem szólhat bele, ezek előre meg vannak írva, csak a részleteket változtathatja meg (tehát pl. az, hogy valaki híres, sikeres színész lesz, az bele van írva a ''nagykönyvbe'', de az nincs, hogy kék vagy fekete zoknit vesz fel).

Szerintem a materializmusból egyenesen következik a fatalizmus. Ha az ember és körülötte az egész Univerzum csak és kizárólag az anyag és energia törvényei szerint működik, ha az ember nem egyéb, mint egy csomó trükkösen összeállt szénhidrogén, akkor a cselekedeteink nem önkéntesek, hanem a következő pillanat mindig az ember és a környező világ alkotóelemeinek pillanatnyi állapotából a fentebb említett fizikai törvények alapján egyértelműen következő -mondhatni kiszámolható- új állapot.
Vagyis ha csinálhatnék egy pillanatfelvételt az egész világegyetem összes elemi részecskéjéről és energiájáról, mondjuk pontban ma éjfélkor és megnézném, hogy mi történik azután, majd a pillanatfelvételből újra előállítanám ugyanazt az állapotot, akkor ismételten ugyanaz történnék, és akárhányszor visszaállítanám, mindig ugyanaz történne utána.
Ha materialista vagyok, akkor tudomásul kell vennem, hogy a dolgok igenis előre meg vannak ''írva'', megváltoztathatatlanul bele vannak programozva a Világ alkotóelemeinek pillanatnyi állapotába, és szabad akarat nem létezik. Teszemazt, ha úgy döntök, hogy most kiugrok az ablakon, az csak illúzió, hiszen a döntésem -és maga a döntés gondolata- is az alkotóelemeim állapotából egyenesen következő esemény, valójában nincs választásom, úgy kell döntenem hogy kiugrok, mint ahogy az is előre ''be van programozva'', hogy majd üvöltök-e esés közben, és hogy túlélem-e vagy sem. Vagy kellő számítási kapacitás birtokában pl az ősrobbanás első pillanatából kiolvasható lenne ez a hozzászólás, a helyesírási hibáival együtt.

Ha viszont hiszek a valóban teljesen szabad döntés létében, azzal feltételezem, hogy van valami, akármi, ami független az anyagi világ alkotóelemeitől és az azokra vonatkozó törvényektől, és ez a valami képes hatással lenni a fizikai világra, és ugyanabból az alapállapotból több lehetséges kimenetel felé is terelheti azt.

tildy:
Az ok-okozatban egyebkent szerinted miert ne lehetne benne, hogy annak ugy ott es akkor kell(ett) tortenie?
Mert te alakítod az életed. És ha te alakítod az életed, akkor nincs sors, mert te döntesz, te határozod meg mit tegyél. Most én is mondhatnám (így fél hétkor) hogy nem megyek suliba. És én döntöttem, nem pedig a sorsom.

ÉS ezt az állapotot lehet félredefiniálni azzal, hogy azt gondoljuk, hogy ez a sorsom, hogy ma ne menjek >> ez csak a probléma elhárítása...

szerintem.

Gh0sT:
Ha semmi emlékezettel születünk újjá, akkor felvetődik a kérdés, hogy mi értelme van a létezésnek?
Létezünk, vagyunk, élünk... És mivel gondolkozunk, ezért érzünk valami olyat, hogy ez a földön való élet ezzel valami nem stimmel... érzünk valamit

de én hiszek abban, hogy a földi élet után újjászületünk, mint egy nagy ciklikus körforgásban...

Peet210:
Szerintem de ez csak az én véleményem, az utat magunk válsztjuk meg tehát van választási lehetőségünk(legalábbis legtöbbszőr).A sors pedig az ami már ki van jelölve csak mi nem tudjuk hogy mi az.
Éppen ezért nincs sors! Sorsnak maximum azt hívhatjuk, amit már megtettünk, de ekkor már az nem sors lenne, remélem értitek miről beszélek...


Most mennem kell suliba, mert elkések, de majd figyelemmel kísérem a topciot. Szeretek ilyenekről elbeszélgetni!

És a döntésed mögött vajon mi húzódik? Mi késztet arra, hogy pl. azt mond, ma nem megyek suliba?

Elfogadom, lehetséges az is, amit mondasz, bár őszintén szólva hajlok arra is, hogy nem véletlen , hogy az emberrel az történik ami.
Ezt egyik weboldalon olvastam:

''Minél több a múlt elintézetlensége, annál kötöttebb a karma. Minél kevesebb az, ami megoldásra vár, annál nagyobb az ember belső szabadsága. Az Én-fejlődés története egyben annak a története, hogyan enyhül a végzet (ananké) - sorssá (fátummá).''

-----------------------------------
Kicsit más kérdés: napi tevékenységeid között szokott-e olyan lenni, amelyben nem vagy teljesen ott, nem vagy tudatos benne, szinte csak rutinból végzed? (Én utazás közben kapom néha ilyesmin magam, hogy hopp már le kell szállnom, stb. közben meg elvoltam mint a befőtt... De sokszor a takarítás is ilyen.)

Ez is csak nézőpont kérdése.Te úgy gondolod a sors már megtörtént és látod hogy mi történt.Van aki úgy gondolja a sors még előtte van csak nem látja.Azért mert nem tudjuk érzékeljük attól még lehet csak hinni kell benn vagy nem hiszünk benne.
Ezekszerint Te nem hiszel abban hogy számodra van egy kijelölt út hanem Te magad jelölöd ki ezt az uta.
Tehát lényegében ez is hit és nézőpont kérdése.

Még csak most nézem, hogy te írtad... ...gratulálok
Jó a téma és elgondolkodtató. Egyáltalán nem baromság, hogy felvetődött benned a kérdés. Szerintem minden normális ember gondolkodott már ezen a témán.
Egyébként azt kell, hogy mondjam szerintem nincs olyan, hogy sors. Legalábbis ez az én véleményem. Valóban vannak az életünkben olyan pillanatok, amikor nem mi döntjük el a jövőnket, de én ezt nem sorsnak nevezném, hanem egyszerűen csak sodródásnak.

Nem emlékszem, hogy az írás említett volna mindenható lényt. Attól, hogy valaki hisz a sorsban nem feltétlenül hiszi azt, hogy egy mindenható lény előre az irodájában megírta a sorsát.

Hi! Azt kell mondjam, hogy a meglátásod alapjaiban hibás. Ugyanis a jelen (ma) pontos ismeretéből még elméletileg sem határozható meg a jövő (holnap) történései. Kvantumfizikából következik, hogy mindennek csak valószínüségei vannak, semmit sem lehet biztosan megállapítani, csak bizonyos valószínüséggel. Vagyis amit írsz ''ha csinálhatnék egy pillanatfelvételt az egész világegyetem összes elemi részecskéjéről és energiájáról, mondjuk pontban ma éjfélkor és megnézném, hogy mi történik azután, majd a pillanatfelvételből újra előállítanám ugyanazt az állapotot, akkor ismételten ugyanaz történnék, és akárhányszor visszaállítanám, mindig ugyanaz történne utána.'' egyszerűen nem igaz. Hiába ugyan az a kiinduló pont, az ebből keletkező események mások és mások lehetnek.

Igazad van abban amit írsz, de igazából a lényegén annak amit Yaye írt szerintem nem változtat semmit. Az egyes kimenetelekhez rendlhető valószínűségek adottak lesznek és akkor ugyan úgy nem te választasz a kimenetek között, azaz nem te vagy sorsod kovácsa továbra sem. Szóval nekem úgy tűnik, hogy csak egy kicsit trükkösebb fatalizmus lesz a vége (ha egyáltalán ezt jelenti a fatalizmus).

Yaye: szerintem az a baj, hogy elég nehezen értelmezhető az, hogy teljesen szabad döntés. Mit jelent ez? Valamit vagy meghatároznak bizonyos korábbi állapotok, ekkor nem szabad, vagy pedig nem határoznak meg, de ekkor meg mennyiben döntés? ekkor valami random dolgot kapsz, ami nem sokat segít megmagyarázni, hogy mennyiben vagy sorsod kovácsa.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy otthon vagyok kvantumfizikában, de ha a Heisenberg féle határozatlansági relációra gondolsz, az csak azt mondja ki, hogy egy részecske bizonyos állapotait nem lehet egy adott pillanatban egyszerre pontosan megmérni. Tehát megmérni nem lehet, de attól az a állapotváltozó még nagyon is egyértelműen létezik, attól függetlenül hogy a szemlélő számára határozatlan.
Ha van egy fekete dobozom, azon egy lyuk, és benne pedig van egy piros meg egy kék macska, akkor ha benézek a lyukon és pirosat látok akkor a piros macska van ott, ha kéket akkor a kék, ha semmit akkor egyik sem, de soha nem tudom adott pillanatban mindkét macskáról megmondani hogy hol vannak. Ettől persze a macskák még nagyon is konkrét helyen tartózkodnak, és bár a szemlélő számára bizonytalan a helyük, az az ő történetüket nem befolyásolja. Szvsz. Egy kvantumfizikus javítson ki ha tévedek.



Moma: Valóban nem egyszerű kérdés, a szabad döntés értelmezéséhez ugyanis definiálni kéne az ''én'' fogalmát, ami nem épp triviális dolog...

[Szerkesztve]

tildy:
És a döntésed mögött vajon mi húzódik? Mi késztet arra, hogy pl. azt mond, ma nem megyek suliba?
Az, amit itt beszélgettünk >> ok --> okozat. Minden összefügg egymással, MINDEN. Megjelent ez a cikk, beszélgetünk erről, eszembe jut ez, hogy ma nem megyek suliba, és te megkérdezed, hogy mi alapján jutott ez eszedbe? Hát így.

napi tevékenységeid között szokott-e olyan lenni, amelyben nem vagy teljesen ott, nem vagy tudatos benne, szinte csak rutinból végzed?
Ezzel pontosan mit szerettél volna kifejezni? Mert nem nagyon értem a kérdés mögötti szándék, kíváncsiság pontos fajtáját.


Peet210:
Ez is csak nézőpont kérdése.Te úgy gondolod a sors már megtörtént és látod hogy mi történt.Van aki úgy gondolja a sors még előtte van csak nem látja.Azért mert nem tudjuk érzékeljük attól még lehet csak hinni kell benn vagy nem hiszünk benne.
Pontosan. Valaki előtte hiszi, valaki utána >> nézőpont kérdése... Én utána sem hiszem .

Szerk.: kis helyesírás korrekció...

[Szerkesztve]

Hogy miért kérdeztem? Mert ha nem vagy teljesen tudatos bizonyos tevékenységekben, akkor azok a tevékenységek kvázi csak ''sodródások''. Csak ennyi lett volna.

Holnapra megpróbálok végezni a karmáról szóló írásommal, ott majd kifejtem a sors keleti filozófiai szerinti megközelítését.

Hi. Nem arra gondoltam, de abban sincs teljesen igazad amit arra írtál. Hosszú lenne elmagyarázni, de a példádban a részecske állapota nem csak a szemlélő /ill nem lehet a szemlélőtől elválasztani/ szemszögéből, hanem úgy általában határozatlan. A kvantumfizikát a hagyomásnyos fizikai gondolatmenettel nem lehet értelmezni. Vegyünk egy példát.: van egy részecske amit vizsgálunk. Hagyományos fizikai magyarázattal a részecske csak akkor lesz ott amikor vizsgáljuk. Előtte csak valószínűségi helyei vannak, amikor én ''ránézek'' akkor vesz fel egy valóságos általam értelmezhető poziciót. Arról nem is beszélve, hogy egy részecske akár két helyen is lehet egyszerre.

egyik barátom nem mondja magát vallásosnak.. most kijött egy hanglemeze (értsd: előadóművész) és ici picit szidja a vallást. ő nem igazán vallásos mégis mostanában templomba tévedt ''megváltást kapni''. talán azért mert született egy gyermeke és meg szeretné keresztelni, talán másért. a lényeg az h nagyon felbosszantotta magát amikor a pap elárulta, hogy ára van a dolognak. ez engem is felbosszant. amikor egy pap a lelkipásztor és azért van, hogy segítse az életed, illetve ''közvetít'' Isten és ember között. na most én annyit tennék hozzá, hogy ahol én élek kb. 7500-8000 ember él, és erre a tömegre van 5 templom (plusz még épül). ez nem is érdekes. viszont az már annál inkább, h az egyik katolikus pap 7 millió forintos autóval kolotál fel s alá a városban és ő csak a papi hivatásnak él.
na most ennek semmi köze az irományhoz. de! ez az ismerősöm ezelőtt is (de most már végképp) úgy vélekedik, hogy az ember jobban teszi ha magában hisz..
nem tudom miért osztottam meg ezeket veletek...

Azért valljuk be őszíntén, de a vallás régen se volt egy rossz biznisz...
Csak ha tizedről, meg egyéb vallási adókról beszélünk, akkor sem...
Ma jó dolog papnak lenni... de ez megér egy újabb témát.

en azt szoktam mondogatni, hogy nem hiszek a sorsban es a veletlenekben, de a veletlenek iranyitjak a sorsot, vagy forditva?
hiaba iranyitom/anam en a sorsom, rengeteg veletlen(?) esemeny es vis major befolyasolja azt...
szoval minel tobbet gondolkodtam egyszer ezen, annal depisebb lettem
ha vki megfejtette a vilagmindenseg titkat, arulja el nekem is...
vagyis azt mar tudom, hogy 42, de mi a kerdes?