A napi politikától tekintsünk el.
Látszólag nyugalmas volt a szocializmus, de a felszín alatt veszélyes örvények forogtak.
Nem volt munkanélküliség, de legalja munkát is el kellett vállalnod, ha nem akartál közveszélyes munkakerülésért hűvösre kerülni egy idő után, egy időre.
A rendszer utolsó szakaszában már két jelölt közül lehetett választani. A hazafias népfront jelöltje volt mind a kettő.
Ha délután négyig nem mentél el szavazni akkor rendőrautóval adta taxi szolgáltatást a szavazófülkéig.
Ellenszavazat nem volt, csak hibásan kitöltött szavazólap, ami értelmezés után már egyértelműen igennek számított.
Külföldre három évente utazhattál, amihez nagyjából három hamburgermenü árában válthattál valutát.
Ha baj volt veled, az útleved azonnal repült, nehogy rossz hírét vidd a rendszernek.
A Trabantra legalább tíz évet kellett várni a megrendelés után. És egy három éves Trabant sokkal többet ért az újnál, mert azt már szabadon lehetett eladni. Tíz évnél fiatalabb nyugati autót vagy szerencsével vagy hátszéllel lehetett vásárolni.
Az első munkahelyeden egyetlen mondattal elrendezhetted az egész életedet. Ment a jellemzésed utánad, minden munkahelyre. Ha kiderült, hogy szidtad a pártot, az rosszabb következményekkel járt, mint egy rablógyilkosság.
Mindenkit figyeltek és mindenkiről rendszeresen írtak hangulat jelentést. Általában a főnökök feladata volt, de legalább még egy személynek "nézem a fejeket, írom a neveket" feladata volt az adott közösségben.
Az iskolákba magasabb szinteken már túljelentkezés volt. Azonos pontszámúak között a szülők párttagsága döntött a bejutáshoz.