Közöm van a vasúthoz. Betéve tudom a szabályzatokat, közlekedésmérnöknek tanulok, vasúti szakirány. Apám is vasutas, vasút az életem. Másrészt a MÁV rengeteg biztonsági előírást betart.

Sok ember halálát láttam már vasúton. A mozdonyvezető sosem felelős a gázolásért! A mozdonyvezetőt a gázolás után megkérdezik. És ilyenkor lehet pszichológiai szabadságot kérni. De az állásába biztosan nem kerül. A pszichológiai szabadság maximum két hónap. Ha kéri, utána van vizsgálat, pszichomókus által, hogy az idegei rendben vannak-e. De kényszerűen biztos nem veszik le a gépről őket. Van aki a gázolás után rendesen továbbvezeti vonatát.

Két történetet írnék le.

Nyár volt, 2005. A Balatonparton vonatoztam, vasútimádóhoz mérhető lelkesedéssel egész úton a mozdony möögötti első kocsi ablakán kandikálok ki. Elindulunk Tapolcáról a 116-os Szergejjel, 5 kocsival. 116t a mozdony, 5*32t a kocsik tömege. A gép orosz gyártmány, elképzelhetitek, milyen robosztus, és masszív lehet. Azon a pályán 80km/h sebességgel lehet közlekedni, kb. ennyivel mehettünk. Balatonedericshez közeledve a sorompón (nem volt csapókarja, csak lámpája) átment előttünk kb. 100m-rel egy fehér furgon, mögötte egy kék kocsi, megállni látszott. Behajoltam, újságolni szintén mérnök-hallgató kollégámnak, milyen hülyék vannak. Egyszer csak elment a levegőnk. Szakavatott ember tudja, hogy gyorsfékezés történt, minden fék azonnali maximális fékerővel fékez a vonaton. Rántást nem lehetett érezni. Kinéztem, és hatalmas porfelhő fogadott, mozdonyunk a világoskék kocsit gyűrte maga előtt. Amiről azt hittem, a másikat látva, milyen hülye, megáll. Nem állt meg, és így a mozdony a vonattal segített neki még 300m-t haladni, csak sajnos a nem kívánt irányba. Torkomat elhagyta a "Gázoltunk!" felkiáltás. A rutintalan utasok összenéztek, a rutinosak az ablakokhoz kaptak. Én is kinéztem, ahogy megálltunk, és elült a por, láttam a szakállas sofőr kifordult nyakát. Másnap a hírekből megtudtam, hogy német nagypapa, nagymama, és a fiú kisunoka szörnyethalt. A kislány még egy hétig vívta haláltusáját a Győri kórházban. A mentők pedig rekordsebességgel, kb. 5 perc alatt kiértek. Maximális fékhatás, autó gyűrődik a mozdony előtt, és csak 80-nal ment a vonat. Így is 300m-t tolta.

Tavasz vége volt, kezdődött a nyár. Már sok automata ajtós szerelvény volt, de még sok hagyományos a ceglédi elővárosi vonalon. Még középiskolás voltam. Kandikáltam kifele a vonatból, az utasok közt gyönyörködve, nézelődve, a vonatokat szemlélve. Még ez is hagyományos szerelvény volt. Kb. 5 perccel indulás előtt jött egy pár. Jóképű, atletikus férfi, és mesés szépségű, modellnek is beillő lány. Nagyon szerelmesek voltak. Az ajtó előtt csókolóztak végig. Mikor az indulás ideje eljött, már sípoltak a kalauzok, a srác fellépett. A lány is. Én még láttam, hogy a lépcsőn csókolóznak. A kalauzok és a forgalmista nem látták, nem is láthatták, mert messzebb voltak. Mivel felléptek, elindították a vonatot, mely már így is két perc késésben volt. Utolsó csók, a vonat már lomhán, egyre gyorsabban mozog. A csajszi pedig magassarkúban, háttal lelépett. Elesett, a vonat alá került. A forgalmista észrevette, azonnal megállította a vonatot, jelzést adva a mozdonyvezetőnek. Odasereglettek az emberek, a lány magánál volt. Egy bökkenő volt, az egyik lába, combban elkülönülve, kb. 10 centivel arrébb, a sín másik oldalán. Egy utas odaszólt a srácnak, hogy "Na most is kitartasz mellette egy életen át?". Ez a mondat nagyon megmaradt bennem. Mikor a mentősök kiértek, akkor ájult el a lány.

Mod: és ezek még nem is öngyilkos esetek voltak, hanem csak balesetek. A vasút sajnos veszélyes üzem.

HGyu

[ Szerkesztve ]

Ilyen öngyilkosok mindig lesznek. Ilyenkor mindig csak sok sikert kívánok nekik utólag is. Legalább az újabb próbálkozásnál nem ba...ák el a napom újra.

Legalább a könyv jó volt?

Nekem papírom van róla ( komolyan ), hogy nem vagyok toleráns...

Szia!
Igazán sajnálatos, hogy öngyilkosok miatt késtél. De sajnos azt kell, h mondjam, nagyon szomorú a hozzáállásod a dolgokhoz. Éppen 1 hónapja történt velünk uez (vonat általi öngyilkosság) amire senki nem számított, teljesen váratlanul. Esetünkben a mozdonyvezető nem tapasztalt semmit, a következő állomáson (a helyszíntől 30 kmre) állították meg. Tehát bízunk benne, hogy őt lelkileg annyira nem viselte meg a dolog. MIvel tehervonatról van szó, ezért utasok sem látták. Hogy 3 órát késtek a vonatok....?! Nagyon sajnáljuk. DE a hozzászólásokban az senkinek nem jut eszébe, hogy mit érezhettek akkor (és azóta is) a hozzátartozók? Akiknek eltűnt a testvérük/anyjuk/feleségük/bárkijük, és órák múltán azzal kell szembesülniük, hogy a vonat alá vetette magát?!?!? Régebben nem tartottam túl humánusnak az öngyilkos embereket a környzetükkel szemben. Ma már átértékeltem. Ő ezt látta megoldásnak. akkor is, amikor ott állt mellette/mögötte egy türelmes, szerető család. és váratlanul, senki nem számított rá. megtette... és SENKINEK nem kívánom azt a napot, és az utána következő gépies tetteket - azonosítás, kihallgatás......... és mindenhol az értetlen arcok, öngyilkos lett? dehát miért? szóval soha, senki nem lehet biztos abban, hogy épp nem az ő környezetében fog történni egy ilyen "dolog".
persze, nyilván nem kell velünk humánusnak, és megértőnek lenni, hisz "mindenkinek megvan a saját keresztje", de attól még arra sincs szükség, hogy elítéljük az öngyilkos embereket anélkül, hogy ismernénk a
"történetéből", életéből bármit is. sajnos az öngyilkosságra hajlamos emberek esetében 1 töredék másodperc is elég ahhoz, hogy úgy döntsenek, nincs tovább...............

ha nem voltam világos, közeli hozzátartozónk lett öngyilkos.

és még valami: a sajtó... mi még nem is tudtuk, mi történt, amikor az interneten, jó kis bulvárcsemegeként, fent volt............. amit mi meg is értünk, hogy ok, legyen fent mert késtek a vonatok 3 órát "emiatt", de ne közöljenek olyan részleteket amik 1. nem fedik a valóságot 2. a hozzátartozók fájdalmát még jobban növeli 3. mikor odatelefonálok hogy szedjék le, akkor megkérdezik, hogy nade ha nem is az történt amit ők megírtak, akkor ugyan mi..........................
szóval tapintat kéremszépen, az embertársaink iránt.... soha ne történjen senkivel ilyen tragédia, de azért az biztos, hogy átértékelődnek bizonyos dolgok.......!!!!!!!

Szia!

Teljesen világos, amit hozzátartozóként érzel. Hidd el, ritka kivétel vagy. Természetesen a vasutasok sem örülnek, röhögnek a markukba, ők is éreznek részvétet. De (főleg a mozdonyvezetői munkakör) mivoltából kifolyólag, egynéhány eset után úgy védekeznek ösztönösen, pszichológiailag, hogy próbálnak minél kevésbé tudomást venni a dologról. Másrészt "onnan fentről" (értsd.: a mozdony 80-120 tonnáját meglovagolva) egész más színezete lehet halálesetnek és halálesetnek.

Van mozdvez. ismerősöm, aki több, életét önszántából elvető emberi lényt ért sajnálatos haláleseten volt már túl, mikor viszont baleset történt: gyereket gázolt. Azon valószínűleg élete végéig nem tudja magát túltenni, nyomot hagy az emberben.

Másrészt vannak hozzátartozók, akik úgy gondolják, hogy rokonuk, barátuk, szerettük halála után a vasút egy hónapra megáll. (Ezért is emeltelek ki, mint kifejezetten korrektül hozzáálló gyászolót.) Példa: Pilisen történt egy öngyilkosság, nem messze a peronoktól. Igen forgalmas a vasútvonal, de a hozzátartozók, gyászolók a síneken ülve gyertyáztak, stb. Azon a vágányon, ahol naponta legalább 150 vonat halad át, némelyikük megállás nélkül, 100km/h sebességgel. És hiába szólt nekik a forgalmista, lepergett róluk: "Ők időben észreveszik a vonat közeledtét!" kijelentéssel. És ha ugyanezen a sínpáron a másik irányból érkezik a közlekedő szerelvény? A történet vége az lett, hogy akármekkora is a forgalmista együttérzése, rendőri intézkedést kellett kérnie, a balesetveszély elhárítása céljából. Köszönetképpen fenyegető telefonokat kapott, meg kedves feliratokat az állomás falára...

HGyu

hát én a "Zsolti"-s részen majd lefordultam a székből

[ Szerkesztve ]

Az élet furcsa fintora, hogy idén már a hat vasúti hullát kellett nézegetnem 4 hónapon belül...