tényleg szomorú sztori... tudom nem vigasztal, de nem vagy ezzel egyedül...

nekem röpke 20 évem alatt két úgymond legjobb barátom volt
ált.suli 8 éve alatt egy... aztán én másik városban tanultam tovább, ő maradt otthon, és így egyre kevesebbet találkoztunk, külön baráti körünk lett, és bár még mindig jóban vagyunk, ez már közel sem az, ami volt...

a másik a középsuli 4 éve+az egyetem első éve alatt... de már vele sem találkozunk annyit... bár itt még van remény, meg is próbálok tenni valamit ezen ügy érdekében...

lehet, hogy neked is ezt kellene tenned... ha nem teszel semmit, csak még tovább romlik a helyzet

na most ide írnék valamit. csak egy apró kis megjegyzés. az msn és ez, a logout különbözik egymástól. msn-en még "megengedett" a rövidítés meg hasonló dolgok, de itt ezt inkább hanyagold. amúgy nevettem ezen a bejegyzéseden. bocsi. Neked is, Nekem is van egyedi stílusunk. nem csak *****-nak (neve direkt kicsillagozva, egyértelmű, tudom kikről van szó.) és még valami. szerintem rejlik benned valami, amit ki kéne használnod. tudsz fogalmazni (ha nagyon akarsz) és fantáziád is van a dologhoz. szóval remélem lesz majd elvétve egy-két hosszabb.rövidebb írás, ami hasonló ReJim írásaihoz vagy az Én legújabb, mai naphoz kapcsolódó írásomhoz. remélem megpróbálod, mert én látok benned tehetséget.
amúgy szerintem Neked megadatott az, ami sok lánynak nem. van egy kedves, rendkívül különleges barátod, akit szeretsz, s aki viszontszeret. és jók vagytok együtt, passzoltok. igaz, hogy sok lány nem olyan, mint én, te vagy más, közös barátnőink, de hidd el, azért, mert egy, úgymond 'legjobb barátnőt' elhagytál, még akad melletted más, akit simán hívhatsz legjobb barátnődnek, és persze szerelmedről se feledkezzünk meg. igaz, hogy más városban él, de gondolj bele. mi lenne, ha más országban élne?
szóval szerintem kitartás, megtalálod még a legjobb barátnődet és persze Rám is számíthatsz.
és így utólag, bocsi, hogy hosszú lett. és remélem megérted, amiket leírtam.

Nekem azt mondják, hogy azért 38 ember közül csak találok valakit megoszthatnák dolgokat... igazuk van. ez nem kevés ember. nekem meg is volt...
egyik rossz (talán jó?) tulajdonságom, hogy a múlton nagyon sokat rágódok. pedig semmit se tudok változtatni rajta.. pedig olyan szép volt minden..
nem mondhatom azt, hogy elvették tőlem. mindenki maga dönti el, hogy ki legyen a barátja.
de mégis. valami történt :S pedig 1 hónapja még nála aludtam. most meg még sütivel se kínál meg, mikor ott állok tőle fél méterre. csak a mostani legjobb bnőjét...

Köszönöm Lenry, hogy írtál. megpróbálok azért tenni valamit. megöla magyány a suliban. ráadásul mp4emis meghalt -.-"
zene volt az utolsó meenedék..

Ez miatt nem kell elkeseredni, bár tudom, ez nem sok vígaszt nyújt.

Amelyik barátot ilyen könnyedén el lehet veszíteni, az nem is barát igazán.
Általánosban össze haverkodtam két gyerekkel. Velem egykorúak voltak, és miután megismertük egymást, a legjobb haverok lettünk. Együtt lógtunk, bringáztunk(alattam minden bicaj tönkre megy rövid időn belül, ezt tudni kell. Volt amikor félbehajlott a felni, farolás közben...), meg szóval minden jóban benne voltunk. Aztán ugyebár középsuli, ahol már kevesebbet tudtunk találkozni, de még mindig tartottuk a kapcsolatot. Most viszont, hogy annak is vége van, meglátszik, hogy ki is az igazi barát. Az egyik srác, az éli a maga életét, és magasról tesz ránk. Egyik napról a másikra változott így meg, pedig még csak össze sem vesztünk. Mind ez alatt a másik, most kint él Angliában, és bár itt ez a nagy távolság, még most is elmondhatjuk, hogy a legjobb haverok vagyunk, 20 éves fejjel. Hamarosan haza jön, és akkor lesz ám egy kiadós buli, annyi szent.

Csak azért írtam most ezt le, hogy talán némi tanulságként szolgálhat. Tény és való, hogy mivel az ember társas lény, szüksége van barátokra, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen is az a barát, bár ez csak akkor fog kiderülni, hogy ha már barátok vagytok. Az ember legnagyobb ellensége is, egykoron a barátja volt valamilyen szinten, hiszen másként nem ismerné azt, amelyet nem szeret benne.

Na meg azért az sem kell elfeledni, hogy az ilyen középsulis "összeveszek a legjobb barátnőmmel, mindörökké" dolog, tart vagy 2 hétig, vagy max 1 hónapig. Ha nem is vele, de valakivel tuti össze barátkozol, ne aggódj.

amit leírtál, abból én úgy látom, hogy neked sokkal nagyobb szükséged volt rá, mint őneki rád... és ez egy barátságban nem így megy...

szerencsére módunkban áll többé-kevésbé megválogatni a barátainkat, és úgy látom, hogy te egyszerűen rossz embert választottál barátnak... mert látszólag pont addig kellettél neki, amíg nem talált mást / jobbat

most meg még sütivel se kínál meg, mikor ott állok tőle fél méterre.
biztos nem haragudott meg valamiért rád?

BadGoblin tudod hogy nem tudok fogalmazni
Ahhoz te jobban értesz.

Barátra rátérve. Szép dolog a szerelem de sok a csalódás is. (külön történetet is írok erről) én most végre olyan embert találtam akiben megbízhatok, törődik velem, számíthatok rá bármiben. talán most sikerül, és szerencsém lesz, és nem vesztek el egy értékes embert
Más város. De 26 km se választ el attól minket hogy heti 3szor-4szer találkozzunk (rendes volt, vett vonatbérletet )
rád 4 éve számíthatok kisebb nagyobb koccanásokkal

tényleg rendes tőle, ha vett vonatbérletet. nekem ez a dolog még nem adatott meg. =/
talán örököltem valamelyik felmenőmtől, hisz ***** is jól tud fogalmazni, sőt, ő nagyon jól.
4 év hosszú idő, és még mindig számíthatsz rám, még ha volt 1 nagyon durva összeveszésünk is (bár azt valamilyen szinten meg lehet érteni).

Hát nem tudom.
nem emlékszem hogy csináltam volna valamit ellene. ha nekem elmondott vmit, amiről azt gondolta , hogy rossz döntés volt, nem bántottam érte,nem haragudtam meg rá. :/

vannak nekem még barátnőim. :/ pont most lesz 1 éve hogy ismerem, 1 évvel fiatalabb és hát alig látjuk egymást, ő tőle is eltávolodtam, aztán 5 percre lakunk egymástól. (nem 1 suliba jártunk,csak a 2 általános közel volt egymáshoz)
ő is nagy lelkitárs (volt? ) nem tudok én már semmit. ennyi.
mind1 tényleg. majd meg kell valahogy oldanom.
de néha meg úgy vidulok. és csak ilyen hülyeségektől.de legalább az örömtől csorog a könnyem

ja hát a másik.hanguLatváltások

Hasek nálam nem úgy szokott menni hogy egyik héten majdnem megtépnék egymást másik héten peace van

Hát sulin kívül megtalálom a helyem(nem mindig.) de azért mégis a suliba van legtöbbet a diák(már aki :"D)
osztályba 24 lány van. nem igaz, hogy ennyire reménytelen legyek. :|
de ezt a történetet le kellett írnom, mer már nagyon nyomta a lelkem.

Nahát, az előző postod alapján azt gondoltam, Neked sosem kell szomorkodnod semmi miatt, biztosan mindig vidám vagy. Úgy látszik mégsem fenékig tejfel az élet.
Azért fel a fejjel, nem ám depis leszel egy lány miatt.

Nemtom, nálunk a lányok között sosem voltak igaz barátnők. Mi fiúk mindig bírtunk 1-2-sok haverral és baráttal akiket 10-15 éve is ismertünk már, de a lányok max. 1-2 év után valahogy mindig lekoptak egymásról.

hmmm... ez mennyire igaz...
legalábbis a fiúkra vonatkozó rész biztosan...

azokkal, akiket jóbarátaimnak mondok soha nem veszekedtem, és amióta ismerem őket, azóta jóban vagyunk (pedig akad, akivel ez 14 évet jelent!)... és ezt akárhány fiúval beszélgetek erről, mind csak megerősíteni tudja, hogy a férfibarátságok valahogy nyugodtabbak és tartósabbak

középsuliban kollégista voltam...
a fiú szinten mindenki nagyjából jóban volt mindenkivel, akivel mégse, azt mindenki tudta, és azok vagy nyíltan utálták egymást és/vagy nem foglalkoztak egymással. ha tényleg komoly probléma volt, az is így vagy úgy, de el lett csendben és feltűnés nélkül intézve

a két emeleten, ahol lányok laktak kívülről nézve mindenki nagyon szeretett mindenkit, belülről meg büdös és rohadt az egész... de komolyan... sokat (és hangosan meg látványosan) veszekedtek.
tudok olyan szobáról, ahol a 4 csajból mindegyik utálta a többit, de csak belül... kívülről a legjobb barátnőknek tűntek...

[ Szerkesztve ]

Igen, úgy tesznek, mintha jóban lennének, aztán elmondják a másikat mindenféle ribancnak Így visszatekintve nagyon aranyosak voltak, rengeteget szenvedtek.

Persze koliban mindegy, ott senki sem lát már az iLinkától.

[ Szerkesztve ]

Jó nektek, hogy 38 emberből összekovácsolódott egy csapat, mi 40-en kezdtük, következő év elejére már csak 30-an maradtunk, és az osztályban ilyen 4-5 fős csapatok alakultak ki, a csapatszellem meg szinte nulla, most is farsangon (középsuliba farsang ) a fél osztály csak húzta a száját az előadáson annyira nem érdekelte.

középsulis koleszban azért nem nagyon van Almás iLinka... (legalábbis nálunk elég szigorúan vették az ilyet)

Én annyira szeretnék mindig vidám lenni. =/
Hétvégenként van miért ;) olyan emberrel vagyok aki sokat jelent nekem

" a depresszió gyűlöletet szül..." =/
nem szabad szomorúnak látszani, mert akkor ki akar barátkozni olyan csajjal..

Nálunk a lényeg mindig ilyen kettes, négyes kis bagázsban vannak.
én meg sehol mostanában -.-"

Ja fiúknál tényleg így van. pl nálunk ha itt kinézek pályára, ugyanazok fociznak együtt(nagyjából) akik 3 évvel ezelőtt is

Lányoknál igen. Látszat csal... pl volt most olyan, hogy azt mondta D. hogy megtudná fojtani M.-t, mert r----cnak tartja. Egy héttel később M. ott aludt D-nél érdekes.érdekes.

Rátérve az összetartásra minket ezért megdicsértek avatón mi szurkoltunk a leghangosabban a társunknak akármilyen égő feladatot csinált (meg is nyertük de az mellékes)

Almás iLinka? =o

[ Szerkesztve ]

PatriCía, Én megmondtam (most bebizonyosodott, hogy kockulok... bár én csak tippeltem )

Ismeros story.... . En inkabb maganyos farkas tipus vagyok kb e miatt. Nekem is van baratnom de az egyetem lekoti minden idomet.(sajnos o szinjatszos es sokszor probalnak igy o sem sokat er ra). Megtanultam"legjobb" barat nelkul elni, de neha elovesz a banat, hogy nekem nincs, na ilyenkor keulr elo valami, jo kis horror jatek . Ahogy latom lanyoknal ez kotodes valakihez nagyon jellemzo.

Jólvan kösszi

___________

Hát én mindig szeretnék valakihez kötődni... ki se bírnám úgy, hogy nincsen senki ...
Negyedes nem lennék a helyedben, milyen rossz lehet belegondolva =(

Milyen igazad van

Ezek után már elolvasom a folytatást is!
Ezek a barát dolgok elég nehéz dolgok. Nekem van 3-4 olyan barátom akiket alig látok, talán havonta 3-szor, de mégis ők a legjobbak. Aztán nyárom meg úgyis összejön a banda, jól berúgunk és bulizunk!