UP!

Megkeseredett írás.

Bizonyára rossz helyen laktok. Itt, a sokak által bunkó környezetnek tartott Kőbányán talán ilyen nem fordult volna elő.

1977 szeptember. Istenem, de rég volt. Akkor lettem lakástulajdonos az Újhegyi lakótelepen.
Isten adjon mindenkinek olyan szomszédokat, mint az enyémek. Közvetlen szomszédommal majdnem 35 év alatt egy hang vita sem volt, és a többiekkel sincs problémám.
Ennyit a "bunkó" kőbányaiakról.

Nálunk ilyen nem fordulhat elő. Tapasztalataim szerint bárki cipekedik, azonnal kap segítséget, ha van a közelben életerős lakó.
Az pedig alap, hogy az ajtót megfogják, hogy ki tudjak menni akár teherrel, akár anélkül. Ez persze kölcsönös.

Úgy tűnik, el vagyok kényeztetve.

Anno a Fehérvári úton is kaphattam volna lakást, de mivel ide kötött minden, Kőbányát választottam. Nem bántam meg.
Ez a bunkók törzshelyének titulált kerület egyrészt ifjúságom színhelye, másrészt mint kiderült, segítőkész emberkék lakóhelye.

Mesélhetnék az itteniekről. Ha nem zavarok vele, megteszem.

#2 Vakegérke
Te nagyon szerencsésnek érezheted magad, hogy ilyen jó szomszédaid vannak. Nálunk a házban elég sok...khmmm...maradjunk annyiban, hogy figyelmetlen ember van. Csak egy pár példa, hogy mire gondolok:
Hangosan beszélnek (nagyon)
Este 11-kor még hallom, hogy a szembeszomszéd, aki nem szereti becsukni az ajtót, viszont szeret rádiót hallgatni ordíttatja a Múnlájt Sádó-t.
Szintén 11-kor jön fel a 130 kilós srác, és nem csak trappol felfele, hanem minden egyes lépcsőfokon pattogtatja a kosárlabdát.
Felttünk a harmadikon minden hétvégén jönnek 5-6 éves gyerek, és: ordítanak, trappolnak, ugrálnak. A lépcsőházban is ezek érvényesek.

#3 Thrawn
+1

#4 core2
Szólj a gépháznak!

#5 Vakegérke
Én szívesen olvasgatnám a lakótelepi sztorikat!

"Helló, megfognád az ajtót? Köszi!"

Ennyi. Kéremkapcsolja.

üdv, föccer