Az ilyen dolgok sajnos a legszomorúbbak. Ő a kevésből szó nélkül adta ami neked járt, de vajon 1 gazdag is megtette volna? Lehetséges, hogy még alkudozott volna, sőt fel lett volna háborodva a magasabb összeg miatt. NO COMMENT ...

Néhány napja hallottam, hogy "300 a vége". Ettől többet nem hajlandók adni a felújításért. Ami számomra érthetetlen, hogy egy éves törlesztéssel fizetik ki a gránit síremléket. Vagyis erőn felül költenek rá.

[ Szerkesztve ]

Ezt tapasztaltam én is amikor temetkezési vállalkozásnál dolgoztam. A legcsóróbb emberek voltak a legbőkezűbbek, akik meg 1.5 milliós márvány emlékművet állíttattak még annyit sem mondtak a szertartás után, hogy kösz srácok. Sőt utólag mindig volt valami nyűgjük.

Valószínű, hogy a 25k Ft megerőltető a pénztárcájukhoz viszonyítva.

Lehetséges, hogy ők jobban megcsinálták volna, mert jobb szakemberek "elvileg". De mi van a gyakorlati részével?

Nem jól értelmezted. Nem ez a 300 ezres ügyfél a részletfizetéses, hanem sokan mások. Egyébként a kínai, indiai kődömping óta már mérséklődtek az árak, de azért nem normális, hogy akinek kenyér gondja van, sírkőre vesz fel hitelt. Az persze nem annyira egyértelmű, hogy tehetős kukacos, a szegény pedig szívesebben ad. A szegény emberben erősen munkál a megfelelési kényszer, ezért költ többet, mint amit megengedhet magának. Az általánosítás persze - mint mindenhol - itt is sántít.

Én ugyanezekre a dolgokra gondoltam. Inkább erején felül teljesít, mint beossza azt ami van.