Tim82-nek giganagy pluszpontot javasolnék 
az anyukáknak a játszótéren meg (indekszes hagyomány szerint) süncsaládot 
kurvára felidegesít sokszor az, hogy az emberek sokszor mennyire keresztülnéznek egymáson, észres sem veszik, ha baja van a másiknak.
Sajnos ez van ma..
Neked pedig 1 pirospötty. Viszont a mentők számát írd be a telefonodba. 104. Jah és a tűzoltokat rendoroket is.
Nekem is be van írva nem azert mert nem tudom hanem azért mert pánik helyzetben nem fog eszembe jutni lehet. (Balesetnél leszakadt karnál vérző fejjenél stb.. stb.. ezek láttán azt is elfelejtenem lehet hogy hivnak..persze lehet nem de jobb felkeszulni )
előzőből kifelejtettem:
fél off
104 elsőnek, mentsük ki az embereket
105 ha ki van mentve, oltsuk el a tüzet
107 ha eloltottuk lehet helyszínelni
így nekem egyszerűbb megjegyezni, mint százhat százhét tűzoltó, mentő, rendőr, mentő most melyik is az.
Az a szégyen, hogy én is nagyon sok ilyen helyzettel találkoztam, és a legtöbb ugyanilyen volt: sok szemtanú és egyik sem segít. Amit még észrevettem, hogy ez inkább a nagyvárosokra jellemző, főleg BP. Na itt aztán vért hányhatsz a Móricz közepén 1 millió ember között, azok majd szépen kikerülnek... 
Tim82 gratula 
jol tetted hogy hivtad a mentoket
Sajnos olyan vilagban elunk ahol az emberek nem torodnek egymassal
[ Szerkesztve ]
Hát, van benne baki. 
A mentős nem fog bemenni a tuzbe kimenteni senkit oda a tűzoltó megy. Ettől függetlenül ha igy könyebb megjegyezned a számokat akkkor jegyezd mindegy csak tudd.
A szituaciótol függ kit hivsz először, egyebkent ezek ertesítik egymást. Ergó ha tűz van és ház ég a tűzoltók átszolnak mentőnek és rendőrségnek is. és stb.
Nagy tömegben a legrosszabb rosszul lenni ugyanis érvenyesul a felelősség megoszlás.. (majd hivja valaki a mentőt..aztan a vegen meg senki..)
Pontosan. Ugyanez az én elképzelésem is: valaki rosszul lesz, az emberek meg úgy gondolják, hogy rajtuk kívül még van 100 szemtanú, majd azok közül valaki segít/hívja a mentőt... Nagyon rossz hozzáállás!
Én kétszer kerültem ilyen helyzetbe hogy mentőt kellett hívnom!
(Egyszer egy idősebb bácsi lett rosszul a Fehérvári úti vásár csarnokban, egyszer pedig egy részeg csöves forma emberke hányt vért egy kocsma előtt)
Mindkétszer a 112-t hívtam és a rendőrségre csörgött elsőnek, onnan kapcsoltak.
hát jah... eddig én 2 esetben hívtam a mentősöket (szerintem mindkétszer piás volt a figura), az első esetben mondta is a mentős csaj, hogy már jelezték és úton vannak... második esetben meg az 5. emeletről láttam, hogy 1 figura fekszik a járda mellett úgy, hogy teljesen ki volt tekeredve a lába... páran azért megnézték messziről, amikor arra jártak, de senki nem telefonált... én hívtam a mentősöket, akik ki is jöttek kb 5perc alatt és bevitték az ürgét már a saját lábán... szerintem 1 hívást bárki megengedhet ilyenkor... főleg, hogy ingyenes... én inkább amellett vagyok, hogy telefonáljon be az ember n+1-ediknek ahelyett, hogy ott haljon meg valaki amiatt, hogy senki nem telefonál...
Tim: jól cselekedtél... szerintem én sem hagytam volna szó nélkül, hogy a játszótérről b@sztak segíteni
Azért jó látni, hogy vannak még páran, akik eléggé rátermettek az ilyen helyzetek kezelésére, respect nekik!
A sajnálatos tény sajnos az, hogy a legtöbb ember nem azért nyúl a telefonja után, hogy segítséget hívjon, hanem hogy fényképezhessen... 
nálunk is volt ilyen., kb 8-10 éve.
édesanyám az ablakban dohányzót, mikor látta hogy valaki összeesik
gyorsan telefon mentő, erre a diszpécser hölgy mondta:"biztos csak részeg"
nem voltak hajlandóak kijönni,csak akkor mikor édes anyám felöltözött lement a panelból(5. em) és elment hogy megnézze(ez kb 10perc).
nem volt részeg, valami rohamot kapott, igaz nem emlékezett semmire az úr!
[ Szerkesztve ]
szánalmas hogy idáig fajult az emberiség... és ki tudja, hogy milyen mélyre lehet még süllyedni... 
A közömbösség már régóta tompítja a társadalmat, sajnos nem meglepő, hogy így alakult
Az emberek többsége úgy van vele, hogy ami nem érinti őt magát, azzal foglalkozzon inkább valaki más, úgyis akad egy Teréz Anya mindenhol, aki törődik az elesettekkel...
Nem csalódtam Benned 
Elég nehéz körülírni a véleményemet, hogy ne legyek félreérthető. Maradjunk annyiban, hogy én tovább mentem volna, ha meg még piás is, legközelebb a Duna medréből húzzák ki, ha rajtam múlik. Viszont amikor egy kutyus tetemét kirakták egy sarokra és másnap egy macsek is mellé került és a rendőr droidnak nehezére esett kapcsoltatni a menhelyet, akkor biza felkaptam a telefont és beszóltam. Nem a tetemek zavartak, egészségemet sem féltem holmi hullamérgek ide-oda, csak sajnáltam őket. Az embereket valahogy nem akaródzik mostanság. Biztos bennem van a hiba. Bár szerintem meg nem.
Ennyire futja nekünk. Nekünk az utcánkban nyáron abban a nagy hőségben egy idős bácsi biciklizett haza. Apám éppen akkor ment be az irodájába (ő is nagy biciklis) és látta ahogy elesik, de nem volt piás vagy ilyesmi, csak szimplán idős volt és a hőség betett neki. Szóval összeesett, és apa megállt, hívta a mentőket. A többi járókelő az utcában nem csinált semmit. Sőt, mivel nincs bicikliút, ugye a bácsi nem a járdán, hanem az út szélén tekert, és az autósok szó szerint elhajtottak mellette.
Neked meg hatalmas riszpekt, tegyünk a közöny ellen, nem kell a többi szintjére lesüllyedni, őrizzük csak meg emberségünket!
Milyen jó, hogy vidéken élek, emberek közt, nem Pesten, állatok között...!
Phobos: Nem, nem vagy félreérthető...
[ Szerkesztve ]
Maximális tiszteletem.
Egyszer én is futottam bele ilyen elesett bácsiba és bár felajánlottam segítségemet, nem igényelt ápolást, mert elég hamar kiderült, hogy másik dimenzióba van, úgy be volt b@szva. 
Hasonszőrű élményem nekem is volt, csak ott én voltam rosszul.
Buszon állva éreztem, hogy esik a vérnyomásom, kezdett zsibbadni a karom, amivel kapaszkodtam. Korábban egyéb okokból volt már 2 KO ájulásom, ismerős volt az érzés. Nem akartam kiszolgáltatni magam, és ott helyben elfeküdtem a busz padlóján, lábamat feltettem a kapaszkodóra, amolyan rögtönzött sokk-fektetés gyanánt.
Így utaztam 15km-t (kb 45perc). A busz padlóján fekve, lábaimmal az egek felé, és a kutyát nem érdekelte, hogy mi bajom. Nem voltam koszos, átlagos diák kinézetem volt, kétkantáros táskával.
Lehet pont az hiányzott nekik az ingerküszöbhöz, hogy elvágódjak a buszban, de nem kockáztattam a kontrollálatlan esést, mert legutóbbi ájulásomnál liftben voltam biciklivel, és bizony alatta tértem magamhoz, ami nem volt kellemes...
Szóval tény. Nem törődünk egymással.
Miközben a mentőbe kísérték a szerencsétlent, egy anyuka méltóztatott odajönni a játszótérről, és megkérdezni, hogy "Mi a baj, rosszul van a bácsi? Merthogy láttuk itt összeesni, meg markolászni a kerítést!".
ANYÁD! 
többet nem mondhatok
Köszönöm mindenkinek! Kicsit el is feledkeztem az írásról, vasárnap írtam, még eléggé az élmény hatása alatt, nem vártam, hogy ilyen hamar megjelenik. ![;]](/dl/s/v1.gif)
Nem az a lényeg, hogy én megtettem azt az alapvető dolgot, hogy felhívtam ingyér' a mentőket, kivártam azt a 10 percet, amíg kiért stb., hanem hogy előttem harmincegynéhány ember nem tette meg. Ezen egy kicsit még mindig ki vagyok akadva.
És hát a kérdés továbbra is áll: ha én nem változtatok útvonalat, a bácsi ott fekszik, amíg magához nem tér annyira, hogy fel tudjon állni és továbbmenni, vagy amíg meg nem hal? Még mindig morfondírozok rajta, és szomorú, de arra jutok, hogy valószínűleg igen.
[ Szerkesztve ]
ez így van. ez a magyar mentalitás, van egy ismerősöm, ő nem így tett.
látta hogy 5en belekötnek egy téren egy lányba.
ő odament, mert nem bírta végignézni az egészet, lek...t 1-2 az embereknek, de mivel biciklivel volt legurították az aluljáróba (kb 15m-t gurult a biciklivel) és hogy a végén koppant a feje a betonon, elkezdett ömleni belőle a vér, de már nem vette észre, mert ájult volt.
másnap reggel(!!!!!!!) hívta az első arra tévedő ember a mentőket.
mennyi volt az esélye, hogy elvérzik? -.-"
ez kéremszépen a magyar mentalitás.
és nem hiszem, hogy 1 vagy 2 ember ment el ott (móricz)
szal erről ennyit
az írással kapcsolatban, velem is megesett ilyen, igaz nem pont így.
az anyák meg neveljék csak a kölkeiket így. szép kis mentalitás lesz ebből
Sajnos ilyen világban élünk. Ám ahogy Bubu is mondta: Nem csalódtam benned. Ha mindenkiben csak ennyi empátia lenne, mint benned, egészen más lenne ez a világ.
Tisztelettel, de vitába szállnék veled.
Nem élünk "ilyen" világban. Ez - már elnézést - egy, az emberek által arra alkalmazott mantra, hogy igazolják mindazt a rosszat, amin nem mernek változtatni, szóval általában önigazolásként és önfelmentésként használják ezt a kifejezést. (Tudom, hogy Te nem.)
Ez sajnos igy mukodik, foleg otthon
Nem egy csunya videot lattam, amit most nem reszleteznek, es az emberek magasrol lesz@rtak, es nagy ivben elkerultek a helyszint. Gusztustalan
Nem mernek segíteni.
Tele van a hírek trükkös rablásokról és rablógyilkosságokról.
2x meg kell gondolni, ki segít kinek.
Sajnos ilyen világ ez.
Ez annyira hasznos, hogy leírom még egyszer:
104 elsőnek, mentsük ki az embereket
105 ha ki van mentve, oltsuk el a tüzet
107 ha eloltottuk lehet helyszínelni
Lehet még hívni a 112-t, ami a központi segélykérő szám. Azonban mire az ott ülő diszpécser kiszedi belőled, hogy hol és mi történt, majd eldönti, hogy kiket kell riasztania, addig jó esetben már elindulhat a közvetlenül elért mentő.
ennyit az emberekről. a közömbös szemtanúk is járhatnának így, megérdemelnék.
(#18) VIC20: nem értek veled egyet. az állatok sokkal értelmesebbek mint az átlag ember.
Nem látom be, hogy egy földön fekvő, öntudatlan embernek való segítségnyújtáson mit kell kétszer meggondolni. És azt sem látom be, hogy "ilyen világ ez". Mint lejjebb írtam, ezt a legtöbb ember önfelmentő mantraként mondogatja, igazolva magát, amiért nem mer az "ilyen világ" ellenében cselekedni.
Ezt az egész írást pont azért követtem el, hogy e mantramondogatás helyett elgondolkodtassak - hogy aki olvassa és legközelebb hasonló helyzetet lát, aszerint cselekedjen, hogy nem "ilyen világ" van. Vagyis tegye meg, amit emberségéből megtehet (és amit igazából, ha embernek akarja magát tartani, a szó pozitív értelmében, meg is kellene tennie).
(Félreértés ne essék, nem veled vitatkozom, csak a hsz.-edben mondottakra reagálok. )
[ Szerkesztve ]
Nekem eddig nem volt ilyen rossz tapasztalatom, mindig volt segítség ott, ahol szükség volt rá.
Néha látok embereket beesni a bicikli közé, vagy a lépcsőn feküdni, de tudom hogy pár óra múlva semmi baja nem lesz, mert kimegy a szesz a fejből. Tudom, mert már személy szerint felismerem őket, nem olyan nagy ez a város.
így már én is segítettem fel egy öreget... de szerencsére ő csak ittas volt! elkisértem a lépcsőházig, nem győzte köszöngetni! de olyan jó érzéssel töltött el hogy segíhettem, még ha részeg is volt... 
Nem lehet elégszer kihangsúlyozni azt, hogy földön fekvő emberhez mindenképpen oda kell menni, nem szabad elmenni mellette azzal a felkiáltással, hogy "á úgyis részeg". Nekem pl. nagyon nagy félelmem az, hogyha édesapám neadjisten rosszul lesz az utcán (túl az n+1-edik szívrohamán), nem fog neki segíteni senki...
Nekem egy ilyen sztorim van: a Margit hídnál szálltam le a HÉV-ről, kb. 2 éve nyáron. Látom, hogy egy jólszituált fiatal, 20 év körüli srác félig ül, félig fekszik a fal mellett. Egy másik utastárssal összenéztünk, majd ketten jól megráztuk a srácot. Egy darabig nem reagált, már vettem elő a telefonom, hogy na ebből mentő lesz, mire egyszer csak magához tért, felpattant, és se szó se beszéd elment Legalább nem volt komoly baja a srácnak
A sorrend inkább így néz ki:
107 - Biztosítsuk a helyszínt, hogy ne legyen nagyobb baj.
105 - Technikai mentés, sbesültek kiszabadítása.
104 - Sebesültek ellátása.
[ Szerkesztve ]
Jó, hogy vannak még normális emberek! Sajnos ilyennel és olyannal is találkozni.
A Névmisztika című írásomban szerepel egy hasonló eset, ahol a férjemmel segítettünk egy sérültnek, a sok-sok közömbös ember között, akik elmentek mellette, holott vérzett is.
De a Brutális állat II.-ben viszont a lányom megtámadásakor, senki sem segített, amikor vérző fejjel feküdtek a járdaszigeten.
Sajnos az emberek teljesen közömbösek egymás iránt. Elferdült világban élünk, egymást használják az emberek és a tárgyakat imádják, pedig ennek fordítva kellene lenni.
A nagylányom egy balesetnél segített így, megvárta, amíg a mentők kiérnek, addig bátorította a nénit, akit elütött egy autó.
Volt egészségügyi ismerete is, így nem nagyon engedte mozogni, stb.
Milyen érdekes, két év múlva az orvosi rendelőben beszélgettem egy nővel, aki elmesélte, hogy balesete volt, stb. stb.
Elmondtam, hogy a lányom is látott egy hasonló balesetet, ahol segített. Kiderült, hogy a helyszín és az időpont egyezik. Az idős hölgy könnyes szemmel mesélte, hogy amikor kinyitotta a szemét, azt hitte,hogy egy angyal hajol fölé, a szép szőke göndör hajával.
Ő volt a lányom! Büszke vagyok rá és Rád is!
Abba lehet fejezni az "ez magyar mentalitás"-os szövegeket. Szerte a világon lehet olvasni róla, hogy a metrón múmiát találnak, meg csontvázakat lakásokban, stb. Ez nem magyar, hanem ún. "modern" mentalitás. Egyszerűen minél több van valamiből, annál kevésbé veszünk tudomást róla. Ha van egy birkád, szalagot kötsz a nyakára, meg csengőt, és a nevén szólítod, ha elüti egy autó, akkor világfájdalmad támad, és rituális körülmények között földeled el a kerted végében, a helyet gondosan megjelölve. Ha van 800 birkád egy nyájban, és egyet elüt az autó, akkor megvonod a vállad, és azt mondod, hogy "maradt még ippen ölég", és aznap birkapörköltet vacsorázol.
Ugynaígy, ha egy lakatlan szigeten vagytok ketten, biztos, hogy általában érdekel, hogy mi van a másikkal. Ha kétmillióan vagytok egy városban, egy idő után immunis leszel az emberekre. Nyilván ettől még egy minimumszintet hozni lehetne, de a városi ember olyan fokú elbutuláson esik át, hogy az fájdalmas, és - ritka kivételektől eltekintve - visszafordíthatatlan.
Én legalábbis sehol nem írtam, hogy ez jellegzetesen magyar jelenség, nem is ezt a következtetést vontam le.
+1, nekem is kicsit elegem van már a folyamatos "magyar mentalitás", meg " szar Magyaroroszág, szar magyarok" rigmusokból.
Általánosságban beszéltem.
[ Szerkesztve ]
Köszi, hogy feltetted a sztoridat, és jól tetted, hogy kiosztottad a valóságról a puhatestű szülőt. (Bár az irodalmisággal lehet nem értenék egyet, de ott és akkor elnéztem volna. 
) Amúgy szerintem annyira nem elveszett még az átlag pesti sem, csak annyi elfekvő alkeszt látni pesten padon, sarokban útfélen. Illetve még szipus gubbasztó fiatalokat, vagy akik próbálnak felállni és tántorogni, hogy megszokták a budapestiek, így már a fejükben meghozzák a döntést, hogy ez is csak egy függő vagy rosszul lett valamiért, így ha felmérésük szerint az előbbi, akkor már megtartják a távolságot. Azért belátom én sem vagyok annyira szociális, hogy minden alkeszhez odamenjek segíteni.
Durva, milyen dolgok megesnek manapság. Volt már rá példa hogy cukorbeteg embert alkoholistának néztek(ugyanis hasonlóak a tünetek), és nem nagyon hívott senki se mentőt.
a kutyasz*r tartotta életben, akár hagyhattad is volna
tudom, hogy két és fél éves, de azért csak beírom:
nem 104,105,107, hanem 112, általános össz-európai segélyhívó szám.
miért 112 és miért nem a többi:
- mert ott egy helyen fogadják az összes szervezet hívásait (egyébként is oda megy minden először) és tudják, kiket kell küldeni
- mert ez európai, nem magyar
- mert ezt BÁRMILYEN áram alatt levő telóról hívni lehet!!! mindenről. nem kell foglalkozni vele, hogy van-e billentyűzetzár, mert a telók szabvány szerint a 112 tárcsázásakor kioldják. nem kell foglalkozni vele, hogy van-e benne simkártya, mert ez általános vészhívásnak számít és sim nélkül is kimegy a hívás.
tehát nem kell agyonbonyolítani az életet, főleg vészhelyzetben vagy pánikban, hanem 112 és kész.
Tudom már régi téma, de ez velem is megesett.
Egyszer rosszul lettem az Oktogonon délelőtt, munkába menet a szívem miatt. Majdnem egy órát feküdtem egy padon görcsben, mire egy olasz(!) apuka odajött a pár éves kisfiával... Ráadásul előtte még az ott lévő gyrososba is bementem egy üveg hűtött vízért, mert nyár volt, 40 fok...
