a horror-ingerküszöböm meglehetősen alacsony, vagyis messziről kerülöm az összes darabolós és horror játékot és filmet (akik az emberi százlábú, groteszk és a fűrész c. opuszokat kiötlötték, felkerültek az "egyszer az életben tarkónbaszom egy szívlapáttal" listámra)
viszont van egy játék, amit a neve kötelezett a végigjátszásra, ez pedig a Doom3. azt is csak úgy tudtam végigjátszani, hogy szigorúan nappal, és végig szólt a Winamp, hogy elnyomja a "creepy" hangokat.
[ Szerkesztve ]
Én a System Shock 2-től paráztam legutoljára. Főleg a hangoktól. Amikor megyek a folyosón, alig van életem (lőszerem meg nuku, csavarkulcs rulz!), és akkor hallom a zombik hangját. Belépek a sarkon, egy torony kiszúr, futnák visszafele, másik sarkon zombique. Akkor játszottam utoljára parázós játékkal.
"Alapjában véve nem hosszú a játék, de érzem, hogy ilyen 20 perces turnusokban fogom végigvinni, mert egyszerre tovább nem tudok játszani."
Hehe, én a Dead Space 1-gyel és a 2-vel is tudtam egyhuzamban több órát is játszani (pl az 1-et másfél nap alatt végig is vittem ![;]](/dl/s/v1.gif)
), este, nagy hangerőn. Párszor megijedtem, a hangulat parás volt, de élveztem.
Én a Doom 3-at éjjel/hajnalban, fapofával nyomtam végig. Néha elmosolyodtam, amikor túlzottan ugyanúgy néztek ki a zombik. 
Eztán egyszer a suliban játszottam, akkor többen néztük a grafika miatt, és annál a résznél, mikor egy mutáns kutya nem bír bejönni a vasajtón és pár másodperccel később beugrik oldalról, csomóan szabályosan hátrahőköltek. Nekem felfutott a fél szemöldököm.
Szóval a horrorgémek nem nekem valók. 
Jólvanna, nyuszi vagyok, na és? 
Én nem szeretek parázni, pont azért, mert tudom mennyire parás tudok lenni még az ilyenektől is, de mégis játszom velük valamiért. Lehet adrenalin junkie vagyok vagy nem tudom 
Doom 3 egyik legparásabb rész, amire emlékszem: Szűk folyosó... amikor a közepére érsz lekapcsolnak szép sorban a lámpák. Hangokat hallasz, valaki hörög és közelít. Ugye ha fegyver van nálad nem látsz semmit, elő kell venni a zseblámpát. De ha előveszed nem tudsz lőni. Szóval előkapom a lámpát és pont a képébe világítok valami zombinak. Beparázok, elkezdem kapkodni ide-oda az egeret, majd nagy nehezen átváltok a fegyverre és lövöldözök össze-vissza. Közben hátrálok és ott is hörög valami. Hát ott kicsit készen voltam
(#7) Nordic: Jáj tényleg... ez a szellőzős rész még nekem is rémlik. Hasonló reakcióm volt rá nekem is. Lőni, amíg 100-as alá nem lassul a pulzusom 
[ Szerkesztve ]
Sakjnos egyre kevesebb az ilyen játék, pedig igény szerintem lenne rá. Az utolsó 3 ilyen amihez szerencsém volt és jó is volt az a Dead Space 1-2, meg a FEAR első része(a második már egy kalap molylepke). Mondjuk annak idején én is hasonló módon reagáltam a FEAR ijesztgetős részeire(pl mikor mászkáltam egy szellőzőbe, erre előttem a kis Alma kirúgta a szellőző oldalát, és elkezdett felém mászni, majd mikor elém ért eltűnt - na akkor 3 tár bánta, mire megnyugodtam ).
#8 Crystalheart: Nem tudtad, hogy a rendőrök hülyék?
[ Szerkesztve ]
Én az ilyen részeken azért voltam ki, mert hogy ilyen tré gagyi barom hogy lehet a fószer, hogy ha fél kezében lámpa van, a másikban miért olyan nehéz egy pisztolyt tartani, a rendőröknek megy...
A Doom 3-mal konkrétan nem mertem játszani. A Dead Space-t végigvittem, de én is csak fél órás adagokban bírtam, túl sok volt az izgalom. Előfordult, hogy ijedtemben eldobtam az egeret...
Én nem játszom ilyenekkel !! Inkább horror filmet nézek, nekem az is pont elég.
Bár kipróbálnám a The Thing nevű gémet, de azt is csak azért, mert a film nekem nagyon bejött .
fogjuk inkább úgy föl, hogy te vagy jégből
Én játszottam anno a The Thing gémmel, az is eléggé odavágott akkoriban. (A film se rossz egyébként).
A horror filmek meg külön sztori. Azok közül van, amelyiken csak röhögök, van amelyiket meg csak lámpafény mellett merem megnézni és inkább társasággal Az Átok első részénél voltam nagyon para, főleg hogy azt is hajnalban kezdtem el nézni fülessel. Az lett a vége, hogy az első 10 perc után felkapcsoltam a lámpát és a füles helyett noti hangszórón hallgattam tovább.
Az meg külön örömmel tölt el, hogy mások is képesek így ráparázni a dolgokra
Hogy utálom a horrort Filmbe is, játékba is. Legutoljára a Singularitynél ugrottam fel egyszer amikor egy halottnak hitt valami kiugrott elém. Azt még végigvittem, de a DS2-t feladtam az első mentési pontnál
ss2 nagyon jó volt 
de szerettem még a régi resident evil-eket (most ps2-n a code veronica-t fogom végigvinni, mert kimaradt eddig) és a kedvencem a régi avp volt: újratermelődő dögök, istentelenül jó zene+hangok és a mentés hiánya felnyomta rendesen az adrenalint... szerintem azóta sem tudtak ilyen hangulatos játékot csinálni... a doom3 nekem inkább a hentelésről szólt, talán a fear volt még parásabb játék... (dead space-el nem nagyon játszottam, mert attól a tps kameranézettől "rosszul voltam")
#17: ehhez képest szerintem, ha a régi polgárőrigazolványomat felmutattam volna egy alien-nek/zombinak, az sikítva menekült volna rengeteg horrort néztem már tizenéves koromban is és gyakran volt, hogy korom sötétben sétáltam 5-10km-eket egyedül... valahogy megtanultam, hogy fölösleges félni 
[ Szerkesztve ]
Viccelsz, ilyen fejjel ciki lenne holmi Doom-okon ijedezni.
Legszebb öröm a káröröm, mi?!
Egyébként a Thinget pont nálad néztem akció közben anno, szerintem nekem az most is odavágna, grafikájától függetlenül
más:... nem igazán ijesztő, de roppant kellemetlen volt számomra pl. mikor Serious Sammel nagy nyugisan flangálok a réten, és hirtelen a hátam mögött felbukkannak a láncfűrészes tökfejűek... brrrrm brrrrm (és szaladnak is )
meg a half life 2-ben volt a Ravenholm nevű város? az se semmi szerintem, de igen bevallom én parás vagyok .
Mondták már, hogy hasonlítasz a Prey főhősére?
Kérdés: Tudja valaki mi volt annak a régi horrorjátéknak a címe, ami egy börtönben játszódott és abban is ilyen gyors, pálcikalábú és kezű lényeket kellett hentelni? Ha jól rémlik az is TPS volt és két rész készült belőle. Anno ettől is sikítófrászt kaptam, de ettől eltekintve nagyon tetszett.
(#18) Racze: Tényleg, a HL2 Ravenholm se volt semmi. Szerintem elkezdem összeírogatni a cikkbe a legijesztőbb játékokat és részeket, amik itt felmerülnek
(#20) Lenry: Ááá köszönöm, ez volt az, megnézem megvan-e még itthon, ha nincs, akkor beújítom.
[ Szerkesztve ]
a koromsötétben sétálástól nekem sincs bajom, tudom, hogy nem fog rám ugrani egy zombi. a Doom3-ban ugyanez nem igaz
(#19) The DJ The Suffering. Gamestar teljes játék volt, van is belőle egy eladó példányom 
(ez itt a reklám helye volt )
[ Szerkesztve ]
Most azért mert hosszú a hajam, könyvséróm van és a Gilbert-kór miatt sárga a bőröm, meg mert Winnetounak becéztek középsuliban, minek hatására inkább hagytam megnőni az arcszőrzetemet? 
Most csak ezért?
jah, csak sokan azért félnek a filmek/játékok miatt, mert azt hiszik, hogy a valóságban is bekövetkezhet ugyanaz... a valóságban azért nagyobb oka lehetne az embernek a félelemre, mint egy játékban, mert nincs "load" gomb 
nekem inkább csak meglepetéseket okoztak a dögök a játékban, minthogy féljek... azt meg szeretem filmekben/játékokban is, ha vannak meglepetések
Hát nemis tudom.
Már jópár éve kerülöm én is az ilyen játékokat. Sajnos nagyon beletudom magam élni. Így könnyen parázok 1-1 ilyen játéknál.
Hogy melyik volt a legparásabb azt nemtudom. Talán AVP.
Amire viszont tisztán emlékszem az a Bioshock első része... Annak is a legeleje.
Amikor megyek le a liften, szól a hangulatos zene, bemutatják a storyt, majd leérek az aljára és egyből valamilyen mutáns szörny fogad, ha jólemlékszem végigkarmolja a fülkét majd eltűnik.
Én meg kilépek a liftből, a helyiség romokban, korom sötétvan, egy deka fegyverem sincsen és az a lény ott van valahol kint. Ahogy továbbmentem már hallani lehetett a hangját.... Na én ott léptem ki
Én a F.E.A.R-re szavazok, az alapjátékra, de a kiegészítők sem utolsók. A második részhez még nem volt szerencsém, talán majd egyszer...Igazán parázós volt, főleg az "Almás" jelenetek.
Jaj nekem, ki ne felejtsem kedvenc csapatomat, a Frictional Games-t, és az általuk alkotott Penumbrát (tech-demo, első, második rész, a harmadik annyira nem), és az Amnesia: The Dark Descent című csodát (Thome kolléga mindkettőről videó végigjátszást készített, aki nem ismeri, megnézheti) Ezt beírhatod a listába, igazi túlélő horror a javából.
Mijazhogynincsmégalistán? Amnesia: The Dark Descent
Ez aztán abszolút fosatott.
Szerk: Samus megelőzött...
Dead Spacen viszont nem tudtam parázni, mindig tudtam nagyjából, hogy mikor mi fog történni...
(#24) Samus: Amnesia még nincs befejezve, egyszer már végigjátszottam, de annyira parás számomra, hogy nincs sok kedvem mégegyszer hozzá...
[ Szerkesztve ]
Az is meglepetésnek számít, amikor a labirintusos flash játék végén bevillan egy rémalak, és mellé az éktelen üvöltés? Szerintem ez a legnagyobb kib****s, amit valaki ki tud találni. Csomó videót láttam, ahogy kisgyerekeket vettek fel "játék" közben... nem is csodálkozom, hogy egynémelyik szorongó lesz ettől 
.
A Penumbrához pont Thome videói miatt kaptam kedvet és az volt az első játék, amit végigvittem a gépújítást követően. Ez más téren paráztat, mint mondjuk a Dead Space, ellenfél sincs benne annyi, sőt, alig találkozunk velük, de pont emiatt válik ijesztővé az egész.
A Dark Descentet is tervbe vettem, de a videók alapján lehet kevés lennék hozzá, mert az még komolyabb szinten űzi a paráztatást.
(#26) Racze: Ne is mondd... sose felejtem el, amikor épp örülni kezdtem volna, hogy sikerült megcsinálni a 4. pályát és akkor hirtelen sátáni kacaj és démoni fej. Sajnos a hangfalam is jó hangosra volt tekerve, számítani se számítottam semmire, koncentráltam is, mint a hülye, bele voltam bújva a monitorba és aztán jöhetett a szívritmuszavar. 
[ Szerkesztve ]
Az Amnesiahoz már kevésnek tartom ismét magam, mert ott nincs olyan, hogy elszaladsz a szörny elől, az gyorsabb nálad.
Szerk: Mondjuk még a Feartól parázok, a rohadt ijesztgetős stílusa miatt.
Azt (az ijesztgetést) sokkal kevésbé bírom, mint az állandó nyomasztást.
[ Szerkesztve ]
pialtam, de ha horror game a penumbran kivul akkor clive barkesrs undying
nalam pont forditva a penumbra allando nyomaszto hangulata... az jo
Ezt az Undying-ot annyian emlegettél már és annyi helyen olvastam róla, hogy egyszer ki kell próbálnom.
Ráguglizok majd és tüzetesebben megnézem miről is van szó.
Amnesia: The Dark Descent
Egyértelműen a világ legijesztőbb legfélelmetesebb játéka!
Gregory atya viszont jó arc!
Alone in the dark senkinek? Mondjuk elég kicsi voltam, amikor az egyet toltuk, de beszartam rajta. A DOOM 3 óta van az, hogy belelövök mindenbe ("hulla"), és csak utána megyek oda megnézni, hogy van-e loot !
A Singularity ütős, nekem az nagyon bejött. A másik amitől meghűlhet az emberben a sz*r, az a Stalker Call of Pripyat (természetesen este, fejhallgatóval). Eldobod az egeret minden kis nesz hallatán!
igen, a STALKER-rel egyetértek, vannak benne parás részek, általában amikor sötét van és eléggé elhagyatott a környék meg lenn a laborokban utána fellélegzek, ha visszatérek a felszínre, emberek közé
X18, mi? Még a SoC-ban. Ott kisültek az idegeim...
Meg amikor leesnek a tárgyak...
[ Szerkesztve ]
jah hát az alap dolog, hogy semmiben nem bízunk, amibe nem lőttünk bele legalább háromszor
egyébként a parás játékokban az idegesít, amikor fizika bug miatt maguktól zörögnek a tárgyak FEAR-ben volt ilyen pl sokszor, hogy mentem és megijedtem egy hangtól, aztán kiderült hogy valami tárgy kezdett el idióta mozgásba valami bug miatt
Olyankor olyan jót szoktam röhögni...
Egy csomó játék van amivel szívesen játszanék, mert csodálatos grafikája van, ill. a sztori is bejövős, de nem szeretek ijedezni, így nekem ezek kimaradnak. 
Már a Medal of Honor németjei is elég ijesztően tudnak ráugrani az emberre hátulról, nekem néha az is elég volt..
Egy csomó játék van amivel szívesen játszanék, mert csodálatos grafikája van, ill. a sztori is bejövős, de nem szeretek ijedezni, így nekem ezek kimaradnak.
Már a Medal of Honor németjei is elég ijesztően tudnak ráugrani az emberre hátulról, nekem néha az is elég volt..
Még egy, így, munka után. Csodálkozom, hogy senkinek nem jutott még eszébe. Condemned: Criminal Origins
régi resident evilek (1-2-3 + CVX)
HL2 ravenholm, normal nehézségin, csak gravity gunnal (steam ad érte achit!)
[ Szerkesztve ]
Még egy, amit szívesen játszanék (első 15-20 percet végigszenvedtem), de nem bírom mert szar az optimalizálás. (The Way It's Meant to be Played... )
Az pedig a: Cryostasis.
Megmértem a vérnyomásomat, olyan 80/60 körülire jött ki mindig. Igazi hidegvér. Ha erre jön még egy kis adrenalin, még mindig alacsony, szóval nem csoda, ha nehezen parázok.
meg még a Shadow of Chernobylban az első találkozás a Bloodsuckerrel lent a csatornában én ott felugrottam a székből. eszméletlen atmoszférája volt annak a játéknak.
más:
Rebellion féle Alien vs Predator valaki? az onehitkill alienekkel?
FEAR szerintem annyira nem volt veszélyes, mondjuk inkább amiatt, mert ami vérzett, azt shotgunnal ki lehetett nyírni, ami meg nem vérzett, az történeti okokból (a játék végigvihető kell, hogy legyen) úgyse tudta a főhőst bántani. volt is meglepetés, amikor egyszer nem pazaroltam a kislányra a golyót, közelért, aztán gameover másik meg, hogy legnehezebb fokozaton is relatíve könnyű volt. FEAR2 meg még annál is könnyebb volt.
Doom3ban engem inkább a gyerekhangon síró démonok idegeltek ki.
