Én szeretem magamat adni, bár talán (sőt, biztosan) túlságosan könnyen megbízok más emberekben... jártam már pórul miatta, nem egyszer.
Ha úgy is tűnhet egyeseknek (irl), hogy színészkedek, az mindig belülről jön, sosincs mögötte szándékosság... kivétel lehet ez alól az udvarlás, de az is csak rövid távon működik.

Én is szeretem magam adni, de...
Tudod vannak olyan pillanatok, mikor az ember leír valamit, és az önálló életre kel, netán mást magyaráznak bele mások, akik ezáltal kialakítanak rólad egy képet, aki valójában nem is te vagy. És ez szimplán lehet akár egy hsz. alapján is.

igen, itt a fórumon is érzem, hogy van, aki teljesen más képet alakított ki szerintem rólam, mint aki vagyok... néha úgy is érzem, hogy jó lenne ilyenkor leülni személyesen és mondjuk 1 üveg bor mellett elbeszélgetni, hogy minden a helyére kerüljön... szerintem hasonlóan megváltozhatna a vélemény, mint kristóf esetében... nem tagadom, hogy én is kellemesen csalódtam benne... de azt továbbra sem tudom megérteni, hogy hagyhatja az ember, hogy ennyire másnak mutassák be a képernyőn keresztül...

a megjátszáshoz meg annyit fűznék hozzá, hogy ismerős körben is több ember van, akit kedvelek, mert emberileg nagyon rendesek, de megjátsszák magukat bizonyos dolgokban... átlátom azért a helyzetet és tudom, miért teszik... meg is értem őket... általában leplezésre használják a dolgot... pl. egyikük nőzik ész nélkül, mégis belül sokkal gyengébb, mint hinné az ember... "kemény nőcsábásznak" akar látszani, belül mégis egy szerencsétlen romantikus (mint én), aki képes sokáig szenvedni 1-1 nő miatt adott esetekben...
másikuknak pedig szerintem az önbecsülése nincs teljesen rendben, ezért vetít időnként és sokkal többnek akarja mutatni magát... holott szerintem ez is felesleges, mert aki nem ismeri, így azonnal negatív véleménnyel lehet róla a "stílusa" miatt...

"Node térjünk vissza kicsit ehhez a kinek látszol témához."

Látszat, elvárás, csalódás.
Sok kedves hívást, meghívást kaptam ittlétem alatt, többek közt a teaerdő találkákra is. Négyszemközti invitálás is volt nem is egy.
Nem álltam kötélnek. Nem is fogok.
Véleményt alkotunk egymásról pusztán megszólalások, nick, avatar alapján. Él bennünk egy kép a másikról, benne pedig él egy kép rólunk.
Mint a kiszúrt lufi, úgy ereszt le, ha személyesen találkozunk.
Soha többé nem fogom átélni.

Nem játszottam soha szerepet, és a NET jótékony burkában vagyok a legőszintébb. Ilyen nyílt nem tudok lenni a valóságos életben, egyszerűen nem hagyják.

Sajnálom, hogy így érzed, nagyon kellemesek voltak ezek a találkozások pedig.

én ugyanolyan kötöszködő barom vagyok való életben is és fórumokon

[ Szerkesztve ]

Hát azt a bizonyos valakit eléggé tudom sajnálni hogy ekkora nulla az élete hogy ilyenekben éli ki magát...
Én meg úgy vagyok vele hogy nem igazán izgat milyen kép alakul ki rólam a fórumon (persze azért megpróbálok mindig polkorrekten fogalmazni és kerülni a flame-et), irl. úgy is 2-3 ember ismer csak innen, és ők meg úgyis hamarabb ismertek mint hogy elkezdtünk volna fórumozni...

[link]

Ez jó.

A cikk írójának mondom hogy ezért a cikkért ma érdemes volt felkelni, mert nagyon jó téma az amit feszeget.
mephi hozzászólásához: Nagyon magamra ismertem abból amit leírtál, a csajozás dologhoz.
Volt egy lány az életemben nem rég, ő volt az első igazi nő az életemben, sosem lett volna önbizalmam egy ilyen nőhöz, de mégis megfogta őt bennem valami, aztán mellette mintha átváltoztam volna, csipkelődtem vele a szavaimmal, mondhatni kijött belőlem az "állat", és azt hittem az ilyen csajoknak bejön, és észre sem vettem, hogy hogy átváltoztam mellette, és ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban eltávolodtunk egymástól, és befuccsolt a kapcsolat. Aztán visszagondoltam hogy ki voltam a kapcsolat elején, és ki lett belőlem a végére...hát meglepődtem, hogy milyen sokat változtam a rossz irányba, és lehet ő azt a kicsit romantikus, csendes énemet szerette, nem pedig azt amire talán azt mondják hogy "férfias", bár lehet a bunkó nem egyenlő a férfiassal minden esetben.

Azóta pedig úgy érzem egyáltalán nem tudom magamat adni, valahogy mindig előjön belőlem a bunkó gyerek, és ez nem túl jó, bár lehet az idő majd megoldja ezt..

én tulajdonképpen olyan vagyok a fórumon, mint a való életben. annyi a különbség, hogy nagyon néha magamban tartom azt a véleményt, amit itt simán kiírok, mert nem kell hozzá a pofámat adni.

én voltam elég sok cset/fórum elég sok talián utóbbi 10 évben (gyaloglo/gyor, diablo.hu, kékmadár), lettek onnan barátaim. sőt, még egyik barátnőmmel is egy ilyen találkozón ismerkedtem meg. csalódás nekem nem nagyon volt, bár sose elvárásokkal mentem. a második kettő meg inkább "szakmai" (diablo2/zene) volt, ott meg a hozzáállás a hozzászólásokon keresztül remekül látszott.

"Ilyen nyílt nem tudok lenni a valóságos életben, egyszerűen nem hagyják."
sajnálom, hogy így érzed.

más, magához az íráshoz: társaságban nagyszájú, kettesben kenyérre kenhető (máramikor) barátnőm volt, meg annak az ellentéte is: a társaságban két szót se szóló aranyos lány, kettesben néha aranyosan előadott éjfekete humorral. maguk idejében imádtam mindkettőt. baráti kröben is vannak ilyenek: egyik barátom egyik oldalára egy 20x20as Eschert tetováltatott, másikra a P?=NP bizonyításának egy részletét akarja rakni, hasonló méretben. egyébként egy nagyon jó ember, mellesleg phdzik jelenleg.

a burok meg... nem kell mindig a mélybe látni. sose lehet tudni, hogy mi lakik ott. barátőnélő/barátnál (valamint annak későbbi megpéldányosodásainál, ld élettárs, jegyes és házastárs), barátoknál persze érdemes/ajánlott benézni a maszk mögé (megismerés folyamatának ez is része), de csak óvatosan. rég eltemetett dolgokat nem mindig jó felszínre hozni vagy akár megháborgatni. de szerencsére általános találkozások esetén nem kell lemenni a másik tudatalattiáig, elég egy lényegesen kisebb minta is. szóval a személyiség megismerése esetén az alsó szintekkel csak óvatosan (esetenként súlyos traumák nagyon mélyre süllyedhetnek).

ja igen, és a lényeg: nem kell a legnagyobb szájúnak lennie ahhoz az embernek, hogy észrevegyék, bármennyire is nem úgy tűnik néha

[ Szerkesztve ]

Az a baj a fórumokkal és csettekkel, hogy a leírt szavakból, mondatokból hiányoznak azok az apró finomságok, amik beszéd közben egyértelművé teszik a szándékunkat. Megtanuljuk és megtapasztaljuk, hogy egy mondatnak mi az értelme, jelentése egy-egy adott hangsúllyal, de ez semmit sem segít a leírt szavaknál. Egyrészt nem tudunk annyira bánni a szavakkal, másrészt pedig idő és terjedelem miatt meg sem kíséreljük. Ezért próbáljuk meg a legjobbat szándékot feltételezni az adott hozzászólásról. Azon felesleges bánkódni, hogy több dolgot beleértenek egy-egy hozzászólásba, mint ami benne van.

Szerintem az is természetes, hogy más képet alakítanak ki rólunk az emberek egy-egy fórumon, mint amik valójában vagyunk. Sokszor a mindennapi életben is félre ismerjük a másikat, hát mit várhatunk egy ilyen beszűkült közegtől mint egy internetes fórum.

A hozzászólásod első felével nem értek egyet. Az tény, hogy nem lehet rengeteg metakommunikációs eszközt használni se visszafejteni írásban, de (legalábbis számomra) még így is maradnak elemek, amiknek hála nem kell feltételeznem semmilyen jószándékot. A megfogalmazás, a központozás, a szavak tónusa, a (tag)mondatok hossza rengeteg nüanszot hordoz. IM/chat esetén az üzenetek érkezési sebességéből is lehet következtetni dolgokra (persze hibaszázalékkal, ami mondjuk egy mobilos felhasználónál már értékelhetetlen eredményeket hoz).

De lehet ezzel csak én vagyok így - én mondjuk többnyire komolyan veszem a fórumot, és ennek megfelelően próbálok normálisan, szakszerűen, alkalmanként hidegen fogalmazni. A valóság ehhez nagyon hasonló (sajnos?). A nagy különbség számomra a bekapcsolódás: itt minimális ráfordítás rákattintani egy új topikra, gyakran ismeretlen emberek közé lépni, "odakinn" ezzel gondjaim vannak.

A Fórumozás hatalmas lehetőség az intuició kordában tartására.

A személyes kapcsolatokban mindig sokat számít, hogy elsőre milyennek tátunk valakit, anélkül, hogy ismernénk. Ez az első intuició azután arra ösztökélhet, hogy kevesebb vagy több fentartással kezeljük azt amit a megismert ember mond vagy tesz. Biztosan működik az egyéniség kisugárzása, csak külön figyelve lehet ettől mentesülni.

Komoly befolyásoló tényező rengeteg van, nem csak az arc, a termet, a kor, a ruha, vagy a frizura, de ott van a hang, a szem beszédessége, esetleg a más emberrel való hasonlóság, vagy a mozgás is. Befolyásolhat az is, hogy mit tanult, mivel fogalakozik valaki, itt bejönnek a tapasztalatok és az előitélet is. Ez utóbbit kordában kell tartani.

A fórumokon a lényeg kerülhet a középpontba, ha tényleg érdekel minket, hogy mi lehet a dolgok igazság tartalma, akkor ez működik. Nem igazán befolyásolhat minket a feltett kis avatar, mert a mondani való az amire szükségünk van. Sokszor jó ismerőseinket se merjük megkérdezni a rázos dolgainkkal kapcsolatban, itt nincs következménye, ha javítnaunk kell magunkon, vagy változtatnunk kellene. Egy dolog azonban bejöhet, az pedig az, ha a nagy őszinteség mellett, után olyan ismerős is olvassa az írásokat, akinek nem kéne. Ezért a rázósabb témákat okosabb egy ponttól a privátban kitárgyalni.

itt éppen kinek látszik?

...