Húúú, ez annyira ismerős, jó is volt régen gyerekként.
Nagyon jó volt olvasni, kár, h felnőttünk.

Olyasmi dömperem nekem is volt.
Én is mindíg elhatározom, h körbejárom ezeket a helyeket, minden nyáron eltervezzük unokatesókkal, de aztán.. Vajon a bunkerek, amiket építettünk, megvannak-e még? Odatalálnék-e még a barlangokhoz? Mi lehet a hajdani forrásokkal?
Talán idén nyáron..

Most találtam ezt az írást. Pont ma gondolkodtam ezeken. Régi emlékképek, hangulatok, melyek felvillanak, belenyilalnak az emberbe. Szépek, mert jó volt átélni, és fájdalmasak, mert elmúltak, vége a gyerekkornak. Rengeteg ilyen emlékem van nekem is, melyeket sosem fogok kitörölni, sosem felejtek. De mese nincs, Andersen meghalt, az élet megy tovább. Talán majd pár év múlva, ha gyerekem lesz, talán, talán átélhetem megint a gyerekkorom egy darabkáját megint...

[ Szerkesztve ]

Lehet egyszer én is így fogok gondolni a szülői házra. Jó lehet visszagondolni.