... elől meg zöld a pólóm.

Még az is lehet.

Azért még jó, hogy az első f@szi nem dobta át magát, reflexből a korláton...
Az építők helyében ezt megfontolnám...

Azért f@sza ahogy rángatják át a fekvő embereket és ha sokkot kap vagy valami?

A törés effektus nem kicsit durva. Attól még az is betojik, akinek nincs tériszonya.

Az egyik valóban behu.

Igen és nem csodálom.

Az igen

Muhaha, ennyi gyökeret!
Még ejtőernyőzéskor sem paráztam, fotózgattam telefonnal jobbra-balra

Tériszonyod van-e?

Na de ha tériszonyos vagyok és az a napi program, hogy megnézzük az üveghidat, akkor aznap fel sem kelek. Nem hagyom, hogy berángassanak a közepére.

Te még sosem vállaltad túl magad?
Baromi könnyű fóbiások fölött ítélkezni, amíg az embernek fingja csincs, hogy mit érez. Igen, tudjuk, hogy nem bánt a pók. Igen tudjuk, hogy nem fog leszakadni a híd. Még is majrézunk.
Annyi minden szart elfogad a világ manapság, csak sokan ezt nem... Miért kell szemkötősnek lenni?
Nem azért paráznek, mert gyökerek, hanem, mert fóbiások. Ennyi.
Hogy miért mentek oda, az más kérdés, valszeg soha nem fogjuk megtudni.
De azért az ilyen "én ejtőernyőzés közben sem paráztam" kommentek kicsit kicsapják a biztit, érted. Jó hogy nem valami amputáltnak megy a megmondás, hogy érdekes én tudok futni

[ Szerkesztve ]

Édessssavanyú mártás... Ez a nekem való hely!
Még attól is ökölbe szorul a t*köm (nem vicc, tényleg előjön a tériszonyom tőle), ha a TV-ben látom, hogy Jackie Chan a tető szélén csapkodja az ellent, nemhogy még ott sétálgassak.

Egyébként fura ez a tériszony dolog. Mert jómagam nem a magasságtól és nem is a mélységtől félek, hanem a szerkezetben ( híd, erkély, kilátó, kőszikla, stb. ) nem bízok, amin állok, adott esetben.
Ettől függetlenül persze simán felmászok mindenhova, mint egy rossz kölyök, csak legyen valami biztos kapaszkodóm/talaj a lábam alatt.

Mindazonáltal elmennék egy ilyen helyre, kíváncsiságból, hogy végig mernék-e haladni rajta, vagy én is gatyafékkel nyüszítenék az ellenkező irányba.

Na, mondjuk az a repedés végigfutna a bokámon felfelé, a mártás meg utána egyből le....

[ Szerkesztve ]

Pedig a szikla/út stb. akkor is ugyan olyan szerkezetű, ha nem emelkedik a magasba.[link]

De, ezt én eddig nem is így tudtam!! Eztán csak négykézláb fogok merni közlekedni, fától, fáig. Majd nyomtatok pólót
" Csak semmi előítélet! Tériszony, nem pálinka! " - felirattal.

Ezekkel a Sinkhole-okkal is mindig csak a baj van.
Mondjuk az utsó' igen pöpecül néz ki.

[ Szerkesztve ]

Annyira sérülékeny az ember, hogy nem érdemes félni!

Ez igaz.
Akkor mégis maradhatok a pálinkánál. Király!

Ezeket elnézve a híd/erkély/kilátó biztonsági foka erősen felértékelődött az én szememben is

Nekem például van egy kicsi, meg egy kis klausztrofóbiám is. Az volt a legjobb, amikor egy barlangban egy szakadék fölött kellett travizni.
Persze én is be vagyok szarva, de meg kell tanulni legyőzni az irracionális félelmeket.

A törésre tuti összecsinálnám magam

Az ilyen sikitos / behuzzak emberek alatt miert nem jott elo a "beszakad" animacio?

Én még a Halál képét is odavetítettem volna

Amire megnéztem volna még a reakciókat: fognak egy igazinak tűnő rongybabát és ledobnak.

Ott már lehet én is bexartam volna

[ Szerkesztve ]

Látom, senki nem közömbös a videó láttán.

Ami a tériszonyt illeti, borzalmas érzés. Mintha rám akarna szakadni az ég, amin állok, az mintha igyekezne eldőlni, lefelé is csak óvatosan pislogok, felfelé meg egyáltalán nem merek.

Egy baráti családnál voltunk, persze meg kellett nézni a felső szintet is. Hurrá, nézzük. Igen ám, de le is kellett jönni. A lépcső egyik oldalán fal volt, a másikon viszont semmi. Bepánikoltam. Segíteni akartak, de könyörögtem, hogy engedjenek el, mert annál rosszabb. Végül a sejhajomon jöttem le lépcsőről lépcsőre csüccsenve.

Több, mint 40 éve lakom a nyolcadikon, de még mindig meg kell ragadnom a korlátot, ha az erkélyről körülnézek. Felnézni az égre? Na, azt már nem.

Ennél durvább is van. Egyszer egy nő megkért, hogy kísérjem át egy nyílt téren, mert tériszonya van. Görcsösen kapaszkodott a karomba és olyan szorosan hozzám bújt, hogy az már válóok. Nehéz lehet az élete szegénynek.

Az előző lakásunk egy olyan házban volt, ami 6 emeletes, és emellé függőfolyosós volt, utcafrontra nézett. Az első 2-3 hónapban elég nehéz volt nem arról fantáziálni, hogy hány parkoló autót találok el, ha most esek le, és hányat, hogy két lépés múlva, télen gyakorlatilag gyök kettővel, falhoz lapulva mertem közlekedni. Akkor "győztem le" ezt, mikor a középsulis központi felvételi napján elaludtam, és bizony sprintelni kellett a buszhoz akkor, nem volt idő araszolni. Utána szép lassan megbékéltem a saját lakásunkkal. A kilátókat, ilyesmiket a mai napig kerülöm, főleg ha ingatag fa építményről van szó.

Cserébe nekem a mozgólépcsőktől van érthetetlen szintű félelmem, amit a mai napig nem sikerült legyőzni.

[ Szerkesztve ]

Érdekes, a kilátókkal, minarettel semmi bajom, csak kell korlát, kapaszkodó, hogy meglegyen a biztonságérzetem.

Láttam egyszer, ahogy egy kutya lábán a szőrt becsípte a mozgólépcső és lenyúzta a bőrét. Nagyon csúnya hangja volt szegénykének. Nem hallottam olyat se előtte, se azóta.

Én simán átmennék ezen az üveghídon, akár csukott szemmel is.

A csukott szem stimmel, csak nekem két ember kéne, akik támogatnak, vagy átvonszolnak.
No most ha az életem múlna rajta, valószínűleg átrohannék akár üveghídon, akár kötélhídon.

[ Szerkesztve ]

Bizonyos fokig hozzá lehet szokni a tériszonyhoz. 14 éves koromban jártam először egy 9. emeleti erkélyen. Nyújtott karral kapaszkodtam a korlárba, csak annyira mertem "kihajolni" 2 évvel később az építkezésen simán kiültem a korlát nélküli erkélyre. Aztán visszajött a félelemérzésem. 7 éve volt, hogy egy kápolna tetején kellett követ javítani. 10 szintes homlokzati állvány, az kb 20 méter. A főnök megmutatta a földről, mi a kollégával elkeztünk mászni fölfelé, de visszafordultunk...talán a negyedik szintről. Második nap már kicsit bátrabbak voltunk, de csak harmadik nekiinduláskor mertünk felmenni a tetejére. Aztán erős szélben fóliatakarással szenvedtünk a kereszt fölött. Akkorra el is szállt a félelmem.

Nekem sose sikerült leszokni róla. Néha magamnak állítottam (akaratlanul) csapdát, hiszen felfelé haladni, mászni nem gond, a lefelé a problémás, ami szinte halálközeli élményt okozott.

Nem gondoltam, hogy ez ennyire gyakori para

Akkor gondolom ezt se vállalnátok be: [link]

Én már egy méteren, mondjuk egy asztalra állva is libabőrös leszek. Ez a rettenet hányszor egy méter?

650

Szerintem 50 méteren belül elájulnék.

Hogyha a nyílt téren volt félelemérzete, az nem tériszony, hanem agorafóbia. Nagyon hasonló a kettő, de amíg a tériszony függőleges, addig az agorafóbia vízszintes kiterjedéstől fél.

Ezt nem tudtam, de ugye a jó pap is holtig tanul.

Nekem a nő tériszonyt mondott, talán ő se tudta, hogy agorafóbia a nyavalyája. A '60-as években alacsonyabb volt a műveltségi szint.

Nem vitatom az igazadat, de a nyelvtani logika szerint ha a tértől iszonyodol, az a tértől való iszonyodás, tehát tériszony. Nem?

Vagy földrajzilag: hova szokott menni az ember hasa?

Anya szalad apa után, apa szalad a hasa után
Valami elcseszett reklámból van

Cralex reklám

Ha, már jövés-menés.
Manapság ritkán találkozom vele, de gondolom mindenkinek ismerős :
"Szalad az egész ház."
Egyébként nem is meglepőek ezek a mozgalmas szófordulatok, hisz' sportnemzet vagyunk vagy mifene...

Témához kapcsolódva, szoktam volt mondani : Nem igazán vagyok én tériszonyos, csak már a szőnyeg szélén is szédülök.

[ Szerkesztve ]

Gyanítom, hogy itt szó sincs logikáról. A tipikus tériszony gyakori és van rá ez a magyar szó, de az agorafóbia később lett elfogadott és nincs is rá magyar megfelelő.
Nyelvtanilag és logikailag a tériszonyt magasság, vagy mélységiszonynak kellene hívni és valóban az agorafóbia lehetne a tériszony.

Apropó, magyar megfelelők. Nemrégiben kiderítettem, hogy ugyan minek hívják a hajók aljától meg a tengeralattáróktól* való fosásomat (nem röhög! filmeknél mindig becsukom a szemem a tengeralattjárós részeknél ), és valami "submechanophobia" a neve. Ember által alkotott tárgyak a víz alatt, vagy valami ilyesmi a lényege. Na én ennek nem találok magyar megfelelőt. Próbáltam rákeresni a jó kis "magyarított" "szubmehanofóbiára", de semmi. Hirtelen pedig azt gondoltam, hogy biztos valami ismert dolog, hisz víziszonyos is rengeteg van, de igazából én sem félek a víztől (minden héten fürdök!), viszont ez a dolog még is meg van.

*meg persze elsüllyedt repülőroncs, vízalatti város, jar-jar binks, stb stb.

[ Szerkesztve ]

Csak hogy értsétek kemotox az ilyen képektől fosik

Ő meg úgy sem látja ezt a postot mert csukva van a szeme