47 letöltés, hozzászólás egy sem. Kényes a téma?

Nem muszáj reagálni, de aki megteszi, az szívből szóljon.

Nem. Nem hiszek a véletlenekben, így az a kő azért került oda, hogy a nénike hanyatt vágja magát rajta, és meghaljon. Nem volt muszáj belerúgni, mégis belerúgott valaki. A rúgástól eshetett volna 3 cm-rel odébb, mégis épp ott állt meg. A néni léphetett volna 3 cm-rel odébb, mégis odalépett. De akár maradhatott volna otthon, de ő mégis elindult. Ez utóbbi lehetett akár egy fontos esemény miatt is, de akkor mehetett volna akár teljesen más vonalon is. A nénit nem az ölte meg, aki rúgta a követ, hanem egyszerűen ez, és így volt elrendelve neki. Szerintem.

Te rúgtad a követ. Így írtam, így fogd fel.
Ha nem rúgod el, a néni ma is él.

Nos, gyilkos vagy?

Hasonló, mint Massa esete: [link]
"A tavalyi világbajnokságon második Massát a kvalifikáción az előtte haladó Barrichello autójáról leszakadt rúgó fejen találta, aminek következtében 190 km/órás sebességgel a gumifalnak csapódott."
Erra is kb. annyi esély volt olyan körülmények között, mint a kőre a néninek...
Barrichello nem lett volna gyilkos ettől..., de mégis megviselte, hogy az ő autójáról vált le a rugó.
A "vak" ez esetben Massa, aki nyilván, hogy nem figyelte a "széljárást", elég volt a pályán tartania a szemét meg az autót. Esélye nem volt kikerülni.

[ Szerkesztve ]

Nem stimmel.
Barrichello nem tehetett róla, hogy kocsijáról levált egy rugó.

Azt a bizonyos kavicsot viszont Te rúgod el, szerencsétlen módon pont egy vak nénike lába alá. Ha nem így teszel, élhetne.

Gyilkos vagy?

Nem szándékos, ti. gondatlanságból elkövetett emberölés. Egytől öt év. Kellemetlen.

[ Szerkesztve ]

Minden úgy történik, ahogy történnie kell.

Ha nem rúgom nem hal meg... ha öreganyámnak töke lett volna, ő lenne az öregapám.

Tudom, hogy én rúgtam. Nem vagyok gyilkos.

Mondjuk egy ilyen esetben csak akkor tudnám meg, hogy az "én kövem" miatt hal meg a néni, ha ez ugyanabban a percben történne, és konkrétan látnám. Biztosan szarul érezném magam, de a véleményem ugyanaz.

#5: a példa szerintem jó volt, mert az a rugó akkor nem volt jól rögzítve, vagy valami. Ki a felelős?

[ Szerkesztve ]

Csak annyira mint a halkan röhincsélő.

Csatlakozok whiz kollégához...ez így volt elrendelve, hogy meghaljon..lehet, hogy ha nem rúgsz bele és nem megy oda megússza, de lehet hogy egy sarokkal arrébb meg egy nyerges vontató üti ki a világból.

Csak hogy cifrázzam, hiszen senki sem érzi hibásnak magát.

Ha az a kavics ott marad, ahol van, akkor is kitörhette volna valaki a nyakát, ha rálép.

Te rúgtad oda, ahol a nénike halálát okozta. Ha elmész mellette, a nénike élhetne tovább. De meghalt, mert játékosan elrúgtál egy kavicsot.

Nem azt akarom hangsúlyozni, hogy bűnösnek érezze magát az, aki ezt olvassa. Szerencsére ez csak egy játék.

Véletlen és vétlen cselekedet. Feltehetőleg ennek ellenére, biztos bűntudatot érezne a kavicsot elrúgó ember.
De ennyi erővel bárkivel történhet bármi.
Ha nem lennének motorok nem lennének motorbalesetek.
Tehát aki egy motorgyárban dolgozik gyilkos, mert ő rakta össze a motort?

[ Szerkesztve ]

Nem. Nem az.
Viszont ettől függetlenülé éelete végéig lelkiismeretfurdalása lesz, egyetlen egy ha miatt.

Mondok egy másik példát, nem ilyen szörnyű. Nem olyan rég vettem egy melegszendvicssütőt. Pár napra rá elkezdtem mosogatni, minek után szépen rakosgattam fel az akasztóra a dolgokat. Egy sajtszeletelő azonban leeesett, pont ráa szendvissütőre, amiről így letört egy ksi darab. Bűnös vagyok-e abban, hogy eltört ? Nem hinném.Így dobta az élet. ezen a mi lett volna ha dolgon amúgy sem érdemes gondolkodni, mert a múlt már nem változtatható meg.

Bár van a gondatlanságból elkövetett gyilkosság, ezt én nem gondolom annak. Szeretlén véletenek egymás utánja.

Épp ezért érdekes, hogy mégis rosszul érezte magát tőle és bűntudata volt... - mint valószínűleg a teljes Brawn csapatnak; holott valóban nem szándékosan történt.

Olyasmi ez, mint a "gondatlanságból/mulasztásból elkövetett emberölés".
Annak is más súlya van, mint a szándékosnak.
Amikor egy munkásbrigád tudja, hogy trehány munkát végez, de lehúzzák a sápot és röhögve lelépnek sörözni (pl. mikor festették a szobám, rosszul vakoltak egyszer és majdnem rám szakadt a plafon, csak épp nem voltam otthon), akkor bizony vétkes a társaság. Amennyiben hozzá nem értők, de jó a szándék és "nincsenek tudatánál...", már kevésbé. Amennyiben nem emberi hiba (ld. anyagfáradás) okozta, egyáltalán nem az ő saruk.

A kő elrúgójával is ez a szituáció. Akár egy másik "dimenzió". Élte a maga életét, fütyörészve sétálgatott, aztán beütött a krach. Szerintem továbbra sem büntethető, nem lehet bűntudata. (Esetleg figyelhetett volna jobban maga körül, ennyi.)
(Vagy az ilyen állapotban lévő néni ne járjon ki az utcára..., esetleg kísérettel, akkor már odaesik a felelősség valamelyest --- na jó, ezt már tessék kevésbé komolyan venni.)

[ Szerkesztve ]

a vak emberek úgy közlekednek hogy ne botoljanak meg holmi kavicsokban
egyébként kavicsok kerülnek mindenki elé az életben, odarúgás nélkül is.
megbotolni pedig látástól függetlenül meg lehet.

Megcsípted a lényeget.

Erkölcsi kérdést tettem fel, és kíváncsi vagyok a reakciókra.

A motoros hasonlat azért kicsit sántít.
Ácsorog a kész motor, ő a kavics. Hogy ki gyártotta, ki tette oda, ki adja el kinek, az lényegtelen. Aki ráül, az teszi mobilissá.

A kavics is szunnyadozott, míg bele nem rúgtál. Nem mindegy, hogy milyen irányba. Pont eltaláltad azt a helyet, ahol a nénike rálépve meghalhatott.

ez szerintem színtiszta véletlenek sorozata... ebből áll az egész élet... csomó ilyen kérdést feltehetne az ember magának, hogy: "ha X időben ez meg ez helyett -> ezt meg ezt csinált volna, akkor mi lett volna?" (teljesen máshogy alakult volna az élete) rengeteget gondolkoztam azon is, hogy ha 1-2 apróságot máshogy csinálok, akkor nem is ismertem volna meg menyasszonyomat... és csomó dologgal van ez így... ebből áll az élet... nem akarok okoskodni, de a 26évemmel szerintem tapasztaltam már elég sokat... és ahogy érzem, tanultam is a dolgokból... kib@szott sok véletlen volt az életemben... pozitív és negatív értelemben is... a "nagy számok törvénye szerint" pedig ki vannak nagyjából egyenlítve a dolgok... hacsak nem akar az ember szándékosan is kibabrálni magával, nem érhetik folyamatosan rossz dolgok...

Látom érzelmeket mozgattam meg. Bevallom, ez volt szándékomban.

Tény, hogy az a kavics nem került volna a vak nénike lába alá, ha én nem rúgom el. De megtettem, és ez valaki halálát okozta.
Vállalom bűnösségem, avagy nem vagyok bűnös? Ez itt a kérdés.

Természetesen ködös agyam szüleménye a történet. Játszom, mert megtehetem, játszom, mert a halál közel két éve nem riaszt.

Ez egy nagyon egyedi eset, de bármikor előfordulhat, akár más szituációban is.

Példa: Aktívan biciklizem, és amíg ki nem érek a terepre, ahol túrázgatni szoktam, addig ugyebár azon az úton kell közlekednem, ahol az autósok is mennek. Ha jön egy teljesen átlagos autó, teljesen átlagos módon, és felver egy kavicsot, ami kiüti a szememet, akkor a söfőr ludas? Nem hinném. Nem is látta, hogy útjában van a kavics amit felvert, mégis szemem világát vette el az által, hogy autóba ült. Mind ennek ellenére, ha a söfőr megtudja valamilyen módon, hogy mi történt, akkor vélhetőleg bűntudata lesz. Én pedig nem fogom ódákba írni a nevét, mert nekem rossz az, ami történt. De nem hibás! És ez most a lényeg.

Másik eset, hogy mondjuk elküldöm a haveromat a boltba, mert nekem nincs kedvem menni. Elmegy, és mikor jön hazafele, akkor belecsap a villám és meghal. Gyilkos vagyok? Hogy lennék, hiszen semmit sem tettem. Az tény viszont, hogy olyan lelkiismeretfurdalásom lenne, hogy valószínű az egész életem rámenne, míg kiheverem(ha egyáltalán ki lehetne), de gyilkos az nem vagyok. Senki sem tudhatta, hogy mi fog történni.

Véleményem szerint, a srác aki elrúgta a követ, csak addig felelt érte, amíg az mozgásban volt. Amikor már újra nyugalomba került a kavics, onnantól Ő már nem tehet arról, hogy a további események pont úgy alakulnak, hogy az idős hölgy meghaljon. Túl sok esemény fonódik itt össze ahhoz(a hölgy vak lett; elindult otthonról; senki sem kísérte; pont úgy ment; pont akkor; pont nem vette észre a botjával; pont úgy lépett rá; pont úgy esett el... stb), hogy felelőségre lehessen vonni a srácot, egyetlen kavics elrúgásáért(mint az autós példámban, csak ott a kavics elrúgása, az autóba való beszállást jelenti). Persze ha a srác megtudja, hogy mi történt, lelkiismeretfurdalása lesz, ami teljesen természetes, de nem gyilkos.(A második esetben leírtakkal hasonlóan)

mondok erre egy saját történetet: 2004-ben ugyanabban a faluban laktam, mint mamám... még szüleimmel... sokáig anyukám járt át minden délben mamámhoz, kikészíteni több napra előre a gyógyszerét meg segíteni neki mindenben...
2004 februártól kezdve meg kevesebb tárgyam volt... besegítettem azzal, hogy én mentem át minden nap 12:00-13:00 között... ha valami kellett mamámnak a boltból->megvettem... segítettem ezen kívül is, amiben tudtam... egy júniusi napon másnapos voltam nagyon és 13:00 körül akartam átmenni... de nem mehettem, mert mamámnak agyvérzése volt... hiába raktam ki neki a gyógyszert, napok óta nem szedte és 80+ évesen nagyon jól érezte magát... tényleg, öröm volt látni, úgy pörgött... mintha 20évvel fiatalabb lett volna...
kórházba került nagyon rossz állapotban és magáról sem tudott pár napot élt még... én meg nem látogattam meg, mert időm sem volt és azt szerettem volna, ha nem olyan emlékek maradnak meg róla, hogy kb 40 kilósan, magatehetetlenül fekszik egy ágyon... tényleg nagyon jól volt, amikor az utolsó napokban láttam és olyannak szerettem... voltak undorító/hülye dolgai, de nem ezek jutnak először eszembe, ha rágondolok...

ha előbb mentem volna át az agyvérzése előtt, akkor máshogy alakult volna minden? nem hinném... szerintem ez "így volt megírva" (hülyén hangzik... tudom)... 83évet élt... szerintem szép kor... (szeretnék én is annyit élni) és többek között én is úgy emlékezek rá, hogy csak a szép/jó dolgok jutnak eszembe... hiába volt néha kiállhatatlan... és szerintem ez a fontos...

a postodra meg szerintem ez magyarázat lehet részben... mi van, ha a vak néninek elképesztően fordulatos és irigylésre méltó élete volt és a halála is hasonlóan: "elképesztően lehetetlen" lett?

Nem rugdosok köveket

Amúgy, tuti hogy öszetörnék picit, hogy miattam halt meg, és valszeg gyilkosnak érezném magam, és átkoznám magam hogy mi a francnak kellett abba a nyomorult kőbe rúgni... És soha nem felejteném el, hogy nagyon, de nagyon oda kell figyelni mindenre

Nagyanyám gyomorrákban halt meg akkor, amikor még csak felnyitni tudták, aztán összevarrták a dokik.
Így volt megírva.

Az én vak nénikémnek én írtam meg a halálát. Tettem ezt azért, hogy kimondott kérdésemre választ kapjak.

Ki az, aki gyilkosnak tartja magát, mert az általa elrúgott kő halált okozott?

Buta kérdés, buta tétel. Nem akad ember, aki mellét döngetve, könnyeit hullatva, megtörten suttogná, hogy igen, megöltem, de én... én... én nem akartam...

Ha erkölcsös mások érzelmeivel így játszani, akkor csak egy helyes válasz létezik.
Nem vagyok bűnös.

Tessék egy kicsit átszerkeszteni a történet. A vak nénike helyett, kerüljön bele a hajléktalan büdös Pista. Éppen a kocsmából imbolyog ki. A torkán most tolta le a szociális támogatás utolsó fillérjeit.

Hogyan hangzana ebben az esetben a válasz?

Gyilkos vagy, avagy sem?
Nem. Ez nem is kérdés számomra

nem hinném, hogy ez gyilkossá tenne valakit.

ha úgy tetszik szerencsétlen véletlen, avagy pillangó effektus

"Nem akad ember, aki mellét döngetve, könnyeit hullatva, megtörten suttogná, hogy igen, megöltem, de én... én... én nem akartam..."

Ez akkor lehetne reális, ha a követ elrúgva mondjuk fejen találja a nénit, és attól hal meg. Így egészen egyszerűen nincs mit felvállalni, mert ahogy fentebb írta valaki: az a kő ott megállt, és egy későbbi történés szereplőjévé vált, amihez az elrúgónak gyakorlatilag semmi köze nincs.

történtek még "cifra" dolgok a kicsiny falunkban... X egy elég szegény, nyugdíjból élő rokkant ember volt... az egyik lába fából volt... szokása szerint késődélután az egyik helyi kocsmában iszogatta az olcsó borát, amiért megdolgozott kb 40év alatt... egyszer indult haza (kb 800m-re) a biciklijével, amikor a kocsma előtt elcsapták... sötétkék festéknyomok a biciklin... ő meghalt... a falábát pedig vagy 40méterrel arrébb találták meg... a gázoló meg elhajtott... mit ad az isten, a volt rendőr fiának a sötétkék ladája akkor került épp szerelőhöz festésre és a helyi szobafestőt vádolták meg az egésszel... aki aznap koraeste biciklivel ment ki a másik sörözőbe és a munkatársával bedobott egy sört a fáradtság levezetése miatt... de meghurcolták emiatt... mivel rá lehetett kenni, mert már régóta egy kicsit "gyűrött" 80as audival mászkált... szín sem stimmelt, de mindegy... ő lett a hibás felesége egy közeli banknál dolgozott... azonnal kib@szták...

erre is meg lehetne kérdezni: ki volt a gyilkos? az enyhén ittas "falábú"? a festő, aki nem is lehetett ott? vagy esetleg a rendőr fia, akit gyanúsított a fél falu? undorító a világ... szerintem: meghalnak az emberek és kár vele foglalkozni, hogy miért... úgysem lehet már visszahozni ilyenkor

[ Szerkesztve ]

Nem gyilkos. Ha be kell határolni hogy mi, akkor áldozat mint a néni.Mert akkor ártatlanul kell viselnie terhet, amiért játékból elrúgott egy követ.

Nem vagyok gyilkos.

Nem. Pláne hogy nénike akkor még ott se volt..

Persze...A hír hallatára a nénike Ausztráliában élő lánya infarktust kapott,a kiérkező mentőautó a kórházba szállítás közben elgázolt a zebrán 6 gyereket.A gyerekek temetésén megvágta magát egy rozsdás szerszámot használó temetői alkalmazott, aki később belehalt a kezeletlen vérmérgezésbe...
Tömeggyilkos vagyok...

Nem olvastam el az előzményeket, de szerintem a gyilkosság/emberölés az tudatosan elkövetett, szándékos cselekedet.
A szándékot kell nézni; ha szándékos volt akkor gyilkos, ha nem akkor nem.
Ha nem tudta hogy kilép a néni akkor ártatlan, ellenkező esetben szándékosság áll fent...

Wiki
Más ember életének bűnös kioltása. A törvényi tényállás a szándékos emberölés alapesetét írja le, nyitott törvényi tényállás formájában. A jogalkotó a konkrét magatartást nem határozza meg, csak az eredményt, más ember megölését. Mulasztás akkor állapítható meg, ha az elkövető olyan magatartás tanúsítását mulasztja el, amelyre nézve kötelezve volt.

nekem tuti lelkiismeret-furdalásom lenne...de attól is az van, amikor lejelszavazom a gépet, hogy tesóm ne menjen oda...
szerintem lehet jobb így neki... nagyon rossz lehet annak, aki vak...
bár lehet, hogy aki már beletörődött, túllépett rajta, az az ember még tudja élvezni az életet...csak nekünk (nekem) nehéz ezt elképzelni...
nem is hazudok...soha...ha már picit is (a füllentés más), rögtön lelkiismeret-furdalásom lesz...

Nem, de a lelkiismeretem nem nyugodna sokaig.

Ma volt nalunk egy no, gyerekeknek gyujtott penzt. Sajnos nem tudtam adni, pedig szeretek adni. Miutan visszamentem a lakasba, megszolalt a lelkiismeretem, hogy jobb lett volna ha adok. Ebbe a rossz helyetben, amikor szuleim ket munkahelyen dolgoznak, nem tehetem meg. Sajnos.

Nem.

És ha a nem elrúgott kövedben (mert mondjuk mellérúgtál) elesve hal meg?
És ha nem közvetlenül a kavicson elesve hal meg, hanem mondjuk a kavics által feldöntött botban? Hány lépésig vagy felelős?
Szépek ezek a morális kérdéseket feszegető felvetések, de nem sok értelmük van.

No, a kérdés feltevője esetleg nem osztaná meg velünk a saját véleményét?

gyilkos vagyok, éppen úgy mint mikor lecsapok egy pincebogarat az udvarban. vagy rálépek véletlenül egy csigára, bogárra. mind gyilkosok vagyunk. ha nem ölnénk állatot, növényt akkor max dögevők lennénk. el kell fogadni, emberek vagyunk.
de egy biztos, a kő nem tehet semmiről.

(szerintem nem jogi oldalról kell megközelíteni a kérdést.)

Készséggel.

Ha én nem rúgom a követ a nénike útjába, élhetne tovább. Gyakorlatilag én okoztam a halálát, tehát gyilkos vagyok.
Égne a lelkemben a bűn, és a túlvilági bíróság halálom után bizonyára mérlegre tenné ezen tettemet is. Szándéktól függetlenül elvettem egy életet.

Más szempont is van. Hiszek abban, hogy sorsunk meg van írva. A nénikének ennyi élet volt kimérve. Bizonyára szépen élt ahhoz, hogy gyors, kíméletes halált haljon. Ehhez engem jelölt ki a végzet, amikor elém kerítette a kavicsot.
Adódik az újabb kérdés. Ha a végzet "alkalmazottja" vagyok, akkor bűnömül róják fel odafenn a gyilkosságot?

Gondolkoztam a dolgon, Isaac Asimovtól kezdve, egész az autók által elütött macskáim miatt érzett bűntudatomig, de csak annyira jutottam hogy... Sors? De nem lehet ennyire kegyetlenül egyszerű, és tehetetlenségre késztető a válasz... Ha én lennék a néni aki meghalt, én sajnálnám a srácot aki elrúgta a követ. Csak ez, amit biztosan tudok.

[ Szerkesztve ]

Előkeverhetjük az "Iskariótit" /"Ha a végzet "alkalmazottja" vagyok, akkor bűnömül róják fel odafenn a gyilkosságot?" és "Az vesse rá első követ..."/ is ennyi erővel...

[ Szerkesztve ]

Tovább is gondolhatom...

Miért pont én? Miért pont nekem kellett a nénike halálát okoznom?
Nem vagyok részvétlen, életem hátralévő részében mardosna a bűntudat. Talán ezt mérték ki vezeklésül a felsőbb hatalmak? Ha pedig vezeklek, mi a fenét írnak jóvá halálom után?
A csuda tudja, hogy ki voltam, és mit tettem előző élete(i)mben. Hol a bibi? Mit követtem el, hogy akaratlan gyilkossá kellett válnom?
Nem könnyű kérdések, de csapongó elmém nyughatatlan. Ahogy választ találok valamire, máris új, és újabb miértek, hogyanok nyúznak.

"Ha a végzet "alkalmazottja" vagyok, akkor bűnömül róják fel odafenn a gyilkosságot?"

Én úgy gondolom, hogy "odafenn" semmit nem fognak felróni neked. De, hogy valóban így van-e, majd kiderül a maga idejében.

Csak azt róják (és róhatják) fel, ami valóban bűntett, azaz szándékos rossz cselekedet volt.
Azonban, nagy a szerepe a megbocsátásnak is (akárcsak kis "univerzumunkban"), s az utolsó pillanatokban történő teljes bűnbánatnak...

Az olyan eseteknél, ami szándékos, azt felróhatják (bár én ebben sem hiszek - inkább abban, hogy az fog fájni, amikor te magad szembesülsz azzal, hogy milyen életet is éltél), de ha maga a... hát nevezzük sorsnak... szóval ha az használ eszközként bizonyos események bekövetkeztéhez, akkor jó eséllyel csak önmagának kell megbocsátania.

Sétálgatsz, gügyörészel, feltéve, hogy retardált vagy.
Esik az eső, borús az ég, utálsz élni.

Nénike kerül eléd. Nem kicsi, nem is nagy. Pofás darab, talán a génkészlete formálta olyanra amilyen. Nézed, és ha gondolkodsz is, az a pillanat tört része. Reflex indul, belerúgsz egy jó nagyot. Mosolyogva nézed hörgő haláltusáját, aztán röhögve mész tovább. Az élet szar.

Mentők, részvétlen bámészkodók, még halk röhincsélés is akad.
A nénike meghalt.

Egyetlen kérdés van, és jól gondold meg, mit is mondasz.

Helikopter vagy, avagy sem?

[ Szerkesztve ]

Megtisztelő, hogy címlapon nem szereplő írást is parodizálsz.
Köszönöm.

Nana, hogy helikopter!

Hát ez kész...