Írásod széppé tette ezt a sírós napot, köszönöm.

Megvallom, többször kifakadt belőlem a nevetés, például ennek olvastán:
"- Miért építkeztek ezek ilyen szorosan? – teszem fel a költői kérdést, mert ugyan honnét tudnánk?
- Biztosan azért, hogy ne fázzanak."

Kell az ilyen írás, felüdít.

Kifakadt belőled a nevetés? Már ezért megérte.
Nem érzem magam vicces fiúnak, de hülyeségért nem kell a szomszédba menni. Sokszor sikerül megnevettetni azt a kollégámat is, aki nemrég temette el a fiát. Talán hasznosabb, mintha együtt keseregnék vele. Igaz, azt ígértem neki a temetés utáni első találkozásunkkor, hogy "majd mi eltereljük a gondolataidat". Ez ugyan aligha sikerül, de igyekszem.