Csak az tud olyan lenni, aki még nem olyan?

kthxbye

Én is ilyen vagyok.

hi

100 evvel ezelott volt smalltalk/bullshit?

Nekem legutóbb a fodrásznál volt így. Csak a hajvágással kapcsolatban beszéltünk, jó volt. Még borravalót is adtam.

Mindig volt.

A definíció persze attól függ, hogy kit milyen téma zavar.

Attól függ milyen társadalmi csoportokban. A magyar arisztokrácia és később részben őket másolva a nagypolgárság alapvetően a német etikett meghonosítására törekedett, szóval a régi pesties beszéden nem véletlenül vannak olyan szófordulatok, amik tükörfordításai vagy egyeneset invazív szavai a német small talk megfelelőinek. Lásd pl. a vigéc kifejezés - olyan ember gúnyos megnevezése aki állandóan "Wie gehts?"-el köszön, mint az angol a hóvarjúval (a magyar logikának ez ugye bűn, legfeljebb a háziorvos köszönhet azzal, hogy hogy vagy). A passzív - szenvedő - szerkezet is árulkodó erre a németes nyelvi gondolkodásra vonatkozóan.
A dualizmus alatt egész biztosan mondható, hogy virágkorát élte a smalltalk a magyar nyelvben, de azt megelőzi hagyományai elég homályosak.

Felreertettek. Azt akartam kerdezni, hogy Andris es o kozte volt-e annak idejen, "100 eve", small talk vagy sem.

Nope.

mizu?

csodálatos ismerőseid vannak

amikor valaki azzal ír rám, hogy "szia, mi a helyzet?"*, akkor az első gondolatom, hogy "azt írd, hogy mit akarsz tőlem", és legszívesebben ezt is válaszolnám...
nyögd ki mit akarsz és haladjuk...

* kivéve anyám. őt tényleg az érdekli, hogy mi van velem, de neki meg azért nem tudok sokszor mit írni, mert ha lesz valami, úgyis szólok

ha tudnád én ezen mennyit vitatkoztam egy ismerőssel..

az a baj, hogy közelebbi ismerősökkel előfordul, hogy amúgy tényleg érdekli, hogy mi a helyzet, mi történt velem, de mondjuk nem beszéltünk 2 hónapja, mert pont úgy jött ki.. de egyszerűen zsigerből jön a semmi különös, mert ez nem egy olyan kérdés, amire elkezded elmesélni az elmúlt néhány heted összefoglalóját. Legalábbis nekem nem. És 2 hónap után nyilván van valami oka, hogy rám írt..
biztos velem van a baj, de ha dumálni akarok valakivel, akkor ráírok valamilyen témával-mémmel-videóval, ami ad valami kontextust a beszélgetésnek, ha tényleg nem konkrétan akarok valamit

Aztán kiegyeztem vele, hogyha beszéltetni szeretne, akkor kérdezze meg azt, hogy mi foglalkoztat mostanában mert erre lehet válaszolni érdemben, hogy a gazdasági viszonyok, az autóipar bedőlése, a kutyám vemhessége vagy a fekete lyukak fizikája. Mert ez mind lehet a válasz arra is, hogy "mi újság", csak az emberek 99.99%-a nagyon meglepődne ha érdemi választ kapna rá

szerk.: és ebben amerika előttünk jár, ők pontosan tudják, hogy senkit nem érdekel hogy mi van az orrpolipoddal, a kultura része, hogy csak egy tiszteletkör az egész.

[ Szerkesztve ]

Ez inkább annak a része, hogy lelkileg nehezen alkalmazkodunk hozzá még mindig, hogy nagyon sok, jórészt vagy teljesen számunkra ismeretlen ember közt éljünk. Szerintem.
Egy kis faluban az ember napi szinten tud mindenkiről kb. Velük nyilván nem így kezd beszélgetést, vagyis inkább a folytatás természetesebb.

[ Szerkesztve ]

Stimmt, stimmel!

Lehet azért mert az angol kultúrkörben élek és dolgozom, de nekem irgalmatlan zavaró hogyha nincsenek meg ezek a körök, ha direkt azzal jön hogy mit akar akkor sokkal kisebb esetben érzem azt hogy nekem segítenem kell rajta. Irgalmatlan bosszant amikor ezek a körök kimaradnak. Igenis kérdezze meg hogy vagyok vagy, válaszolni egyikünk sem fog rá, de van különbség abban is hogy hogy folytatom a beszélgetést ha az hangzik el hogy "not too bad" vagy ha csak viszi tovább a "doing alright". Az ügyfél/munkatárs akitől az email/slack jön nem ismer engem, és így ezzel közelebb lépünk egymáshoz legalább szimbolikusan.

Viszont érdekes módon a magázódástól falra mászom.