Szerintem egyáltalán nem. Vannak emberek akiknek kell a magány, mert egész egyszerűen úgy tudnak leengedni megfelelően. Nagyjából az introvert-extrovert vonal mentén alakul ez.
Ha ez vigasztal én is úgy gondolom, hogy marha idegesítőek tudnak lenni a gyerekek, akármennyire is szereti őket az ember 79. "APA NÉZD" egy stresszes nap után megcibálja az ember idegrendszerét.
Mondjuk ha már családot alapított és akkor csinálja folyamatosan ezt, az tényleg önzőség. Gondolom nem az első alkalom után kapta meg ezt a "Mindig te, meg te..." dolgot.
Dehogy. Az önzőség (és sok egyéb jelzőség) az lenne ha ilyen attitűd mellé vállalnál családot.
Teljesen rendben van ha az ember tisztában az igényeivel és azoknak megfelelően próbálja alakítani az életét.
Ilyen baromságokat a fogalmi zavarban szenvedők, félreneveltek, magukat felvállalni nem akarók/merők mondanak.
Szerk.
Mondjuk a jelzősítés körülményét valóban jó lenne tudni. 
[ Szerkesztve ]
Alapvetően introvertált vagyok. Nem én vagyok a világon a legjobb apa, ez tény. A mindig te, pedig arra vonatkozik, hogy minden nap szükségem van egy órára, mikor nem zsizseg senki a fülembe, magam lehetek. A nejemnek is van minden nap énideje, mert minden este én megyek a gyerekkel aludni. Akkor helyzettől függően olyan 1-2,5 órája neki is van, mikor egyedül lehet. A gyerek meg társasági lény nagyon, nincs is el egyedül. Most is ketten vagyunk itthon, itt fekszik mögöttem az ágyon. Nem a saját szobájában van.
Egyébként tegnap azért hangzott el a "mindig te", mert a kislányom "mozizni" akart itthon, én meg elindítottam neki egy mesét, és otthagytam őket a nappaliban, átjöttem kockulni. Nem vagyok kíváncsi az tizenkétezredik mesére. Btw a héten voltunk moziban, Trollok 3-at néztük. Mert olyan önző vagyok.
Hűha
Szerintem erről a drót túloldaláról nagyon nehéz pártatlan megállapítást tenni a másik fél megélései nélkül.
Nekem úgy tűnik rátok férne egy(pár) őszinte beszélgetés mert ez így inkább tünetnek tűnik mint oknak.
++
Semmilyen kontextus nincs, így még szubjektív véleményt se nagyon lehet írni, de az azért átjön hogy valahol elcsúszott a közös álláspont.
Meh, fundamentálisan minden az önzőségből fakad. Nincs értelme fennakadni ezeken a szavakon mert a kifelé mutatott viselkedésed nem feltétlen tükrözi a belső működésedet.
A család életét kell, inkább csak kellene úgy alakítani, hogy mindenkinek legyen lehetősége egy kicsit elvonulni a folyamatos probléma halmazból. Feltöltődni vagy leengedni a feszültséget.
Kicsit sem önzőség. Vagy ha az is, ne törődj vele...Élni és élni hagyni.
Ha az emberi kapcsolatok helyett "átjöttél kockulni", akkor az nem önzőségi kategória vagy introvertáltság, hanem inkább valami más...
Az eredeti bejegyzés nekem inkább tűnt egy huszonéves nyafogásának, aki nem mer lányokkal ismerkedni
A gyereknek az a dolga, hogy traktáljon a f...ságaival, neked pedig az a dolgod, hogy megéld vele. Ha nem vagy rá kíváncsi, észre fogja venni, és nem fog többet traktálni velük, még később pedig le sem fog sz.rni. Használd ki az időt, amíg kicsi, mert amint elkezd kamaszodni, nem fog igényelni téged, és onnantól kezdve cseszheted majd az egészet... Lányom most kamaszodik, kezd távolodni, nem igényel már annyira, ami eléggé vacak érzés, de mivel kicsinek minden "f....ságával" foglalkoztam, ezért megvan a kötelék, és ha én igénylem a társaságát, jön szinte szó nélkül. Ezt nem érdemes eljátszani náluk, mert később meglesz a böjtje. Mondom ezt eléggé introvertált emberként.
Szerintem egyáltalán nem önzőség, ha szeretsz egyedül lenni. Amire nem nagyon tértél ki, hogy csak esetenként zavar ez a dolog, vagy konstans?
1. Mert ha csak arról van szó, hogy bizonyos időnként (például hetente vagy havonta) lenne igényed néhány órára vagy 1-1 napra, amikor magad lehetsz anélkül, hogy bárki zavarna, vagy esetleg barátokkal, hobbival töltsd, akkor ez teljesen normális dolog, az "énidő" mindenkinek kell, hogy ne bolonduljon meg és rendezni tudja a saját gondolatait, feltöltődjön, kiszakadjon a mókuskerékből stb. Ezt ki lehet alakítani, ez könnyen megoldható.
2. Ha viszont nem erről van szó, hanem úgy érted, hogy egyáltalán nem vagy kíváncsi az asszony problémáira vagy a gyerek dolgaira, akkor az egy komolyabb dolog, mert akkor ez azt jelenti, hogy felszálltál egy olyan vonatra, ami nem arra megy, amerre te szeretnél, rossz szerelvényen ülsz.
Milyen jó is lenne ilyenkor egy Microbi, egy beszélő robot, egy Megan (ha látta valaki a filmet) Egy módositott AI gyerekeknek. 
Mindegy, hogy önzőségnek hívjuk-e. Ha érzelmileg elérhető vagy a gyereknek, akkor belefér az énidő is szerintem. A gyerek meg hamar megnő; akkor kell megadni neki, amire szüksége van, amíg még gyerek. Nem lehet akkor elkezdeni rendszeresen több időt tölteni vele, amikor már értelmesebb, ha addig azt nem alakítjátok ki.
Ha a saját problémáid miatt távol tartod magadtól érzelmileg, azt fogja hinni, hogy ez miatta van. És nem lehet neki "megmagyarázni", mert ez érzelmi, többnyire hamar tudat alattivá váló dolog.
Arra kell rájönni, miért idegesít, ha nem az van, amit elképzeltél magadnak estére (az ingerlékenység mögött valamilyen érzelmi feszültség szokott lenni), valamint arra, miért mondja a feleség, hogy "önző" vagy. Talán valamire fel akarja hívni a figyelmedet vele, csak nem a legszerencsésebb kifejezést választotta.
Ha eleged van mindenből, érdemes a végére járni minél előbb, mert biztosan nem a napi dolgok ennek az oka - csak az embert azt hiszi, hogy az aktuális dolgok zavarják, pedig nem.
[ Szerkesztve ]
Blog
