Beyond Meat burger

Annak idején még a Burger Kingben kóstoltam először a szintén növényi alapanyagokból készült vega pogácsával felszerelt „Rebel Whoppert”. Az biztosan nem Beyond Meat, hanem valami szójaalapú cucc volt (talán Impossible Burger?), ugyanis a Beyond Meat büszkén hirdeti, hogy az ő termékükben nincs szója.

Nem is ez a lényeg, hanem hogy végül nem hánytam sikítva a teherautóra a húsutánzattól, ugyanis szerintem nem volt borzalmas. Sőt, 2 éve még a budapesti Vegan Love-ban is vettem egy ehhez hasonló burgert és az sem volt rossz, noha már az első harapás után is lehetett érezni a különbséget a növényi „húspogácsa” és a valódi, marhahúsból készült társa között, főleg az állagát tekintve.

A Burger Kingből beszerzett első „Rebel Whopperemet” mindjárt három hússal (növénnyel?) kértem, annak idején ez 4400 forinttal terhelte meg költségvetést.

Nemrég az egyik ábécében éppen kiárusítás volt a Beyond Meat pogácsáiból, úgyhogy úgy döntöttem, veszek egy csomaggal. A kiárusítás persze a helyén kezelendő, hiszen a kb. 1,1kg-os csomagért is majdnem 7700 forintnak megfelelő tajvani pénzt kértek, az eredeti ár pedig a 10 ezer forintot is súrolta. Ennyi pénzből általában 2-3kg darált marhahús is kijön, azonban ezúttal impulzív vásárlással áldoztam a hedonizmus oltárán.

Egy 1,1kg-os pakk Beyond Burger látképe.

Tudom, talán már nem akkora dolog a növényi burger mint pár éve, viszont kíváncsi voltam, hogy otthoni körülmények közt mennyire van esélye egy efféle terméknek kiváltani a jól megszokott darált húsokat.

A csomagolás szerint a terméket nem ajánlott sütőben elkészíteni, illetve érdemes a felhasználást megelőző 24 órában hűtőben kiolvasztani. Na, most én burgerrel kapcsolatban speciel ritkán tervezek ennyire előre, úgyhogy ezúttal csak hagytam, hogy a 35 fokos tajvani szobahőmérséklet tegye a dolgát, amíg én érzékszervi vizsgálatnak vetettem alá a vega pogácsát.

Egy darab Beyond Meat vega pogácsa látképe.

A zacskó kinyitásakor és a pogácsa megszimatolásakor először élelmiszerre nem kimondottan emlékeztető illatok jutottak az orrjárataimba és sajnos több szippantást követően sem sikerült egy illatot sem beazonosítanom 100%-os bizonyossággal, viszont e kellemetlen aromák a sütés végére szerencsére eltűntek.

Az ajánlás szerint az elkészítés gyakorlatilag megegyezik a hagyományos húspogácsáéval, úgyhogy nem volt más hátra, beröffentettem a jól bevált acél serpenyőmet. Eredetileg itt is valami teflonos edényt javasolnak, azonban a kíméletlen tajvani főzési szokásokhoz az efféle eszközök nem megfelelőek, így ilyesmi nekem sem állt rendelkezésre. Még palacsintát is öntöttvas serpenyőben sütök újabban.

Beyond Meat sütés közben.

A pogácsát a felforrósított serpenyőbe helyezvén másodpercek alatt tekintélyes mennyiségű folyadék szabadult fel annak belsejéből. E folyadék aztán pár perccel később – az ajánlott sütési hőfok betartása ellenére – füst kíséretében kokszszerű anyaggá alakult, a sütési folyamat végére a pogácsa pedig közel 100ml nedvességet veszített. Később derült ki, hogy nem feltétlenül érdemes követni a csomagoláson leírtakat, úgyhogy csináltam egy második próbát is, kevésbé átsütve.

Beyond Meat az első fordítást követően. A pogácsából felszabaduló nedvek jó hamar elégtek, pedig külön ügyeltem rá, hogy nem hevítsem túl a serpenyőt.

Szóval ja, az ajánlott 4-4 perc sütési időből 3-3 lett, de már így is annyi nedvesség kijött a pogácsából, hogy attól tartottam, fűrészpor állaga lesz az egésznek.

Kisütött Beyond Meat.

Gondoltam először önmagában is kipróbálom a pogácsát. Kóstolás előtt igazából az volt a gondom, hogy hiába írják rá a csomagolásra, hogy „New, meatier taste”, a húsos íz olyan messze van az eredetitől, mint ide Lacháza és szerintem a Beyond Meat egyfajta saját kategóriát képvisel a húsok mellett, semmint utánozza őket. Van húspogácsa marhából, sertésből, jávorszarvasból, meg most már van Beyond Meatből is.

Sokak szerintem azért csalódnak az ilyen termékekben, mert egy az egyben a valódi húsra emlékeztető ízt várnak. Ugyanez elmondható a állagról is, mely zsír és kötőszövet hiányában érezhetően szárazabb (függetlenül attól, hogy mennyire lett átsütve a pogácsa), nem lehet olyan jó lucskosra sütni, mint egy marhahúsból készült pogácsát.

Szétcsúszott növényekkel és bucival megspékelt növénypogácsa.

Az ízeket is viszonylag nehéz beazonosítani. Érezhetően növényi, de nem olyan, mintha egy adag salátát enne az ember. Ironikus, de mindent egybevetve engem leginkább az eredeti, húsos Whopperre emlékeztet a Beyond Meat íze, csak ez a „grillezett” íz sokkal, sokkal enyhébben, némi umami kíséretében jelentkezik.

Az otthoni próba tehát hozta a korábbi „éttermi” szintet. Nem rossz, nem rossz, de szerintem jelenlegi formájában nem tudja helyettesíteni a hagyományos húsokat, még akkor sem, ha nem lenne ilyen baromi drága. Érdemes tehát egy külön kategóriaként, egy opcióként, semmint a húsok teljesértékű alternatívájaként kezelni a Beyond Meatet és akkor nagy csalódás nem érhet bennünket. Tajvanon egyébként sem jellemző a húst hússal fogyasztani, úgyhogy mostanában az én étrendemet is főleg rizs, zöldségek meg halak teszik ki, heti pár száz gramm sertés-, marha-, kacsa- vagy libahús kíséretében, úgyhogy ezt a pakk Beyond Meatet valószínűleg egy darabig nem fogja egy újabb követni.