Így néz ki a wasabi

Bevallom, Japánban töltött éveim alatt nem fektettem sok energiát abba, hogy minőségi wasabit fogyasszak, pedig általában heti 2-3, nem feltétlenül sushiból álló étkezés része volt ez a növény. Néhány étteremben, illetve piacon láttam néha az Izu-félszigetről, Japán nagy wasabi termelőhelyéről származó misho és mazuma wasabit, előbbi kilója azonban általában 10 ezer, utóbbi 25 ezer yen (rendre kb. 27500 és 68900 forint) környékén mozgott. Nyilván nem kell kilós kiszerelésben venni, hiszen a kisebb példányok tömege akár 30-40 gramm is lehet, mely éppen elég két fő egyszeri étkezéséhez, de valamiért akkor nem mozgatott meg ez az egész.

Pár nappal ezelőtt azonban kerültünk egyet asszonnyal a tajvani Alishan felé, s útközben, teljesen véletlenül botlottunk bele wasabit terítő árusokba Fenqihu utcáin. Turistás helyről általában vonakodva veszek bármit is, hiszen infinitezimális utánajárást követően mindig kiderül, hogy a turistacsapdától számított max. 2 kilométer sugarú körben meg lehet venni ugyanazt féláron, kétszer olyan jó minőségben.

Kisebb méretű wasabik.

Ezúttal azonban egy, a wasabitermesztéssel gyanúsan képben lévő eladóval akadtunk össze, illetve a néhány perces beszélgetésünk erre engedett következtetni, úgyhogy végül beadtuk a derekunkat és beruháztunk egy 35 grammos példányba, rendkívül jutányos 200 tajvani dollárért (kb. 2240 forint).

Vannak wasabifajták, melyeknek nem minden része ehető, illetve meg lehet enni, de nem nyújtanak túl kellemes kulináris élményt. A mi változatunknak a leveleit leszámítva minden része hasznosítható volt, így a nyilvánvaló wasabi paszta mellett a növény gyökerei levesbe kerültek (bár olvastam, hogy páran a leveleket is beküldik a levesbe).

A wasabivásárlás lehetősége természetesen 5 napos utunk első napján jött szembe, s mint köztudott, a wasabi egy módfelett kényes jószág, így a kedves eladó már eleve egy benedvesített újságpapírba csavarva adta át, melyet aztán naponta cserélhettünk. Egy ízben például hűtő sem volt a szállodai szobában, úgyhogy a recepción hagytuk újdonsült kedvencünket. Mások ékszereket, útlevelet stb.-t tartanak a recepción, mi wasabi-t... Néhány nappal később, hazaérkezésünket követően merült fel hát a jól megutaztatott wasabi elfogyasztásának gondolata, úgyhogy kivonultunk kedvenc halpiacunkra némi halér'. Egy jó adag, friss lazacnak, tonhalnak és Rachycentron canadumnak nincs párja, úgyhogy vettünk is mindháromból.

Lazaccafatok, (鮭魚, guī​yú) melyekből a vevő kérésének megfelelő mennyiséget szelik le, de természetesen jó pénzért az egész darab is vihető. A kép jobb oldalán látható a sügéralakú dolog (海鱺, hǎilí).

Tonhal, melyet a kihelyezett tájékoztató is megerősít. (鮪魚, wěi​yú)

Az étkezés csúcspontját azonban természetesen a frissen reszelt wasabi jelentette. A wasabi pürésítésére Japánban (természetesen) "acél cápa" (鋼鮫, haganezame) néven külön célszerszámok is vannak, én azonban - eseti wasabifogyasztóként - a jól bevált gyömbérreszelőnél maradtam.

Nagyon tradicionális, cápabőrből készült haganezame. A kb. tenyérnyi fadarabra felhúzott bőr közel 15000 forintba kerül.

A wasabi persze igényelt némi gyengéd pucolást, így például késsel levágtam a gyökereket és leveleket, majd könnyed, pikkelyezéshez hasonló mozdulatokkal lemunkáltam a wasabi héján lévő keményebb részeket, illetve megformáztam a wasabi végét, hogy könnyebb legyen elkezdeni reszelni. Hámozni nem szabad, mert túl sok wasabi megy kárba, illetve alapos mosás után a héj egyébként is fogyasztható minden további nélkül.

Wasabink, feldolgozást követően.

Korábban. főleg top éttermekben már ettem valódi wasabit, úgyhogy nem ért meglepetésként az "ipari" wasabihoz képest jóval enyhébb, kevésbé orrüregmaró növényi íz, itt sokkal inkább a saját, otthoni feldolgozás és fogyasztás lehetősége hozott lázba.

Rizsa, halak, szójaszósz, a wasabi és asszony remek miso levese.

Nem mondom, hogy most aztán a japán ételek kedvelői azonnal kezdjenek wasabi termesztésbe, felvásárlásba (én se fogok), mert nem feltétlenül éri meg a felárat, pláne Magyarországon, ahol azért ritkán botlik az ember wasabiba a piacon. A tormából készült, színezett, fűszerezett wasabi így inkább csak az irdatlan mennyiségű szemét miatt szentségtörés, de ne gondolja senki, hogy Japánban a legutolsó késdobáló is valódi wasabit szolgál fel és a wasabi-kópia, csupán a léha nyugat gyenge kísérlete e nagyszerű növény utánzására. Nem... Olyannyira nem, hogy Japánban sincs elég valódi wasabi, így, akinek ilyesmire fáj a foga, annak Japánban is nagyra kell nyitnia pénztárcát.