Tekapo túra

írta: adlersson, 4 éve

Mázlim volt a legutóbbi kiruccanásommal, hiszen alig két nappal a hazaérkezésemet követően zárták le Aucklandet (megint), így kissé derült égből jött villámcsapásként ért a felismerés, hogy néhány napig nemhogy túrázni, de még dolgozni sem mehetek be. (Ha valaki lemaradt volna, Új-Zélandon, pontosabban Aucklandben több mint 100 nap után találtak megint helyi fertőzötteket, így gyakorlatilag a normál hétköznapokból mindenféle átmenet nélkül lett „szobafogság”).

Az ezt megelőző hétvégén viszont (ismét) kerültem egyet a déli szigeten, így éppen két ikonikus Gyűrűk Ura helyszín, Gondor (Twizel) és Rohan (Mt. Sunday) közé lőttem be kirándulásom színhelyét.

Kilátás a Tekapót körülvevő hegyekre, előtérben az 1935-ös alapítású „Church of the Good Shepherd”, mely azóta is az egyetlen tempolom a környéken.

Kilátás a Tekapót körülvevő hegyekre, előtérben az 1935-ös alapítású „Church of the Good Shepherd”, mely azóta is az egyetlen tempolom a környéken.

Munka után nem volt épp a szívem csücske kibumlizni a repülőtérre, ám meglepetésemre (akkor még) semmilyen extra biztonsági intézkedés nem fogadott, a nyüzsgő belföldi terminál egy teljesen átlagos arcát mutatta. Az egyetlen dolog, ami szemet szúrt, azok az Air New Zealand tucatjával letárolt (elvileg szakszó, de szerintem idétlen) repülőgépei voltak, melyek gyakran tarkították a reptér képét.

Az Air New Zealand letárolt Boeing 777-esei az aucklandi repülőtéren.

Az Air New Zealand letárolt Boeing 777-esei az aucklandi repülőtéren.

Én amúgy Jetstarral repültem, hiszen csomaggal együtt durván feleannyiért kínálták szolgáltatásaikat mint az Air NZ, s kis csodálatomra sem a check-in, sem az út során nem találkoztam semmiféle ármánykodó, „fapados” trükkel. (Érdekes, hogy az agyonszabályozott EU-s légiközlekedés ellenére csak az európai fapadosknál figyeltem meg mindenféle piti lehúzást, kamudíjakat, fizetős reptéri check-int, rámenős hitelkártya-ügynököket stb.-t.)

Utam először Christchurchbe vezetett, melyet az egyszeri ember újabban a tavalyi, március 15-i lövöldözés nyomán ismerhet. A véletlenek játéka lehet, de számomra is kissé zűrösen sikerült a belépő, ugyanis:

- egy autó pont a buszom előtt sodródott ki kanyarodás közben és döntött ki egy táblát
- a szállodai bejelentkezésem a sorban előttem tomboló vendég rendőrségi előállításával és az én rövid tanúvallomásommal bővült
- a Christchurch és Tekapo között közlekedő busz egyik utasa a pihenő során megmagyarázhatatlan dühkitöréstől vezérelve ütlegelni kezdte a busz ülését, ablakát (meglepett mondjuk, hogy mindenki más a buszon csak bámult, én voltam az egyetlen, aki felszólította a jóemberet a tevékenysége abbafejezésére és odahívta a sofőrt, de mondom most megvárjuk, amíg esetleg kést vagy pisztolyt is ránt a kolléga?)

Christchurch-ben egyébként az „óváros” minden érdekesebb épülete állványzat mögé rejtőzött, úgyhogy csak ezt a Ferrarit tudtam megörökíteni, mint érdekesség:

1959-es Ferrari Testa Rossa.

1959-es Ferrari Testa Rossa.

Chirstchurch-öt magam mögött hagyva a Canterbury „high country” felé vettem az irányt, mely Christchurch-ből kb. 3,5 óra alatt érhető el busszal, vagy ennél gyorsabban autóval. Az út utolsó egyharmada különösen látványos, ám a „bolt-kocsma-templom” jellegű Tekapóhoz érve olyan igazi új-zélandi látvány tárul a szemünk elé az irreálisan kék Tekapo-tó és az azt körülölelő, hófödte hegycsúcsok formájában.

A kép bal oldalán található Motuariki-sziget egykor egy maori falunak is otthont adott.

A kép bal oldalán található Motuariki-sziget egykor egy maori falunak is otthont adott.

Tekapo környékét egyébként az új-zélandi Kéktúra, a Te Araroa is érinti, mely az északi szigeten található Cape Reinga és a déli sziget csücskében fekvő Bluff között húzódik közel 3000km hosszan. A Te Araroa részét képező ösvények mentén így viszonylag eldugottabb helyekre is relatíve egyszerűen eljuthat az ember, ám idő hiányában látogatásomat leginkább a Mt. John környékére koncentráltam, ahonnan nagyszerűen belátható az egész vidék.

Kilátás a Mt. John csúcsáról nyugati irányban, háttérben Mordorral. Az innen alig 20km-re lévő Twizel hasonló kinézetű környéke szolgált a Gyűrűk Ura filmek Gondorjaként.

Kilátás a Mt. John csúcsáról nyugati irányban, háttérben Mordorral. Az innen alig 20km-re lévő Twizel hasonló kinézetű környéke szolgált a Gyűrűk Ura filmek Gondorjaként.

A környék meglehetősen hegyvidékinek tűnhet, ám kicsit délnyugatra fordulván viszonylag nagy sík terület tárul elénk.

Kilátás a Tekapo-csatorna felé. A talajt egyébként nem homok, hanem egy fűfajta borítja, mely a fehéregyensúlynak és a Photoshop Lightroom „vibrance” gombjának nyomogatásával egy hangyányit sárgább lett.

Kilátás a Tekapo-csatorna felé. A talajt egyébként nem homok, hanem egy fűfajta borítja, mely a fehéregyensúlynak és a Photoshop Lightroom „vibrance” gombjának nyomogatásával egy hangyányit sárgább lett.

A környéknek egyébként némi őslakos vonatkozása is van, hiszen a legenda szerint először Rākaihautū, az Uruao kenu kapitánya hozta el az első maori törzset a déli szigetre. Rākaihautū a mai Nelson városának közelében érte el a szigetet, majd dél felé haladván botjával ásta ki a sziget nagy tavait.

A Tekapo-tó északi része.

A Tekapo-tó északi része.

Ha nem dőltem volna ki minden este és nem fútt volna a fagyos szél, valószínűleg még egy csillagnézésre is beruháztam volna, hiszen a gyakorlatilag nemlétező fényszennyezés okán tiszta időben elképesztően csillagos eget vizsgálhatunk.

Szívesen visszatérnék még, de egyelőre vár a „home office” meg azért vannak Aucklandhez közelebbi bakancslistás helyszínek is.