Túranapló - 3. Két nap Dobogókő környékén

írta: Alg, 11 éve

Sziasztok!

A mostani írás a Július 6.-7. hétvége vándorlásairól fog szólni. Első nap egymagam jártam az OKT Bécsi út - Dobogókő szakaszát, vasárnap pedig egy barátom és felesége kísért el Dobogókő környékén egy kis kalandtúrára.

2013. 07. 06.
Rozália téglagyár - Köves-bérc - Kevély-nyereg - Dera-szurdok - Pilisszentkereszt - Dobogókő

A péntek este kicsit hosszúra nyúlt, így nem esett túl jól a viszonylag korai kelés - azért fél 10 körül már ott voltam a kezdőponton, és beütöttem a pecsétet a Bécsi út mellett, a Rozália téglagyárnál. Az első szakaszon az út egy napraforgótábla szélén, homokos szekérúton vezetett. Az előző napi zivatar és a napsütés miatt már így reggel is kellemetlenül párás idő volt, és ezen nem segített az út mindkét oldalán meglévő magas növényzet.

Nemsokára aztán elértem a jobbos letérőt (itt nem nagyon van mire felfesteni a jelzést, figyelni kell ne menjünk túl!), és a kis hídon átkelve rögtön erős emelkedő kezdődött, először aszfaltos úton, később betérve az erdőbe sziklás ösvényen. Itthon ritka jelenség: kabóca-koncert kísért utamon - egy idő után már inkább zavaró volt az állandó zúgás, szerencsére a Köves-bérccel együtt elmaradtak ezek a hangos rovarok is. A csúcs környékén volt egy pár méteres szakasz, ahol a ritkás és alacsony tölgyes, a vastag mohaszőnyeg és a fehér kavicsos út érdekes, meseszerű érzetet keltett. Még korábban, a bérc széléről nyílt egy kis kilátás a korábbi szakaszon bejárt Hármashatár-hegy - Csúcs-hegy vonulatra.

Pilisborosjenő határát érintve indultam tovább az egyre fenyegetőbben fölém magasodó Kevélyek felé - ezen a részen van egy kellemes kis árnyékos pihenő ülőhelyekkel, szemetessel(!). Villanypásztorral körbekerített karámokban legelésző lovak mellett haladtam tovább a Teve-szikla feletti párkány felé. Itt megpihentem kicsit, gyönyörködtem a kilátásban - a filmhez felépített "Egri vár" falai is látszottak már.

A sziklákat és a várat ezúttal nem látogattam meg, bár nem nagy kitérő, de egyrészt tervben van egy későbbi Kevélyek környéki túra, másrészt szerettem volna megelőzni a késő délutáni zivatarokat, és korán Dobogókőre érni. Jobbra fordultam hát, széthúztam a túrabotokat, és elkezdtem a kapaszkodást fel a széles, sziklás úton a Kevély-nyeregbe. A kék itt a Kevély-tanösvény útját követi, több helyen kihelyezett információs táblákról tájékozódhatunk a környék növény- és állatvilágáról, földrajzi múltjáról. Fent a nyeregben fémpecséttel pecsételtem (másodjára sikerült), megpihentem kicsit a fedett pihenőhelyen, ettem ittam mielőtt továbbindultam volna. A valaha itt állt turistaházra ma már csak egy pici falmaradvány és a tanösvény tábláján egy pár mondatos bekeretezett rész emlékeztet. Annak idején az 1920-as években 5 év alatt építették a turisták, hétvégente, szabadidejükben, hátizsákban felhordva az építőanyagot. 1992-ben "tisztázatlan körülmények között" leégett, egy nappal azelőtt, hogy az MTSZ átvette volna a Pilisi Parkerdő ZRT.-től...

Lefelé indultam tovább (a Nagy-kevély csúcsot a korábban leírt okokból kihagytam), utam gyönyörű, öreg, szabályos hárs mellett fordult jobbra, el a valamikori Sumica kemping romjai mellett (ez úgy tűnik egy ilyen szakasz...) - az útnak ez a része egészen érdekes hangulatú, ahogy lentről a völgyből körbevesznek a hegyek, kicsinek érzi magát az ember.

Innen a Dera-pihenőig Nem történt túl sok minden, kereszteztem a csobánkai műutat, rátértem egy erdészeti útra, innen jobbra letérve újra ösvényen jártam. A Szentkutat egy elnézett kereszteződés miatt kihagytam, valamiért egy párhuzamos ösvényen mentem - cserébe viszont találkoztam egy sporttárssal, beszélgettünk kicsit. Nem volt kedvem visszamenni (majd legközelebb), inkább haladtam tovább Pilisszentkereszt felé. A Dera-szurdok aljánál lévő pihenőnél megmosdottam a patakban - 18km szauna után csodálatod érzés volt a friss patakvízzel lemosni az út porát. Itt megpihentem kicsit mielőtt elindultam volna a szurdokban.

Maga a szurdok a szakasz varázslatos szépségű része még így, teljesen szárazon is, ehhez azt hiszem nem kell kommentár:

A szurdok végén már ott volt Pilisszentkereszt: vizet töltöttem egy kútnál, beültem egy kólára és pecsételni a Felső kocsmába (Forma-1 időmérőbe is belenézhettem), és elkezdtem az utolsó nagy emelkedőt fel, Dobogókőre.
Valahol talán félúton járhattam, mikor megálltam kicsit pihenni, meginni a maradék kólát. Ekkor megdördült az ég...
Természetesen volt nálam esőkabát, kamásli is, nem okozott volna megoldhatatlan gondot az eső, de nem volt kedvem pont a túra végén megázni. Elindultam hát gyilkos tempóban, égzengések közepette felfelé. A Zsivány-sziklákra is csak futólag vetettem egy pillantást. Végül "megúsztam szárazon", negyed 4 felé értem fel Dobogókőre. Leültem az Eötvös turistaház előtti padok egyikére, kifújtam magam kicsit, majd kértem magamnak egy tányérral az ott helyben, bográcsban rotyogó bablevesből. Eső természetesen talán tíz csepp esett... Evés után bepecsételtem az utolsó bélyegzőt a füzetembe, és a kilátónál nézelődve vártam a Pomázra tartó buszra, ahonnan HÉV-el jöttem haza Budapestre.

2013. 07. 07
Dobogókő - Rezső-kilátó - Lukács-árok - Rám-szakadék - Dobogókő

Másnap két társammal ott kezdtük, ahol szombaton abbahagytam. Dobogókőn, a kilátótól indultunk a Szurdok40 teljesítménytúra utolsó 10km-es körét bejárni. A Rezső-kilátóból egy másik szögből is megcsodálhattuk a kilátást, majd elkezdtük az ereszkedést a Lukács-árok felé. Kerítéssel körbezár irtáson vágtunk keresztül egy meredeken ereszkedő ösvényen. Málnabokrok szegélyezték az utat, meg is álltunk szedni néhány marékkal :) . Piros jelzésen, majd a párhuzamos kövesúton, hamarosan onnan is letérve egy jelöletlen ösvényen sétáltunk. A Fényes-forrásnál (ott Árpád-forrás volt kiírva...) a pihenő-szalonnasütő helyen megpihentünk, ettünk, és feltöltöttük a vízkészleteinket finom hideg forrásvízzel. A bozótosban, alig észrevehetően kanyargó ösvényen értük el a Lukács-árok tetejét, ahová leereszkedve megkezdődött az igazi kalandtúra, hiszen a patakmederben, sziklák és bedőlt fák között, meredek szurdokfalak mellett kellett megtennünk ezt a pár száz méteres szakaszt:

Hamarosan aztán becsatlakozott mellénk a sárga jelzés, és ezen a forgalmas úton (ez visz Dobogókőről a Rám-szakadék aljába) értük el a Rám-szakadékot. Kis pihenő után indultunk felfelé a szépen kiépített úton, a létrák, korlátok és a sziklába vájt lépcsők miatt itt jóval könnyebb a haladás, mint a Lukács-árokban.

Felérve folytattuk tovább a mászást - innen még fel kell jutni vissza, Dobogókőre. Tettünk egy rövid, de annál meredekebb kitérőt a híres Ferenczy-sziklához - magához a sziklához nem mentünk oda, mivel mellette bikinis nénik (igen, nénik) napoztak elzárva az utat... Visszaereszkedtünk hát az útra, kimentünk az aszfaltos részre és kevés séta után megláttuk magunk előtt a nap utolsó kihívását: a távvezeték nyiladékában, szinte sípálya-meredekségű emelkedőn indultunk vissza, fel. Kemény mászás után balra elhagytuk a távvezetéket, és kis pihenő után egy párhuzamos nyiladékban folytattuk a lihegős kapaszkodást. Nagyon megörültünk, mikor megláttuk az út végét jelző Táltos-kaput a szép faragott paddal. Visszamentünk a turistaházhoz, megjutalmaztuk magunkat egy jó gulyással, és a tegnapi útvonalon, busz-HÉV kombóval jöttünk haza.

Nagyon szép ez a környék, biztos hogy többször visszajövök még, bőven van még látnivaló mind a Kevélyek, mind Dobogókő környékén, amiket egy-egy rövidebb túra alkalmával meg lehet majd látogatni.