Túranapló extra - Rauris-völgy, Alpok, Ausztria vol.2

Első rész

Második nap

Úgy döntöttünk, most meglátogtajuk a Rauris-völgy végében fekvő részeket. Autóval mentünk el egészen a Lenzanger parkolóig - ehhez egy 9 eurós úthasználati díjat kellett fizetni a Bodenhaus-nál lévő kapunál. Innen indultunk gyalog a völgy vége felé. A terv szerint először végigjártuk a "Wasserfallweg" nevű, vízesések mellett haladó ösvényt, majd ettünk valamit a "Sonnblickbasis" hüttében és visszafelé az Őserdőn (Rauriser Urwald) keresztül jöttünk a parkolóhoz.

Egy darabig fenyőerdőben sétáltunk, az első meglepetést a végtelen mennyiségű áfonyabokor okozta. Amerre néztünk mindenhol áfonyabokrok alkották az aljnövényzetet - sajnos már a főszezon elmúlt, csak néhány apró szemet lehetett szedni, de azt gyakorlatilag bárhol. A második, áll-leejtős meglepetést a látvány okozta amikor kiértünk az erdőből:

A képeken jól látszanak a vízesések, amik mellett elvitt az utunk ezután. Jobbra rátértünk a Wasserfallweg-re, csörgedező patak és legelésző tehenek mellett, idilli tájon gyalogoltunk tovább. a mocsaras rétet hamarosan felváltották a mogyoróbokrok, az út is meredekebb és sziklásabb lett kicsit, mígnem először meghallottuk, majd megláttuk az első vízesést. Itt kicsit megpihentünk, ettünk-ittunk, élveztük a nyugalmat (az összes túrára jellemző volt, hogy relatíve kevés emberrel találkoztunk a turistautakon). Nem sokkal később jött a második vízesés, itt egy fémből készült hidat építettek közvetlenül a lezúduló víz fölé, onnan lehetett nézelődni.

Itt visszakanyarodott az út a völgy felé, újra mocsaras réten és fenyvesben sétáltunk - egy újabb fém hidas vízesés után értünk a völgy végében lévő hütte-vendégház-állatsimogató komplexumhoz. I ettünk egy jó erőlevest, ittunk egy helyi sört (Sonnblick-brau) és kis pihenő után indultunk a második szakaszra az Urwald felé. Ez egy néhány száz éve érintetlen erdőn átvezető tanösvény volt. Az Őserdő kifejezés arra utal, hogy itt szokásos erdőgazdálkodást nem folytatnak, a kidőlt fákat nem szállítják el, csak a tanösvényt tartják járható állapotban. Maga az erdő amúgy olyan mintha valami tündérmesébe csöppentünk volna. Kis, kávéfekete tavacskák adnak kontrasztot az élénkzöld áfonyabokroknak, a fenyők ágairól szakállzúzmó csüng, itt-ott öles fák hevernek kidőlve, félig elkorhadva.

Nagyjából félúton járhattunk a parkoló felé amikor elkezdett esni az eső. Egy darabig behúzódtunk az erdő közepén lévő kis házikóba, majd mikor láttuk hogy nem nagyon fogy elállni egyhamar, inkább felvettük az esőkabátot és tovább indultunk. Mire visszaértünk az autóhoz persze megint kisütött a Nap.

Harmadik nap

Reggel a szokásosnál is borultabb és esősebb volt az idő, és az előrejelzés sem sok jóval kecsegtetett. Kis tanakodás után úgy döntöttünk a legbiztosabb program ilyenkor a városnézés, így az egész napot Salzburgban töltöttük. Túl nagy nyomot nem hagyott bennem, de annál jobb volt mintha egész nap a szálláson maradtunk volna. Szerencsére ott napközben nem esett az eső így körbe tudtuk járni a várat és a belvárost.

Negyedik nap

A szokásos időjárás fogadott minket - reggeli borús, ködös idő után délelőtt kezdett vékonyodni a felhőtakaró és előbújni a Nap, így úgy döntöttünk most a másik irányba indulunk. A terv szerint Raurisból indulva elsétáltunk a Kitzlochklamm szurdokig, majd a szurdok bejáratán kijárva egy gulyásleves elfogyasztása után (ezt egyébként mindenhol ahol ettünk kiválóan készítették) Taxenbach-ból visszabuszoztunk. Kellemes, nem túl nehéz séta volt, néhány helyen csodálatos kilátással a völgyre, maga a szurdok pedig gyönyörű.

Ötödik nap

Folyt. köv. a következő részben, elöljáróban csak annyit, hogy először köszöntött minket ilyen kilátással a reggel (a képek a szállásunk ablakából/lépcsőjéről készültek):

Köszönöm hogy elolvastad!