A gyermekkor kegyes hazugsága és a valóság

Szombat este nosztalgia hangulatban megnéztem az 1991-es Rocketeert. Ebben az évben 13 éves voltam, és nem voltam igazán boldog. 1992-ben aztán rákérdeztem, meg fogsz halni? A nagyanyám elsírta magát. Pár hónappal később halott volt. Felfalta a rák. Mennyi hazugsággal kábítanak minket, hogy ne őrjítsen meg minket a félelem, amíg felnövünk és a képünkbe mar a valóság vagy a hátsónkba, vagy eltöri csontunk... Oh, a nagy betűs élet igencsak szemét egy játék. (A képeknek semmi köze a zenéhez, csak nem akartam két bejegyzést csinálni.) A filmzene elhiteti az emberrel, hogy az élet egy kaland és a jó győz. Blablabla. Visszabújtam a kő alá depizni. XD