Társadalmi felelősségvállalás, az vajon mi?

A járványhelyzet engem is negatívan érint, csökkent a bevételem, szűkösen élek, plusz stressz van rajtam. Azonban a brit Covid variáns még jön-megy a társadalomban és sokkal genyább mint a tavaly fertőző alap vírus. Mire észleli magán az ember az életveszélyes oxigénhiányt és mentőt hív, addigra a tüdeje tönkrement és kicsi az esélye a túlélésre. Ezért halnak meg a korosztályomból is, a negyvenesek közül többen a Covidba. Ugyan tényleg sokan kaptak már oltást (én nem), de sokaknál még nem alakult ki az immunválasz. Valamint szerintem erősen túl van becsülve a Covidon rejtve átesettek száma. Nagyon korai a lazítás. És az emberek totálisan megőrültek. Olyan jövés-menés volt szombat este még az én csendes kisvárosomban is, hogy nem hittem a szememnek.
Öt éves korom óta gondolok a halálra, olvastam könyvet, amit szakorvos írt a halál módjairól, például infarktus, rák, baleset stb. Így jól tudom, hogy a nagypofájúak, akik még nem szaladtak bele a Covid súlyosabb lezajlásába erősen túlbecsülik saját tökösségüket és lekicsinylik a vírust. Ami valóban kicsi, de veszettül hatékony. Engem nem nyomaszt az újabb veszélyforrás, de nem vagyok ostoba, hogy alábecsüljem a megfulladás kínját, amivel a kétoldali tüdőgyulladás jár.
Évekkel korábban mondtam, hogy a magyar társadalom szétesett. A szombat esti fieszta megmutatta, hogy tényleg így van. Senki se ment meg minket önmagunktól. Kötelező olvasmány A vörös halál álarca.