Ez nem mobil
írta: Algieba, 5 éve
A tesztjében szereplő készülék színében vettem meg a saját példányomat hétfőn. Akciós áron 29 ezerért számomra jó vételnek tűnt. A kiválasztott telefonok közül a harmadik helyen szerepelt. Prózai okból lett a befutó, csak hozzá tudtam venni üvegfóliát, a másik két mobilhoz nem tudtak helyben adni, de még tokot sem. Nálam fixa idea a telefon azonnali beöltöztetése, mert rendkívül sérülékenynek vélem a nagy méretű telefonokat.
A másik kettő sem volt sokkal kisebb, de ez konkrétan hatalmas. Annyira nagy, hogy kapásból visszahozott csomó régi emléket, például életem első okostelefonjáról, a 2005-ben használtan vett Sony Ericsson P800-ról, vagy a 2009-ben retro emlékként beszerzett Nokia 7650-ről. Vagy a Nokia E61-ről, amit szintén kimondottan kedveltem. (De a legszebb is eszembe jutott, amit mai napig bánok, hogy eladtam, persze az is használtan került hozzám, a Nokia E60. Soha többé nem lesz olyan egyedi okostelefonom mint az volt.)
Valamikor régen még volt egyénisége a mobiloknak. Mára ebből az izgalmas kavalkádból dögletes tepsi forma lett. De legalább tudok nagy kijelzőn filmet nézni... Eh. Nem, nem, a dizájnt akkor is visszasírom. Hiába van a Nokia 2.1-en némi rezes árnyalatú díszcsík és festés, ha egyszerűen egy nagy kijelző az egész eszköz. Utállak Apple, amiért kiherélted a dizájnt! Komolyan frusztráló a mobilok egyen pofája.
Visszakanyarodva új cuki péklapátomhoz, ami az íróasztalom bal felén foglal helyet a bőrtokján heverve, tőle nem messze a strapafon van. Az sem kicsi, de eltörpül a tepsi mellett. Ami meglepően vékony. Vennem kell rá szilikon tokot is, hogy jobb legyen a fogása... A súlya nem tűnik fel, de nem is fogom pár percnél tovább. X-akta, hogy ezzel miként fogok telefonálni. Abszolút nincs mobil érzete az eszköznek, inkább egy kicsike tablet. Abból is van itthon kettő, és egyiket se raktam sose a fülemhez. Basszus, totál nem az az ingzsebes fajta! Szinte látom, ahogy nyeletlen baltafejként hullik a végzetébe a zsebből kiesve... Tokban és táskában kell tartanom. Lőttek a gyors hívásfogadásnak. (Vagy veszek hozzá bluetooth fülest is.) A strapafont csak kikaptam a zsebből és dumcsi.
Itt picsogok, pedig a Nokia 2.1 tudja, amiért vettem és mellesleg lehet telefonálni vele. Jó, persze elsőre összezavarodva néztem az ikonjait. Elég volt pár hónap strapafon használat, hogy elszokjak az okostelefontól. Előbbi menüjében tizenkét ikon, pár funkció, pofonegyszerű volt beüzemelni. A phabletet tapiztam egy-két percig mire belerázódtam a kezelésébe. Pedig volt már Androidos készülékem. Azért kb. 40 mobillal a múltamban kora estére az igényeim alapján összeraktam a menüjét. A boltból letöltöttem a kedvenc alkalmazásaimat. A Google volt oly rendes, hogy megjegyezte ezeket és újból a figyelmembe ajánlotta.
Öregszem. Ez a fiatalos stílus már nem jön be. Igaz, hogy lenyűgöz az eszköz elképesztő tudása. Én még akkor voltam gyerek, amikor a walkman számított menőnek vagy a hét ébresztőhangos karóra vagy a tudományos számológép. A Nokia 2.1-es fapados phablet és mégis döbbenten nézek rá. A fenébe. Kellett ez nekem? Ez nem mobil. Valami más.
2019.01.29. Lőttem néhány tesztképet. Kicsiben jól néznek ki...
Egy hét használat után a telefon egyértelmű előnye az akkuja, három napig megvan egy töltéssel.
