Nokia C2-01: makacs vakarcs

Valamikori tartaléktelefonja volt a rokonomnak, ami két éve nálam kötött ki, és pakolgatás közben megtaláltam. Sose használtam, mivel magenta függő, de időközben vettem 30-as simet is, amit beleraktam. Az apróság azonnal életre kelt. 2011-ben került hazai piacra, de a nyolc év ellenére hibátlanul működik. Kész felüdülés a használata. Egyszerűen horror számomra a modern okostelefonok kezelése, mert ormótlanul nagyok. Én még régi motorosként az egykezes használatot részesítem előnyben, mert kényelmesebb és gyorsabb. (Sokat ront az okostelefonok élvezeti értékén a körültekintő kezelésük, mert a leesést nem tolerálják.) Nálam az elsődleges funkció a telefonálás, és ha hívnak, akar a fene tötyörögni. Ezért most az okostelefonra érkező hívásokat átirányítottam az apróságra. Eleve sose hallom meg a táskámban utazó okos ketyere csörgését. Akármennyire hangos, városi környezetben nem lehet hallani. Ellenben az ing vagy nadrágzsebben lapuló mobil hangja/rezgése könnyebben észlelhető. Egy ilyen pici eszközt attól sem kell féltenem, hogy súlyánál fogva kiesne a zsebből. 89 gramm. Majd kétszer nehezebb a Nokia 2.1.
Ami nagyon tetszik, hogy ébresztőhangnak megadható a rádió. Persze ehhez csatlakoztatva kell lennie a fülhallgatónak.
Mi van a Lumia 925-tel? A fő számom benne van, tehát a készülék aktív és kéz közelben várakozik. Mi van az Androidos Nokiával? Kikapcsolva hever a tokjában. Ha majd meguntam a játszadozást, ismét megkapja mindkét simet. És végkimerülésig lesz gyötörve.