Phabletekről

A képen látható trióból mindhárom működik, a jobb oldali HTC Wildfire S 2011-es és a bátyám egyik régi mobilja volt, a bal oldali Huawei Y3 II 2016-ból ismerőstől landolt nálam mint nyugdíjazott készüléke. A középső a Nokia 2.1, ami hasznos igáslovam volt, amíg a 10-es frissítéssel a gyártó szinte lenullázta a használhatóságát.
Kicsit fura, hogy kütyümániám ellenére a 2010-es trendforduló elrobogott mellettem és évekkel később váltottam Androidra. Ez azért is lehet, mert nem városhoz, irodához vagy tech szektorhoz kötött munkám/életvitelem van, és bár vonzanak a kütyük, de nem fontosak számomra. Legyen megbízható, tegye a dolgát, ne legyen kényes és kész. Ezért volt tökéletes választás a Nokia 2.1 2018 telén, amikor már tényleg muszáj volt készüléket váltanom. Ha nem lenne a 10-estől átkozottul lassú, nem lett volna okom a cseréjére. Sajnos napi használatra alkalmatlanná vált, még az én türelmem is véges és a gyakori lefagyás/újraindulás elfogadhatatlan hiba nálam.
Nagyot ugrottam idén márciusban, az alap szintről a középkategóriába és maximálisan elégedett vagyok az új (használt) phabletemmel. A Xiaomi Mi9 Lite addig szolgál, amíg tönkre nem megy. Bár nem szoktam az eszközeimet lezúzni, vagyis évekre rendezkedhet be az ingzsebembe. Régimódi vagyok, a megbízhatóság az elsődleges szempont. Meglepően kevés funkcióját használom a modern phableteknek is. Például soha egyikre sem telepítettem játékot és eszem ágában sincs pénzügyeimet mobilon intézni. Igaz, most kénytelen voltam online buszjegy vásárló appot telepíteni, mert a vírus miatt nem lehet az első ajtón felszállni és hetente háromszor muszáj tömegközlekedéssel utaznom. Nem bliccelek. Régimódi tisztességes polgár vagyok. A komolyságomat viszont egy pillanat alatt eldobom, amint beszabadulok a kütyü boltba vagy áruházba, akár a kisgyerek a cukrászdában. Csillogó szemek és lángoló mohóság. Órákig tudnék játszani a phabletekkel.