Utálom a mai napot

írta: Algieba, 4 éve

Sosem köszöntem meg anyámnak, hogy világra hozott. Most sem. Bár semmi értelme nem lenne az urnafalhoz beszélni. Hibás döntést hozott, amikor az anyaságban látta a kiutat a megoldatlan lelki gondjaiból. A második gyereknél, nálam, végleg eltört benne valami. Ugyan fogait összeszorítva végig kitartott vállalása mellett, és igazi nagy családot alapított apámmal közösen, de végig érződött benne a pusztító feszültség, ami hozzájárult korai halálához. Annyira felemelő a mai nap, ahogy visszaemlékszem anyám boldogtalan vergődésére... Szóval mit is köszönjek meg? Az ő boldogtalansága az enyém lett. Nyomorult élet nyomorult folytatása vagyok. Tényleg csodás a mai nap... Egy ilyen szép napon egyszer végrehajtom magamon a megkésett abortuszt és felkötöm magam.