Visszatérés alapállásba

Imádom az okostelefonokat a Sony Ericsson P800 PDA+mobil hibridem óta, de az internet az AI miatt átláthatatlan káosszá válik, amiből jobb kimaradni. Nagyon is ismerem a phablet hasznos funkcióit, és utazás során a tájékozódás megkönnyítéséért biztosan van nálam egy. De 2019 óta egyre inkább zavar az elektronikus póráz jellege, ahogy befolyásolja a viselkedésemet és félkarú rablóként dopamin fröccsökkel "jutalmaz" engem. Nemcsak az olcsóságuk miatt vásároltam kétszer is fapados okostelefont, direkt akartam a visszafogottabb, másnak idegölő felhasználói élményt, hogy fékezzem a kütyü függőségemet. Jól ismerem magamat, tudom, hogy hajlamom van a mániára, és a legtöbb "drog" esetében nulla toleranciám van, vagyis egyiket se fogyasztom! Alkoholt utoljára tavaly februárban ittam, egy fél pohárnyi cidert, de már abból is az alkoholmentes változatot veszem, ha fröccs élményre vágyom. Van egy nagyon finom 0%-os sör is, de azt ritkán látom boltokban. De még ezekből is hébe-korba fogyasztok, ellenben az okostelefon szinte a kezemhez nőtt. Sajnos. Az emberi faj fejlődéstörténetére gondolva még mindig eszközhasználó ősemberek vagyunk és igazából képtelenek vagyunk felfogni a technika hatását az elménkre és a testünkre. Néha a frász tör ki a nagyobb képet egy villanásra megpillantva. Ahol csak lehet jobb lefékezni és minél kevesebb technológiát használni. Átfordultunk felhasználóból felhasználtra és ez ijesztő.

2000-ben vásároltam az első rádiótelefonomat, egy már akkor régiségnek ható ős-Ericssont, de nekem, ahogy sokaknak másoknak is, generációs élmény volt az első kötetlen telefonhívás lebonyolítása vonaton utazva. Teljesen tiszta emlékem, annyira fantasztikus volt. Az emberi értékek közül a kommunikáció az egyik kedvencem, mert diszfunkcionális roncs-társadalmunkban az érthető, átlátható információcsere ritkább mint a kákán a csomó. Rajongok a találó, szellemes gondolatokért, ahogy okos társalkodópartnerre lelve mindketten kivirulunk. Ah, csodás élmény. És mivé lett az emberek közti kommunikáció? Hűha. Romok közé ne menjél! Pedig beszélgetni muszáj, hiszen az információcsere elengedhetetlen a közösség működtetése miatt. A rádiótelefon a mai napig hasznos eszköz és van létjogosultsága. Ezért hosszas válogatás után egy kedvező ajánlatra lecsapva megvettem az egyik rég kiszemelt készüléket. Lásd a reklámját.

Egyszerű ketyere, de pont ez benne a jó. Az sem zavar, hogy olcsóbb műanyagból van a burkolata, mert fokozza a céleszköz érzetét. Tényleg időseknek szánt modell, de a színes háza és kagyló formája miatt modernebb hatást kelt. Csak telefonálásra kellett, de a füles nélkül is működő FM rádiója, meglepően jó a vétele, nekem különösen kedves funkciója. Persze okostelefonjaimban ott az online rádió app, de a régi technológia sosem avul el nálam. Megvételével a napközbeni nyugodt gondolkozás elérése volt a cél, hogy semmi se terelje el a figyelmemet a munkámról. Munkám során számtalanszor lépek interakcióba emberekkel, de introvertáltként gyorsan kimerülök. Ha még okostelefon használattal is pazarlom véges szellemi energiámat, akár hibázhatok is, amit jól felfogott érdekemben nem engedhetek meg magamnak. Szeretek észszerű döntéseket hozni és arra menni, amerre a józan eszem vezet. Elég volt a szándékosan kavart információs-zajból, szemétből, a nyugalom az érték. És egyáltalán nem akarok olyan lenni mint a Her film hőse, a műalkotás költői üzenete picit sem hat meg, mert a technofilia nem normális állapota az embernek.