K. V. - avagy kár volt...

Brit tudósok helyett, jómagam, saját élettapasztalat útján bebizonyítottam, hogy van ami a kávénál is jobban felébreszt. Nem, nem pájinkával főztem le a fekete levest és a hangokat se láttam ezen oknál fogva, hanem csupán megittam a levét.

Nos, mindösszesen annyit kell tenned, hogy a kávéspoharat nem ám, hogy a konyhapultra helyezed, hanem lendületes - ámde nem szándékolt - mozdulattal, nemes egyszerűséggel leb*szod a járólapra és csak úgy félszegen, a bajszod alatt narrálod egy
"Ó, hogy szabnád meg a jó édes ősi mesterséget űző, nőnemű felmenődet, te másodosztályú hímivarsejt!"
enyhén indulatos, bár lényegében már jócskán felesleges kis szólásmondással.

(forrás)

Csészike meg nem amolyan himi-humi módon lepottyanik a gravitáció hathatós közreműködésével, hanem ha már tudományosan megalapozott oknál fogva, vertikálisan, egyre növekvő sebességgel közelít a becsapódási zérus ponthoz, azt elérvén - szerintem, pusztán önös érdektől vezérelve - bosszúból atomjaira robban, ezáltal vizuálisan megjeleníti s mintegy feleleveníti az ősrobbanás történetét.

Ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a heti rendes takarítást előrehoztam és még két szobával arrébb is porszittyóztam egy fél órát az üvegszilánkokat...