Egy gólyatábor margójára.

Húztam 19-re. Bebuktam, úgy érzem 22 lett. Szerencsére nem a 22-es csapdájáról van szó. Kiszabadultam emiatt. Kiszabadultam egy rossz kapcsolatbol ami körülbelül másfél éve nem ad csak gyilkol. És a lány, akit megismertem, aki a 21 lett volna? Köszönöm neki hogy nem lett annyi, hogy továbblökött. Bebuktam? Nem. 22-vel nyertem. Szabad vagyok. Bármit megtehetek. Elkezdődik a szemeszter. Szabadon mehetek bármelyik buliba, vagy ha kell akkor tanulhatok a szobámban, sötétben a következő ZH-ra. Nincsenek elvárások, nem kell megfelelnem, csak magamnak.
Mi voltam eddig? Konzumidióta. Nem a szó eredeti jelentésében, nem vagyok kényszeres vásárló. Vagyis nem ez az életem fő idiotizmusa. TÁRSADALOM. Meg kell feleni. Mindíg. Minden esetben. Válaszút elött álltam? “A” út jó nekem? “B” Út az elfogadott? Persze hogy”B”. Leéltem így 20 évet. Egy hete nem ezt teszem. Ha kell önző vagyok, ha kell jóarc, ha kell igenember, ha kell nyugdíjas trotty aki nem vállalja be az ökörséget mert..mert nem akarom. ÉS. Jó nekem.
Beleőrülök? Persze hogy igen. Érzem hogy változik az az ember aki voltam. Hogy a 4-5-6 éve letapadt szokások, érzések szakadnak fel, deformálódnak. Meddig tart? Nemtudom. Van értelme hogy leírtam ezt a zagyvát? Vagy teljesen öncélú 203 szórol van szó? Nemtudom. Csak élem, csak sodródom. És így lesz jó nekem....