Vidéki élet

Idén februárban úgy gondoltuk, hogy leköltözünk vidékre. Pesten volt egy kis lakásunk, munkahelyünk, de lakás szempontjából nem lehetett volna hova fejlődni illetve a meghitt vidéki környezet elcsábított minket. Lent vidéken nagyobb a biztonság, nem kell lakatolni a biciklit, stb. stb. Jó a levegő, csend és nyugalom. Az öregek is tegeződnek, mindenki közvetlen és a gázszerelő maszek Jóska is fillérekért dolgozik.

De:

- Az autósok nagy része a gyalogost a zebrán (is) elüti
- A biciklis morál még rosszabb
- (Sok)mindeki azt hiszi magáról, hogy majd megmutatja, hogy Ő a spórolás művésze, például etetni saját macskáját nem akarja, mert drága a 350 Ft-os kilós száraz táp a Pennyben, de még vizet sem kap az a szerencsétlen. Vagy mennyit engedsz a feléből beszólások, de a kocsmában vagy a lottózóban állandó törzsvendég az illető
- Itt aztán a megáll az élet szombaton kettőkor
- Az ígérgetés nagyon megy
- Pató Pál effektus itt alap: Ej, ráérünk arra még
- Számla- vagy nyugta adást sokan csak hírből ismerik
- Garanciális igényeddel simán elhajtanak a helyi boltban, hiába van meg minden papírod
- Leírni nem szeretnek semmit, hiszen a szónak van itt csak módija, de ugye tudjuk a szól elszáll...
- A fogorvosnál nincsenek sokan, sőt senki sincs előtted szinte soha
- Apropó orvosok: a beteg kontra orvos viszony felületes, pillanatok megy a diagnózis és a gyógyítás egy "csoda" recepttel
- Ha van egy kis eszed meg tapasztalatod pillanatok alatt találsz munkát, viszont ne várj csodát, olyan megdöbbentő dolgokkal szembesülsz, mint ha ez lenne a "Balkán"

Senki ne sértődjön meg, nem bántuk meg, hogy ideköltöztünk