Olimpia - szakmai szemmel

írta: crey, 8 éve

Nem, nem sportszakmai - félre ne értsetek. Ehhez nem értek cseppet sem. A televíziós részhez viszont konyítok valamit, és azt kell mondjam hogy siralmas amit látok a képernyőn.

Abba most nem is mennék bele, hogy mennyire átitatott a komplett közvetítés a napi politikával, és mennyire hánynom kell mind a két oldal kardozásától - lásd ahogy szerencsétlen Knézyt előveszik a felkészületlensége miatt, mert nem mondta be a szír menekült lány nevét, és hogy milyen "színekben" is versenyez...

Bár azt is meg tudom érteni, hogy a félóránként a SPORTCSATORNÁN 1 perces állandó kampány a kormány népszavazása mellett, illetve a társadalmi célú hírdetésként elsütött állami pénzből fizetett politikai hírdetés legkevesebb vérlázító, de inkább egy gyomor tájról induló erős görcsös rándulást okoz, hogy egy ilyen csodálatos sporteseményen is még a belpolitikai haszonszerzés legyen a legelső...

Ezeket a jeleneteket mindig megpróbálom elkerülni váltogatva az M5 és M4 között, általában sikerrel. Amit viszont nem tudok elkerülni, az a kritikán aluli riportok, amikből sajnos nem egyet-kettőt láttam eddig a komplett olimpia alatt.

Nagy fába vágta az MTVA a fejszéjét, amikor úgy gondolták, hogy azonnal, ahogy a vízből kiszáll, vagy végezz az adott sportágban szeretett sportolónk, kirángatjuk az "oldalvonal" mellé, és még melegében, mikor a seggén veszi a levegőt, megkérdezzük hogy hogy alakult a versenyzése.

A probléma ezzel az, hogy olyan riportereket kellene oda küldeni, akik értik a dolgukat, és mondjuk értenek az adott sportághoz, legalább egy fikarcnyit is. De ha a szakmaiság nincs is meg, legalább előre összeállíthatnának nekik normális panelkérdéseket, amiket megfelelően rotálhatnának.

Az első kedvencem már Szász Emese olimpiai bajnoki címe után megjelent, Bobák Róbert nevéhez fűződik.

"Emese, hogy fogod meghálálni ezt a sok szeretetet, amit a helyszínen lévőktől, és az otthonról szurkolóktól kaptál?"

Robikám, el kell keserítselek - már rég meghálálta. Úgy hívják a háláját, hogy Olimpiai bajnoki cím. Mit akarsz még tőle? Csókolja meg egyesével mindenki talpa nyomát, aki örömében a levegőbe ugrott itthon a kanapéről, épp kiöntve a hasán pihentetett sört, miközben a macskával együtt a félig kiürült chipses tálkát is felrúgta?

Miért is kellene egy olimpikonnak, aki véghezvitte azt amit az elmúlt évszázadban alig 269 embernek sikerült az országból (hogy legyőzte a világot), bármit is megköszönnie? Nem a szurkoló készült fel, nem a szurkoló edzett, nem a szurkoló áldozta fel a magánéletét, a gyermekvállalást, hanem Ő. Emesének, és edzőjének Kulcsár Győzőnek köszönhetünk mindent.

Természetesen nem azt mondom, hogy a szurkolás nem fontos, de legyünk őszinték. Még egy ilyen sikersport esetén sem látunk kígyózó sorokat a sportcsarnokok előtt, ha egy vívó OB zajlik. Nincs tele az utca az ünneplő emberekkel, nem látod a Champs Pubban kiírva, hogy vívó világkupát közvetítenének, gyere be és nézd.

A szurkolók nagyrészénél még egy EB vagy VB sem lépi át azt az ingerküszöböt, hogy nézzék a vívást, vagy pl. a kajak-kenut. Az olimpia az egyetlen esemény négy évente, ahol legalább annyi rivaldafényt kapjanak, hogy az ország körberajongja őket két hétig. És utána az egyszeri szurkolók visszaülnek a kanapéra, nyitják az újabb adag sört, és bontják a chipses zacskót, és kapcsolnak vissza a focira, vagy épp bármi másra.

Szerintem nekünk kéne marhára hálásnak lennünk, hogy léteznek olyan emberek, akik függetlenül attól, hogy a sportjuk alulfinanszírozott, sokszor a saját civil pályájukról finanszírozzák magukat, a nagy multi cégek sem őket szerződtetik általában plakát arcoknak, mégis ott vannak a világ élvonalában, és a legnehezebb körülmények között is csodásan helytállnak.

És itt érünk el a következő ponthoz, amitől pláne kiakadok. Ha valaki mondjuk nem jut be a legjobb 16-ba, vagy épp nem nyer érmet, az egyből szomorúságra/szidásra ad okot. Helló bakker, kapjatok már a fejetekhez! A világ legjobb sportolói között megmérettett, és nem Ő lett a bajnok, sőt még dobogóra sem állhatott. Na most mi lesz. Dőljünk kardunkba, kiáltsuk ki szarnak, ha már nem éremmel jön haza.

Az úszó sport volt a nyitó az olimpián, így minden nap legalább 4-5 alkalommal feltették ugyan azt a bődületesen hülye kérdést azoknak, akik nem jutottak be a számuknak megfelelő döntőbe, hogy mi ment félre, és miért nem lett jobb az eredmény?

Apám azért, mert Ő se tudja. Ha tudná, akkor tett volna ellene. Ha tudná, akkor edzett volna még keményebben, ráhúzott volna még két hosszt hajnalban és délután is.

Annyi dolog befolyásolja egy sportoló teljesítményét, hogy leírni is hosszú lenne. Lelki állapot, sérült-e vagy nem, sikerült-e a felkészülése vagy sem, tudott-e akklimatizálódni az időeltolódáshoz, kapott-e cifrafosást a helyi csapvíztől, megfelelően tudott-e pihenni az olimpiai faluban, ki tudták-e utaztatni a saját edzőjét az olimpiai stábbal együtt, jó-e egyáltalán az edzés módszer amit használnak, stb.

Élsportról beszélgetünk. Annyira sokegyenletes képlet, amit nem lehet egy kérdezz-felelek válasszal, a vízből / tatamiról / akárhonnan épp kiszállva megválaszolni.

Ha a szerkesztők, riporterek kb. ennyit tudnak kipréselni magukból minden alkalommal, akkor inkább felejtsük el ezt a kérdezz-felelek játékot. Nyilatkozzanak a sportolók a verseny után 1-2 órával, addigra már Ők is össze tudják kaparni a gondolataikat, és talán a riporter is fel tud készülni értelmesebb kérdésekkel.

A harmadik, és legfőbb problémám a technikai stáb. Hölgyek-urak, azzal hogy anno a nagyöregeket kitakarították az MTVA-ból egy dolgot tudtak elérni, hogy most már az amúgy csodálatos operatőri gárda is kóklerekkel van tele (anno én is egy ilyen nagyöregtől tanultam - Üdv innen is neked Dagadt disznó, még ha nem is olvasod ezt a szösszenetet!).

Tucatnyi olyan riportot néztem végig, ahol az interjú alanyon kívűl minden fókuszban volt. A háttérben lengedező fák, a mögöttük elterülő medence, a padok, Mari néni Tiszavasváriban a buszt várva, csak épp a sportoló nem.

Pedig nincs nehéz dolgod a mai kamerákkal, mert segítenek. Rengeteget. Na nem autofocussal, de focus assist funkcióból legalább kétfajtával, és ha esetleg vak vagy, akkor támaszkodhatsz erre. Azt sem lehet mondani, hogy múzeumi darabokkal dolgoznak, mert bizony max. 1-2 éves XDCAM HD kamerák vannak az MTVA birtokában.

De ok, te nem akarod ezt használni, mert gáz. Hát akkor apám legalább az ENG/TV-s optikák tulajdonságával legyél képben. Miszerint ha valahova bevariózol, ott fókuszt állítasz, kinyitva végig éles lesz a kép. Tudod, operatőr one-o-one, megkeresed a szemét, ráélezel, visszanyitsz és voila. Éles lesz a képed (már ha a kamera backfocus is rendben van).

A kép kompókról már ne is beszéljünk. Olyan képek mennek adásba, amik köszönő viszonyban sincsenek az alapvető harmadolós szabályokkal. Mintha egy-két user még mindig 4:3-as világban élne.

De hogy ne csak az operatőröket ekézzem... Nem tudom hogy mi annyira sürgős ezeken a bejátszásokon, de ha felveszel valamit kint, fellövöd FTP-re helyben, nem tudom ki montírozza ezeket (mármint hogy helyben van-e montírozó, vagy a Kunigunda utcában a nyersből vágnak), de könyörgöm... nézzük már meg hogy mi megy adásba....

Bennmarad az operatőri "tessék", meghallgathatjuk az előzetes beszélgetést a sportoló és riporter között, igazgatják magukat, oda-vissza vagy épp Cseh Laci tegnapi interjújában az általam említett "megkereste a szemét és éleset húzott" is simán bennmaradt.

Srácok ez gáz. Tudom, hogy feszített a tempó. Tudom, hogy szerencsére sok a magyar induló, és sokszor gépként kell termelni az anyagot. De hidd el, ráértek még két percet megnézni, hogy mit is adtok ki a kezetek közül. Ha nem, akkor viszont a szerkesztőséget kéne agyba-főbe rugdosni.

Mert ha egy-két ilyen baki lenne, akkor egy szavam sem lenne, mert tényleg maga a közvetítés grandiózus. Egy ismerősöm nemrég rakta ki a Facebook oldalára, hogy néz ki a vívó csarnok technikája, ahonnan amúgy most már nem is tudom hanyadik olimpián egy magyar csapat tolja a közvetítést. Nekik valahogy megy, hogy olyan képeket készítenek, amitől a szám tátva marad.

Remélem nem lesznek hasonló problémák a jövőben, és ez még csak a kezdés okozta kapkodás, és szervezetlenség számlájára írható. Tudom, sokatok nem érti a kiakadásom okát, de higyjetek nekem - ez nem normális sehol a világban. Az utóbbi időben persze a broadcast világában a tartalom és hír minél gyorsabb megosztása vált az elsődleges feladattá, míg a minőség biztosítása itt-ott háttérbe szorult. Csakhogy erre való az online média, ott még valahogy csak-csak elfogadom az ilyen bakikat, de egy százmilliárdokból, közpénzen fenntartott intézménytől nem.